Az utóbbi években jócskán felerősödött a videojáték-iparban a remake-ek és remasterek gyártására való hajlam; ebből egyaránt születtek szinte tökéletesen kivitelezett alkotások, amilyen a Shadow of the Colossus vagy a Residnet Evil 2, és csapnivalóan hanyag fércművek, mint a Warcraft 3: Reforged. Idén a japán akció-szerepjátékok szerelmesei előtt is megnyílt a lehetőség a múltba révedésre, hiszen a Seiken Densetsu 3, avagy a Trials of Mana is megkapta újrakevert változatát, mely képes volt megújulni, mégis hű maradt az alapanyaghoz.
Diszkrét báj
Mivel a Seiken Densetsu 3 felülnézetes 2D-s kaland volt, ezért a legnagyobb kérdés talán az, hogyan sikerül mindezt átültetni háromdimenziós környezetbe. A Trials of Mana legnagyobb érdemei közé sorolhatjuk, hogy a fejlesztők úgy voltak képesek újraalkotni a játék világát, hogy az megőrizze azt a bájos hangulatot, amely az eredetire is jellemző volt.
Érezhető, hogy a Square Enix nem átallott másik sikeres sorozatához, a Dragon Questhez nyúlni, ugyanis dizájn terén kifejezetten szembeötlőek a hasonlóságok. Ez egyáltalán nem baj, hiszen mindemellett a szereplők, ellenfelek, helyszínek és egyéb modellek maradéktalanul tükrözik az 1995-ös játék vonásait.
Ugyanez elmondható a harcrendszerről, amelynek szintén fel kellett kicsit ráznia a 25 éves receptet. A fejlesztők nem bonyolították túl a dolgot: kapunk egy gyenge és egy erős támadást, utóbbit feltölthetjük, hogy keményebbet szóljon. A két támadás mellett vannak speciális képességeink, melyeket fokozatosan oldhatunk fel a játék során. Fontos, hogy összegyűjtsük az ellenségekből kieső részecskéket, melyek feltöltik a képességeink használathoz szükséges számlálót - ha ez elérte a 100 százalékot, ellőhetjük a karakterünk speciális mozdulatát.
Ezen a ponton jegyezném meg, hogy annak ellenére, hogy a játék támogatja az egeres és billentyűzetes irányítást, mindenkinek ajánlom, hogy kontrollerrel essen neki, ha nem akar pár perc után tenyérgörcsöt kapni a meglehetősen furán kiosztott gombkombinációktól.
Nem csak a 20 éveseké a világ
Bizonyos pontokon azonban már nem igazán vált a Trials of Mana előnyére az, hogy az alkotók nagyon ragaszkodtak az eredeti játékhoz. Sajnos a küldetések terén nem sok újítás történt, tehát azok meglehetősen kiszámíthatók, és ugyanez a történetről is elmondható.
A játéknak hat karakterrel vághatunk neki, akik közül egy végigjátszáshoz hármat választhatunk ki. A baj csak az, hogy a grafikával ellentétben, a jellemek teljesen kétdimenziósak maradtak, a történetük elnagyolt; ami a SNES fénykorában, 1995-ben még megállta a helyét, az manapság már igencsak csenevész.
Az elsőnek kiválasztott hősünk lesz a főszereplő, az ő történetét teljes egészében megismerhetjük, idővel a többiek is csatlakoznak a kalandhoz. Ha már a csapatunkban vannak, akkor egy gombnyomással válthatunk rájuk harc közben, a gép által irányított karakterek pedig mellettünk harcolnak - meglehetősen hatékonyan, ugyanis remek MI-t programoztak számukra.
A játék fejlődési rendszere viszonylag egyszerű, hiszen 5 tulajdonságot fejleszthetünk a szintlépésekkel járó Training Pointokból, az ezeket magába foglaló menürendszer viszont meglehetősen vacak. Nem igazán tudjuk megnézni, hogy ha az egyik képességfát elkezdjük fejleszteni, akkor azzal később milyen tulajdonságok oldódnak fel, és az sem egyértelmű, hogy ezeket milyen szinten tudjuk majd beépíteni a taktikáink közé.
A Trials of Mana erőssége és gyengesége is egyben, hogy a fejlesztők ragaszkodtak az eredeti játékhoz, de akik szerették az 1995-ös kalandot, azoknak kötelező darab lehet a remake - emellett a JRPG-k kedvelőinek is abszolút ajánlott kategória. A játékhoz minden platformon elérhető egy demó, a vacillálóknak érdemes lehet abba belenézni, és ha megtetszik az ebben elért haladás átvihető a teljes játékba.
