A Total War: Three Kingdoms egy merészet húzott azzal, hogy a széria számára eddig ismeretlen vizekre evezett, és a 2. és 3. századi Kínát választotta színtérnek. A döntés kifizetődőnek bizonyult, hiszen a játékot olyan ütemben kezdték elkapkodni a stratégiák szerelmesei, hogy még a Creative Assemblynél is csak lestek, amikor rövid időre a negyedik legnépszerűbb játékká vált a Steamen, messze maga mögé utasítva ezzel a műfaj további képviselőit. Az Eight Princes a már meglévő és jól működő alapokat egészíti ki még egy-két (de inkább csak egy) új mechanikával, miközben tovább barangol a Kína császári trónjáért folytatott küzdelem cselszövésekkel tarkított útvesztőjében.
Családi viszály
A DLC történetét tekintve száz évet ugrik az alapjáték idővonalához képest, tehát az ott megismert karakterek már a múlt homályába vesznek, nevüket csak a megemlékezések őrzik. A legfontosabb különbség, hogy ezúttal a császári cím a Jin dinasztiában öröklődik, tehát nem (feltétlenül) egy üresen árválkodó trónusért folyik a versengés. Ettől eltekintve az alapfelállás nagyon hasonló: az uralkodói hatalom nagyon meggyengült, ennek következtében pedig megjelennek olyan egyének, akik úgy gondolják, hogy a Jin dinasztia uralmának elérkezett az alkonya. Mivel az uralkodók a Sima családból származnak, így annak nyolc hercege kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy ki veheti át az irányítást Kína fölött. Ezúttal tehát dönthetünk, hogy a nemrégiben megboldogult császár örököseinek segítünk megszilárdítani a hatalmat, vagy éppen akaratuk ellenében cselekszünk, hogy mi magunk kerülhessünk közelebb az uralkodáshoz.
Így az alapjáték tizenkét hadvezéréhez további nyolc csatlakozik, ami ugyan soknak tűnik (pláne annak fényében, hogy mindegyikük egyedi attribútumokkal rendelkezik), azonban tulajdonságaik nagyon hasonlóak a már meglévő vezérek képességeihez. Emiatt a DLC-vel bekerülő történetszálak ugyan nyújtanak némi újdonságot, de nem sok meglepetést okoz a nyolc herceg irányítása. Nem segít az sem, hogy ugyanaz a térkép száz év alatt semmit sem változott; ugyanott helyezkednek el a kikötők, a kereskedelmi csomópontok és a farmok, ahol az alapjátékban, tehát ha arra számít az ember, hogy a jól ismert viszonyokat megbolygatja majd az időugrás, akkor bizony csalódnia kell.
Ki mint veti ágyát...
Igazi újítást hozni mechanikák terén az tudott, hogy egy új rendszer figyeli, miként játszunk, hogyan teljesítünk egy adott feladatot és milyen módokat találunk egy konfliktus elrendezésére. Ennek mentén négy különböző hadvezéri aspektus fejlődhet: az ész, a lelkierő, a jólét és a hatalom. Ennek következtében, ha olyan döntéseket hozunk, melyekkel a lelkierőt növeljük, akkor több lehetőségünk lesz diplomatikus úton elrendezni egy összetűzést; ha viszont a jólét felé tendálunk, akkor a bevételeink növekedhetnek meg.
Ez a mechanika már önmagában is segíthet meghozni a döntéseket azoknak a játékosoknak, akik úgy gondolták, hogy az alapjátékban túl sok rendszert kellett figyelembe venni ahhoz, hogy megfelelő irányba tereljük hadvezérünket. Nem elhanyagolható azonban az sem, hogy ezek segítségével kiaknázhatjuk a hercegekben rejlő lehetőségeket: az egyikük például olyan erősséggel rendelkezik, amelynek köszönhetően gyorsabban vezet be reformokat, ha pedig az ész útja szerint hozzuk meg a döntésünket, akkor ez az idő még inkább redukálható, így magasan a többi hadvezér előtt járhatunk a kormányzásban.
Ezzel a mechanikával az Eight Princes tehát hozzátett ahhoz az élményhez, amelyet az alapjáték nyújt, de ezen felül elhanyagolható mennyiségű új tartalommal bővítette azt. Ha valaki odavan a Three Kingdomsért, és mindenképp szeretne még egy kis időt eltölteni vele, akkor érdemes lehet adni neki egy próbát, viszont akik egy DLC-től drasztikus változtatásokat vagy bővülést várnak, azoknak nem ez lesz az év vétele.
