Személygépjármű-szerelőként a Car Mechanic Simulatorban már kipróbálhattuk magunkat, itt volt hát az ideje, hogy valami komolyabb feladatot adjanak nekünk a fejlesztők, és valahol adta magát, hogy ennek mi sem felel meg jobban, mint a vasparipák világa. Azt kell hogy mondjuk, aki egyszer már elmerült az autószerelésben, annak igazából semmi tanulnivalója nincs, hiszen a TMS 2017 játékmenete ugyanazon elvek mentén épül fel, mint úton futó elődjéé. Betolnak egy hibás mozdonyt a csarnokba, mi pedig elolvassuk a munkalapot, megnézzük, mire panaszkodik a gépész, aztán körbejárjuk a vasat, és röntgenszemünkkel megállapítjuk, melyik alkatrész lépett a fáradás útjára. Ezt követően két lehetőségünk van: vagy megrendeljük a cserealkatrészt a netről, vagy felújítjuk egy munkapadon, ám utóbbit választva számolni kell azzal, hogy nem érjük el a kívánt hatást. Nem kell azonban sötétben tapogatózni, mert a játék kiírja, hogy mennyi az esélyünk a felújításra, így könnyen eldönthetjük, hogy görcsölünk-e a padon, vagy irány az Aliexpress. Ezt követően már csak annyi a dolgunk, hogy a beteg alkatrészt kiszereljük, és a helyére betesszük az újat, a rosszat pedig értékesítjük némi apróért.
Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat
Dicséretes a fejlesztők abbéli igyekezete, hogy próbáltak kicsit kiszabadulni a csarnok környezetéből, és ahogy az autószerelős verzióban a próbapályán, úgy a vonatos kivitelben is beleszippanthatunk a friss levegőbe. Ez a játékban 25 négyzetkilométernyi területet jelent, ahol fel s alá vonatozhatunk, ami leginkább azért szükséges, mert a masinák olykor lerohadnak valahol a prérin, és ilyenkor nekünk is a vezetőállásba kell pattannunk, hogy megkeressük és a szerelőcsarnokba vontassuk őket. Ez egyébként nem is annyira egyszerű feladat. Jó dolog a szabadban száguldani, de közben folyamatosan át kell állítani a váltókat, és miközben nézegetjük a térképet, vonatunk vígan száguld, ráadásul a váltók állításával elérhető fordulópontok nem láthatók át szemvillanásnyi idő alatt. Tehát aki kimegy a szabadba, ne hajtson tőgázon!
Gőztől a villanyig
A csühögők felhozatalára nem igazán lehet panasz, hiszen nem kevesebb, mint háromnegyed tucat (egyszerűbben mondva kilenc) vonat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy szerelői rátermettségünket megmutassuk, ráadásul a gőzösöktől kezdve a dízeleken át a villanyosig minden megtalálható közöttük, és még a kivitelezésükre sem lehet panasz, hiszen egész csinosak. Minél többet megjavítunk, és minél ügyesebben, annál több pénz áll a házhoz, ami leginkább azért fontos, mert így fejleszthetjük munkapadjainkat, és a felújításokat egyre olcsóbban, ergo mind nagyobb árréssel tudjuk megoldani.
Amikor a vonatkerék defektet kap
Szögezzük le, hogy aki nem kíván kőkemény gépészmérnöki szimulációt viszontlátni, annak igazából még megfelelő is lehet a játék a maga 15 eurós árával, ugyanakkor e tolerancia mentén is akadnak rozsdafoltok a mozdonyokon. Leginkább az a probléma, ami az autószerelős kivitelnél is: egyszerűen túl hamar megunható a repetitív bütykölés, mert hiába romlik el mindig más, a hibameghatározás és a javítás folyamata csontra ugyanaz mindig. A szabadban bolyongás is inkább unalmas, semmint szórakoztató, főleg azért, mert nem egészen egyértelmű a navigálás, bár ez még viszonylag elviselhető. Inkább ott van a gond, hogy egyszerűen nem nyújt olyan élményt a játék, amely hosszabb távon is kitartana, de hangsúlyozzuk, hogy ettől függetlenül van benne unikum, csak éppen nem túl sok. Aki azonban szerelmese a vonatoknak, és érdekli a bütykölés is, az, ha nem is most, de némi árcsökkentés után mindenképpen szerezze be. A többiek meg menjenek borbélyhoz.