Kicsit talán furcsa az év legsűrűbb időszakának kellős közepén arról írni, hogy tessék 10-20 éveket visszavándorolni az időben és pótolni az esetleges lemaradásokat, de ez a péntek délután pont egy kis koffeinnel dúsított nosztalgiáért kiált.
Ráadásul, ha ezen játékok közül akár az egyik is kimaradt az évek során, akkor bizony szegényebbek vagytok egy olyan élménnyel, ami jó eséllyel egy másik játékos életének egyik legmeghatározóbbja volt. Ezt pedig nyilván nem hagyhatjuk. Hamarosan beköszönt a december, ami a játékostársadalom egyik felének téli szünet, a másik pedig automatikusan kevesebbet dolgozik, ha meglátja az első köztéri karácsonyfát, úgyhogy mindenkinek lesz legalább egy kis ideje. Ha az őszi termés szüretelése nem emészti fel az összes szabadidőtöket, de mégis különböző kijelzőkre gyógyulva töltenétek az év hátralevő heteit, akkor most pótoljátok be az egyik fájó lemaradásotokat.
Ez a lista természetesen vérlázítóan szubjektív és főleg olyan játékokból áll, amikről úgy érzem, hogy szegényebb lennék, ha soha nem találkoztam volna velük, ezért bátran merem ajánlani mindnyájatoknak.
1. The Neverhood
Azt hiszem mindenkinek megvan az a játék, amitől a gamerségét eredezteti. Számomra ez Doug TenNapel zseniális játéka, a The Neverhood, amit az első bizonytalan próbálkozások óta számtalanszor játszottam végig. Pedig az első volt az igazi kihívás. Külön füzeteim voltak, amibe mindent feljegyeztem, hátha később szükség lesz rá, Terry S. Taylor hibátlan soundtrackje pedig azóta figyel ott a különböző telefonjaimon, amióta búcsút intettem a 3210-esemnek. Életem egyik legjobb élménye volt, amikor interjút csinálhattam Doug TenNapellel és azóta is remegve várom az Armikrog. megjelenését. Addig is: a The Neverhood kötelező, srácok.
2. Sanitarium
Ez a végtelenül felkavaró szösszenet megvan? A játékvilág egyik legfurcsább főszereplője rongyokkal a fején egy szanatóriumban ébred fel, nem emlékszik, hogy kicsoda és nem tudja, hogyan került oda. A feladatunk nyilván adott. Ki kell derítenünk, hogy mi történt valójában, fel kell fedeznünk az egész elmegyógyintézetet, beszélgetni a bentlakókkal és persze amőbázni csirkékkel, hogy egyszer csak összeálljon a kép. Vagy nem. Amikor először játszottam a demójával, azonnal beleszerettem, de csak évekkel később sikerült megvennem a teljes játékot. Nagyon beteg a cucc, ráadásul brutálisan nehéz, de a főszereplő hatalmas arc és a játéknak is hibátlan a hangulata.
3. Heart of Darkness
Az első randin sok minden sülhet el rosszul, a lányok például általában nem veszik jól azt a kanyart, hogy főállásban foglalkozom videojátékokkal, és az így gondosan felállított na, ez is egy kocka alaphelyzetet a csuklómon lévő Darth Vader-tetoválás sem hígítja jól. De Julcsival más volt a helyzet. Azonnal elkezdte mondani, hogy mennyire imádta a Hearth of Darknesst; meg akarta találni a kis srác kutyáját. A Heart of Darkness egy kifejezetten nehéz platformer, úgyhogy kell hozzá bőven kitartás, de nagyon megéri, mert tényleg egy zseniális játék. Egyébként ez lett volna az első olyan játék, aminek a zenéjét egy teljes szimfonikus zenekarral készítik el, de sajnos csúszott a projekt, ezért végül többen is beelőzték.
4. Heroes of Might & Magic III
Igazából írhatnám az első vagy a második részt is, de valahogy bennem a harmadik maradt meg a leginkább. Azóta már nagyon ritkán játszom stratégiajátékokkal, de ezt mindig annak tudom be, hogy azzal a mérhetetlen mennyiségű órával, amit a Heroes III-ban sikerült eltapsolnom, jó előre letudtam a tartozást. Még évekkel később a veszprémi lanpartykon is előkerült a 3DO csodája, nem rég pedig megtaláltam egy CD-t, amin sok zavarba ejtő zene mellett azok az egyedi mapok voltak, amiket ezekre az estékre csináltunk. Biztos vagyok benne, hogy ez a játék keveseteknek maradt ki, de ha mégis, akkor tessék szépen pótolni. Mondjuk tegnap.
5. Maniac Mansion
Ebben a játékban minden megvan. A Maniac Mansion nemcsak a játéktörténelem egy szeletkéje, ami a Lucasfilm első játékvilágban tett lépéseire emlékeztet minket, de egy zseniális kalandjáték is, amit mindenkinek jó szívvel ajánlunk. Sokan úgy emlegetik, mint az első grafikus kalandjátékot (ahol nem kellett gépelni), de erre az ösvényre már az Activision gondozásában megjelent, szintén Lucasfilm-féle Labyrinth is rálépett korábban (talán emlékeztek még a Labirintus című filmre, annak az adaptációjáról van szó). Nemrégiben Stöki írt nektek egy remek cikket a legenda kulisszatitkairól, illetve a Maniac Mansion jelentőségéről, úgyhogy mielőtt belefogtok, ezt is érdemes elolvasni.
Ez persze csak öt játék, amit én imádtam, biztosan száz másik van, aminek benne kellene lennie ebben a listában. Ezért is jó, hogy a GSO közössége ilyen hatalmas, mert majd ti most kipótoljátok. Melyik az a játék, ami szerintetek kihagyhatatlan? Jöhetnek a játékcímek, illetve egy kis bemutatás vagy személyes élmény.
