Nem tudom, ki mennyire ért velem egyet, de állítom, hogy régen, nagyjából húsz évvel ezelőtt a legtöbb játék intrója képes volt rémálmokat okozni. Kettő maradt meg nekem nagyon tisztán: az egyik a Heart of Darknessé volt, amelyben napfogyatkozáskor elrabolják egy kisfiú kutyáját, a másik pedig a Theme Hospitalé, amelyben egy orvos láncfűrésszel megy neki egy páciensnek, akit aztán valami aknába ejt le. Határozottan emlékszem, hogy mennyire paráztam ezektől, de arra is, hogy miután véget értek, jó néhány órányi öröm és boldogság (vagy üvöltés és frusztráció, attól függ) várt, úgyhogy megérte a trauma (szerencsére 5-6 évesen is hamar világossá vált, hogy egy orvos sem akar szétfűrészelni, nem kellett pszichiátriai kezelés). A Two Point Hospitalban már nem az intró rémisztett meg, hanem a kórházak menedzselésének terhe, ami nagyon hamar válik egyre súlyosabbá.
Javuló egészségügy
A Two Point Studios csapata alapvetően elég szemérmetlenül lemásolta a Bullfrog játékát; aki azzal játszott, abban az első pillanattól fogva feltörnek majd az emlékek, aktiválódnak a régi reflexek, és egyértelmű lesz, mire kell figyelni, mi a folyamatok sorrendje, milyen problémák merülhetnek fel. Persze megtehette, hiszen a Two Pointot Ben Hymers, Mark Webley és Gary Carr alapították, két utóbbi pedig egyebek mellett a Theme Hospitalon, a Black & White-on és a Fable játékokon is dolgozott a Bullfrog, később pedig a Lionhead kötelékében.
Ahogy haladunk előre, sorra jelennek meg a saját ötletek, újítások, és ezektől lesz igazán csodás a játék. Minden újabb kórház új kihívások elé állít minket. Eleinte csak felállítunk egy recepciót, pár szobát és egy várót, aztán néhány küldetéssel később már azon stresszelhetünk, hogy a személyzet oktatásra küldése nem eredményez-e túl nagy kiesést, vagy hogy mely kezelőket állítsuk le ideiglenesen, mielőtt csődbe mennénk. A hideg környéken lévő kórházakba radiátorokat, a melegebb tájakon elhelyezkedőkbe légkondícionálókat kell telepítenünk, különben a betegek megfáznak, vagy türelmetlenné válnak, és inkább hazamennek meghalni, mintsem kivárnák sorukat, és nekünk adnák a kezelés árát. Aztán ha ezt már jól tudjuk menedzselni, jönnek a földrengések, a meghibásodások, meg minden kalandos extra, amivel az egészségügynek szembe kell néznie manapság.
Folyamatos a pörgés, nincs egy perc üresjárat sem, mert ahogy megoldunk egy problémát, jön a következő. Mindent jól csináltál? Remek, jönnek a páciensek, de hogy a megnövekedett rohamot ki tudd szolgálni, kell egy új orvosi szoba, új vizsgálók, terjeszkedés; mindenki éhes, nincs elég mosdó, az elhalálozott betegek kísértetei riogatják az élőket, és az egyetlen olyan takarító, aki kézi porszívójával felszippanhatná a szellemeket, épp pihen. Néhányszor előfordult, hogy inkább a nulláról, tapasztaltabban és óvatosabban építettem újra egy létesítményt, mert annyi minden történt, hogy nem tudtam követni.
A menedzsmentet egy részletes és jól átlátható felhasználói felület segíti, bár ezt még szerintem lehetett volna fejleszteni, még több infót megjeleníteni rajta, hogy egyértelműbb legyen, pontosan miért működik veszteségesen egy-egy kórház, és mit kell tennem, hogy ezt megfordítsam. A személyzetet viszont áttekinthetjük, láthatjuk, ki örülne egy fizetésemelésnek, ki mihez ért, és ki az, aki épp tennivaló híján csak baktériumokat terjeszt. Megnézhetjük a páciensek listáját, és láthatjuk panaszaikat is, ami nagyon hasznos; így tudjuk, milyen irányba kell továbbhaladnunk az elégedettség és anyagi jólét reményében. Láthatjuk és emelhetjük az egyes kezelések árait is, bár ez általában orosz rulett, és kissé fárasztó mindent egyesével megváltoztatni. Ugyan fel- vagy letekerhetjük az árakat egyszerre, de az majdnem mindig a megítélésünk romlását, súlyosabb esetben nem fizető vendégeket eredményez. Számos kapcsoló segít átlátni, hogy hol lehetne még javítani például a kórház kinézetén (pár dísznövény vagy kép csodákra képes), vagy hova felejtettünk el radiátort rakni.
Összesen tizenöt létesítményt kell a lehető legtökéletesebben felépítenünk és üzemeltetnünk. Ha elvégezzük az egycsillagos értékeléshez szükséges feladatokat, továbbléphetünk, de a második és harmadik csillagért is dolgozhatunk, hogy hatékonyabban működő műszereket vagy egyéb extrákat szerezzünk. Természetesen míg az egyiket piszkálgatjuk, a többi pihen. Bármikor átkapcsolhatunk köztük, ami például kutatás közben nagyon hasznos, ugyanis amit feloldunk az egyik kórházban, azt mindenhol máshol használhatjuk. Ahelyett, hogy az új és még épp beinduló intézményben kezdtem volna el kifejleszteni egy kezelőt, visszaléptem a vastag profittal működő egyetemhez, ahol pillanatok alatt, kockázatok nélkül végezhettem a munkát, nem abból a büdzséből, amit az új létesítmény létrehozására terveztem fordítani. Ugyanakkor nagyon fárasztó volt minden egyes kórházban ugyanazokat a szobákat létrehozni, ugyanúgy berendezni, néhol egy típusból többet is; hálás lettem volna, ha készíthetek mintákat, amelyeket csak pikk-pakk elhelyezek, mert bár az alapot adó épületek formája különbözik, az optimális szobaméret, -forma és -tartalom általában ugyanaz marad. (A szobák másolásának lehetősége közben az 1.04-es patchcsel megérkezett). Bár képekből, tárgyakból kielégítő mennyiség áll rendelkezésre, értékeltem volna, ha a szobafalak átfesthetők, a padlók átszínezhetők lennének.
Ritka betegségek
Az élményhez sokat hozzátesznek a rettentő gyilkos szóvicceken alapuló betegségek. Szegény pácienseket az megölné, ha ezeket hallanák, de ők nem a mi világunkban élnek, nekik nem rendhagyó, ha valaki Freddy Mercurynak képzeli magát, teknősfeje van, vagy teljesen szürke. Sajnos a legtöbb poént nehéz magyarra lefordítani; két bekezdésen keresztül magyarázhatnám, hogy miért vicces a két jelentésű lightheadedness ("fényfejűség", az ebben szenvedők feje egy villanykörte), amit a De-Lux klinikán kezelnek, de ettől most tekintsünk el mindenki érdekében; aki játszik, meg fogja érteni. Maguk a figurák is jópofák, pláne, hogy aktívak, ténykednek, interakcióba lépnek egymással. A zenék, a hangosbemondón közölt, cseppet sem fontos információk is nagyban fokozzák az élményt.
Van még mit finomítani a Two Point Hospitalon, de jelen állapotában is egy kiváló, hiánypótló tycoon, amely inkább azoknak szól, akik nem ülni és gyönyörködni szeretnének kiválóan felépített létesítményeikben, hanem folyamatosan dolgoznának a tökéletességért. Na meg persze nyilván azoknak, akik húsz éve egy Theme Hospital folytatásra vágynak. Nem kimondottan relaxálós, és nagyon sokat kell dolgozni benne a sikerért, a játék azonban rengeteget segít, hogy legalább a tudás hiánya ne legyen gátló tényező. Ha több opciót kapunk a testreszabásra, a szobák másolásának lehetőségét, plusz esetleg egy sandboxmódot, amelyben szabadon megépíthetjük álmaink kórházát (elhiszem, hogy valaki kórházakról álmodik), még boldogabbak leszünk, de így is elégedetten várom, hogyan, milyen más játékokkal folytatja karrierjét a Two Point Studios.
