Hirdetés

Tropic Thunder - Filmkritika

|

Könnyfakasztó, agyament vígjáték, amely gyógyír lehet a sulikezdés okozta sokkra.

Hirdetés

Sokat kellett várni rá, de végre a hazai mozikba is becsapott a Trópusi Vihar, szűk két órányi felhőtlen (értitek a viccet, ugye?) szórakozást ígérve minden betévedt mozinézőknek.

Van a film végénél egy rész, ahol Stiller megkéri Robert Downey Jr.-t, hogy majd mesélje el a világnak azt, ami itt történt, mire a fekává operált ausztrál származású ötszörös Síró Majom díjas  Downey kimondja a tutit, hogy még ő sem tudja mi történt itt. Ha valaki megkérdezne engem, hogy foglaljam már össze, mi történt a filmben, de ezt tegyem úgy, hogy közben átjöjjön neki a film humora, hangulata, a karakterek elméjében leledző totális és éjsötét káosz... Akkor én is csak Downey-t tudnám ismételni. Mert ez a feladat egyszerűen mission impossible.

 


 
A Tropic Thunder nem tesz mást, mint hogy pár totál szélsőséges karaktert (a veterán-akcióhős Speedmant, a folyamatos díjesőben részesülő Kirk Lazarust és a szarós-fingós poénokkal hódító Jeff Portnoyt) és két ifjú színészpalántát bedobnak a vietnámi dzsungel kellős közepébe, hogy leforgassák minden idők legdrágább és legjobb háborús moziját.  A forgatás azonban lassan és fájdalmasan halad, az elsőfilmes rendező semmit  se tud kezdeni az alapanyaggal, és a színészekkel is gond van, úgyhogy Nick Nolte tanácsára becipeli hőseinket az erdőségbe, kamerákat helyez mindenhova, és kiadja az ukázt, viselkedjenek és tegyenek úgy, mintha egy igazi háborúban lennének. A többit majd a piromániás pirotechnikus elintézi. A gond csak az, hogy egy igazi háborúba csöppentek bele, úgyhogy mindenki kénytelen lesz bevetni színészi specialitását, ha túl akarja élni a trópusi kalandot.

 

 

A történet ennél a filmnél totál másodlagos, sőt! Még akkor is könnyes szemekkel röhögtem volna Ben Stiller rendezésén ha egy fikazöld szobába helyezte volna saját magát és színésztársait, és ott játszották volna el az egész filmet, mintha csak egy meghallgatáson lennének. Justin Thereoux szkriptje igazi aranyköpés-bánya, nem egy többrétegű megfejthetetlen misztikum-halmaz. Idézni persze nem fogok belőle, a monológ-halomba majd csak a mozijegy árának kipengetése után kóstolhattok bele. És még két tucat ezekhez hasonló minőségű one-linert lehet kikukázni a párbeszédekből, de azokat hiába is idézném be az írásomba, nem lenne meg ugyanaz a hatása mint filmen, Tom Cruise szájából.

 

 

Igen, Tom Cruise. Nem baj, ha nem hallottatok arról hogy ő is szerepel a moziban, mert én se nagyon, és mikor megjelent a vásznon el se akartam hinni, hogy ez a kopasz, szemüveges, hájas fickó ő lenne, kedvenc megalomániás szcientológusunk, de mégis. Nem vette komolyan magát, és nem hazudok, ha azt mondom, hogy a filmben található legcsodálatosább és legjobban telibetalált alakítás az ő nevéhez köthető. Eszméletlen ahogyan nyugodt kiskirályból kitörésre készülő düh-vulkánná válik, majd gangszta-rapper módjára táncra perdül.

Persze a többieknek sem kell szégyenkezniük, egyedül Jack Black az aki kicsit kilógott a sorból, és talán ő kapta a legkisebb rivaldafényt, de úgysem ő volt a központban, Stiller és Downey Jr. uralják a vásznat, és keményen megdolgoztatják rekeszizmainkat, de egyértelműen Cruise a legzseniálisabb. Pedig higgyétek el, kinevettem volna azt aki nekem fél évvel ezelőtt azt mondja, hogy még isteníteni fogom a koktélkeverő Top Gun-t.

 

 

A robbanások, a dzsungel, az akciók és a minden egyéb állleejtőre sikeredett, ebből a szempontból a TT nem ismer viccet, a gyönyörű fényképezés pedig csak még jobban belénksúlykolja a film fő mozgatórugóját, miszerint minden háborús filmet el lehet adni vígjátékként, ugyanis akadnak itt olyan pátoszos képsorok mint bármelyik másik war-movie-ban, sőt, a Platoon poszterén látható beállítást egy-az-egyben lemásolták és megalkották itt is.

 

 

Stiller ismét megcsinálta. Nem egy tökéletes művet tett le az asztalra (a sztorin lehetett volna még dolgozni, és Black karakterével is vannak gondok, ennek ellenére ő is kiválót alakít), de ez végre egy olyan vígjáték amire ha beülsz, tényleg minden külvilághoz kapcsolódó dolgot elfelejtesz, és csak csapkodod a térdedet, kapkodod a fejedet, a stáblista lepergése után pedig együtt idézgeted a haverokkal Cruise elképesztő káromkodásait, és irigykedsz a film elkészülésében részt vett csapatra, mert biztosra tudod, hogy rohadt jól érezte magát mindenki. Mesteri darab, és amúgy is: ennél jobb ellenszert keresve sem találsz az iskolakezdési levertségre.
 
 

90%

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)