Komolyan nem értem, hogy a Capcom milyen döntési mátrixon belül mozog, amikor a Resident Evil szériáról van szó. Mintha lenne valami kis házi démonuk vagy egy sipkás gonosz manó, aki az összes meetingen megfordítja a grafikonokat, összekeveri a jelentéseket, álomport vizel a kávékba, olcsó elmetrükkökkel zavarja össze a döntéshozókat. Tudom, hogy nehezen hihető verzió ez, de lassan már nem lehet kizárni, ugyanis a kiadó folyamatosan a végletek csapdájába esik, amikor fiatalságom kedvenc szériájáról van szó. Ne értsetek félre, nem vagyok ellene a nagy változásoknak, csak egyszer már szeretném azt látni, hogy jól csinálják.
Az E3 keretében bejelentett Resident Evil 7 kapcsán még nem halt el a remény, bár az erősen Silent Hills P.T.-re hajazó demó nyomokban sem tartalmazott "Biohazard" feelinget, de ha valami új és érdekes születik majd ebből, akkor oké. Csak ne felejtsük el, hogy azért van egy elég tekintélyes rajongói bázis (magamat is szeretem idegondolni) konkrét elképzeléssel a szériáról; szeretünk felfedezni, megijedni, logikai feladványokat megoldani, saját hátizsákunkban rendezgetni a cuccokat, térképet nézegetni, hallgatni, hogy a labor nemsokára megsemmisül, majd boss fight után ellovagolni a naplementébe. Nekünk ez volt a Resident Evil, és persze nem baj, ha már nem ilyen lesz (hozzászoktunk), de azért a minőségre törekvés látszatát nem ártana fenntartani, és nem engedni, hogy egy olyan spin-off, mint az Umbrella Corps ilyen formában jelenhessen meg.
Pedig akkor még jó ötletnek tűnt
Amikor a sorozatban a Mercenaries mód elindult, egy egészen jópofa minijátékkal lettünk gazdagabbak; érződött, hogy az eleve akciójáték irányba tolódó széria egy saját kis egyszemélyes és coop módban is élvezhető mókával igyekszik a "csak még egy kör" jellegű bódulásra hajlamos réteget megfogni. Ezt sikerült kimaxolni a Resident Evil: Revelations 2-ben, mazurral hosszú heteken keresztül voltunk rabjai. Emellett a coop csapatjáték sem ismeretlen ebben a világban (és most zárójelben megemlíthetném, hogy egy Resident Evil Outbreak-szerű élményt mennyire el tudnék képzelni így, de megint csak álmodik a nyomor), a Resident Evil: Operation Raccoon City kifejezetten ebbe az irányba vitte el a játékmenetet, ami egyébként egyáltalán nem volt annyira rossz, mint amilyennek tűnt.
Nos, az Umbrella Corps mintha ezek keveréke lenne, nem titkoltan azzal a szándékkal megfejelve az élményt, hogy a kompetitív csapatjáték keretében majd jól e-sport lesz a Resident Evil világból is. Ne legyünk túl szigorúak, lehetett volna MOBA is. Az alapötlet egyébként tényleg nem is annyira rossz: gyors és pörgős 3v3 csapatmeccsek kis CS:GO és Call of Duty beütéssel, nem túlbonyolított multis játékmódokkal, klasszikus Resident Evil-pályákra tervezve. Semmi sztori, semmi okoskodás, csak akció. Nem ez az álmom, de simán el tudom képzelni, hogy működne. És igen, azért van a feltételes mód, mert a Masachika Kawata és James Vance keze alatt formálódott Umbrella Corps technikailag egy romhalmaz.
Ronda és nem finom
A nagyon szegényes kínálat alapvetően egy vérszegény egyjátékos élményt (zombik és más biofegyverek elleni küzdelem, a legjobb idővel lehet versenyezni) és ranked vagy éppen csak baráti 3v3 meccseket nyújtó többjátékos öldöklést nyújt. A feladatok kimerülnek abban, hogy öljünk zombit, és szerezzünk mintát (ami kiesik belőlük, amikor rettenetesen béna biomasszává olvadnak halálukkor), védjünk meg egy területet (Domination), szedjünk fel egy táskát, és tartsuk magunknál, vagy éppen egy mindenki által látható célszemélyt likvidáljunk a másik csapatból, miközben vigyázunk a sajátunkra. És ennyi. Ehhez vannak különféle, a szériából jól ismert lőfegyverek, gránátok és közelharcra alkalmas csákányok, amelyek egygombos kivégzést tesznek lehetővé - így a harc némileg érdekesebbé válik, kicsit lehet taktikázni.
Egyjátékos módban a T-vírus és az Uroboros-vírus által fertőzött mindenféle lény feszül nekünk, és a többjátékos meccsekben is jelen vannak, de csak akkor támadnak, ha megsebezzük őket (bár az MI annyira ostoba, hogy ez sem igaz feltétlenül, inkább a "néha támadnak, néha csak úgy megállnak mereven" rendszert tessék elképzelni). Mindehhez a Unity motorját megszégyenítve sikerült egy olyan borzalmas grafikát gyúrni, hogy túlzások nélkül beszélhetünk visszalépésről minden tekintetben. Elnagyolt hátterek, csúnya karakterek, motion blurrel elkent alacsony fps és a fizika teljes hiánya. Mintha még valami alfaverziót néznénk, aelyben a karakter egy képzeletbeli sínen mozog teljesen mozdulatlan testtel. Ellenfeleink sem sokkal szebbek, ráadásul gyakran beakadnak, lefagynak valahol, néha meg észre sem vesszük, hogyan és honnan ugrottak ránk. Aztán ha elkapnak, jön a klasszik, véres You Are Dead felirat, és nézhetjük, hogy közben a testünk helyett a padlót harapdálják 10 centivel odébb. Komolyan lehangoló.
Miért nem e-sport?
Tényleg célozgattak arra a Capcom emberei, hogy most már a Resident Evil is kompetitív csapatjáték, meg e-sport lesz, tapsoljanak, kérem. Nos, ez már ott bukik, hogy a TPS játékmenetben a célzás belső nézetre vált, ami olyan lagot jelent, hogy öröm nézni. A mozgás teljesen kusza, az ajtónyitáshoz két gombot kell egymás után megnyomnunk, a csákány használata is nehézkes, ha éppen mászáshoz szeretnénk használni. Ehhez még hozzáadódik egy The Divison-szerű fedezékrendszer, ami csak arra jó, hogy a pályán minden falon élénk kék téglalapokat látunk. Nagyon zavaró, és a fedezék is szinte teljesen felesleges, mert beragad az ember tőle; szintén csak gombnyomással lehet elszakadni az adott falfelülettől, ami pont annyi időbe telik, hogy egy T-vírusos kutya letépi az állkapcsunkat. Tehát ha nem rohanunk (vagy inkább csak siklunk, mert tényleg úgy néz ki), akkor minden más cselekvés megakasztja a folyamatosságot. Kár, mert a multis meccseken alapvetően érződik, hogy a koncepció nem rossz, a folyamatosan változó feladatok mentén jól lehet egyensúlyozni, illetve van egy olyan játékmód is, amelyben mindenkinek csak egy élete van, ez is okozott néhány izgalmas pillanatot. De nem jutsz el odáig, hogy élvezed is a játékot, annyi hiba és hiányosság állja utadat.
Az pedig, hogy a szintlépéssel új fegyverek és kozmetikai cuccok oldhatók fel, csak a legelvakultabb multis FPS-fanokat vigasztalhatja, engem nem. Végül meg kell említenem - bár mindezen már sokat nem lehet rontani -, hogy a zenék is nagyon furcsák: néha plázazene, néha patetikus Ace Combat-szerű muzsika, máskor valami horrorfilmes parainduló fest alá, bár ezt a random hangulatingadozást már a Revelations 2-ben is megszokhattuk. Bárhogy is, óriási kihagyott ziccer az Umbrella Corps minden szempontból; kicsit segít a helyzeten az, hogy az átlag Resident Evil-rajongó már hozzászokott a csalódásokhoz. Nagy levegő, kifúj, elengedés, reménykedve a jövőbe tekintés; mindennapos gyakorlatunk.
