Véget ért az első video alapú Top 10-es listánk. Noha az újságban már jóideje hódolunk a játékipar kézenfekvő, vagy épp kissé bohém válogatásainak prezentálásában, eljött az ideje, hogy ne csak olvashassátok, hanem halljátok és nézhessétek is egyben. Ha már a video formátum miatt hangot is hallhattok, egyértelmű volt, hogy rögtön zenével kell kezdenünk, mert azt igencsak nehézkes lenne írásban átadni, így a Top 10 főcím válogatás zajlódott le az elmúlt hetekben. A jövőre nézve lesz még sok zene, igyekszünk a szavazásaitok alapján a saját Top 10-es listáitokat is feldolgozni, továbbá reméljük nagykanállal faljátok majd a cuccot, mi meg fogjuk a fejünket, mikor majd jól bekommentel mindenki, hogy miért azokat válogattuk be, amiket. De nem baj, bírjuk a strapát, lássuk hát, a Top 10 főcímzene mikből állt (és egy kicsi miért is...)
10. Shadow Of the Colossus
Sokan kaptátok fel a fejetek a SOTC betétdalára, ami igazából az intro alatt szól, így normális esetben nem került volna a listába, ellenben a főmenü alatt csak hanghatások vannak, így kisebb engedménnyel végül is bejutott és a tizedik helyre lovagolt a PS2 egyik legjobb játéka. A számos dizájn úttörésről és nagyszerű játékmechanikáról már többször beszéltünk, így azokat nem említem újra, elég annyit megjegyezni, hogy az egyik leg hangulatosabb lovaglós-bosszmonszter ölős játék az elmúlt években. (A ló fontos, meg sírni is kell, mikor baja esik...)
9. Odin Sphere
Az Odin Sphere is PS2 exkluzív játék. A zene melletti videóból az is látszik, hogy nem csak az audio designra figyeltek oda, hanem a kissé túlságosan is japán szájízű sztori mellett a rendkívül szuperségesen kinéző 2D karakterekre és helyszínekre is. Az egyik legjobb példája annak, hogyan lehet a 2010-es évek környékén szépen rajzolt animációval és környezettel hódítani, mikor már réges-régen a 3D korszakot éljük. A nagyon hosszú történet, a szívbemarkoló események és a hihetetlen látványos effektekkel kísért harc miatt mind szeretni lehet az Odin Spheret, de a zene az, ami az első pillanattól kezdve beszippantja a játékost és nem engedi szabadon.
8. Max Payne 2
Max kalandjait nem kell bemutatnom senkinek, bár sokan várják a harmadik részt, amire a második végén lévő creditsben utalás van, a Remedy egyelőre (és már jóideje) az Alan Wake munkálataival van elfoglalva, amit végül is nem bánunk, mert fincsi lesz, de a film-noir hangulatú Max Payne adagot is jó lenne már megkapni. Sajnos a második rész eladásai nem sikerültek annyira jól, mint a zenéje, de legalább ezzel bevonult a történelemkönyvekbe félig, no és persze Mona Sax (és a szépséges eredeti modell, Kathy Tong) jelenléte miatt. A filmet pedig véletlen sem említem meg, mert az annyira gáz volt, hogy még most is a sarokban térdepelve ütöm a saját hátam szíjakkal, hogy elmentem megnézni. Emlékezzünk inkább csak a főcímre, meg Vlad-re, a GTA4 előtti legkomolyabban jó arc oroszra.
7. Tomb Raider
Lara kalandjairól már mindent tudtok. A zenét is ismeritek, noha tanulságos volt betenni a listába, mert itt kezdődtek azok a kommentek, miszerint miért az első rész betétdala került a listába, mikor a hat és feledik rész kiegészítő lemezének az utolsó pályáján a rádióból olyan jó kis szám szól, annak kellett volna lennie. Nem és kész, marad az első részé, végtére is a játékos társadalom ekkor hallott először hárfát játékzenében, még akkor is, ha CD Audio sávként volt a játék csöpp kétszáz megabyte alatti terjedelme mellé csapva, a dialógusokkal együtt. Fejhajtás a Core Design-nak, az Eidos pedig szintén örült, mert az elmúlt tíz évben, ha volt jó franchiseuk, akkor majdnem csak a Tomb Raider említhető meg.
6. Monkey Island
Ron Gilbert méltán híres kalandjátéka, olyan zenével, amivel messzeföldről jelezte már, hogy róla van szó, amennyiben megszólalt a PC SPEAKER-eken. Igen, ez a dallam, amit a videóban hallotok, eredetileg abból a kis hangszóróból jött, csak kicsit gépiesebb kivitelben, amit ma semmi másra nem használtok, mint arra, hogy csippan egyet, mikor bekapcsoljátok a gépeteket. Meg mikor sokat csippan, ha túlhúztátok és elszállt a bios. De zenehallgatásra már biztos nem. A Monkey Island bohókás dallamai a kalandjáték rajongók szíve csücske, Guybrush Threepwood (a főhős kalóz) szerencsétlenkedéseihez tökéletesen passzolnak, így felhúzta a zászlót a hatodik helyen. (Borzalmas szókép volt, tudom, de nem baj, már marad.)
5. Red Alert
Majdnem kifelejtettem a listából, mikor mazur a hatodik helyezett után berontott a szobámba és a maga természetesen ártatlanul kérő, mégis fenyítő hatású utalásaival megkért, hogy a Hell March mindenképp legyen a listában, mert kell. Engedtem, mert igaza van és kapjam be, tényleg elfelejtettem felírni arra a lapra, amire a potenciális zenék kerültek. (Ami igazából nem is lap, csak egy txt file, de van vagy 60 bejegyzés benne, amiből igencsak nehéz volt választani...) A Westwood fénykorában még úgy folytak a dolgok a Command and Conquer és Red Alert frencsájzok (zsírbüféfrencsájzok!) környékén, ahogy azt a stratégiai játék rajongók elvárják egy cégtől, ami megteremtette az alapjait az egésznek. Frank Klepacki zenéje ikonikus, először a Red Alert trailerrel vonult be a köztudatba. Értitek...bevonult. :)
4: Morrowind
Bár a Bethesda az Oblivion után erősen a Fallout 3 hegesztésére állt rá, azért még kiköptek magukból gyorsan pár kiegészítőt a játékhoz, melynek főcímzenéje a korábbról már jól ismert MOrrowind betétdalának átdolgozása. Méltó helyet foglal el a negyedik pozícióban, számtalan olyan férfi és női játékos ismerőst tudok előhúzni farzsebemből, akik bármelyik pillanatban képesek annyira elérzékenyülni, mikor meghallják, hogy sírva borulnak vállamra, felidézve többtíz órányi kalandozásukat.
3: World OF Warcraft
Az az igazság, hogy ide nagyon nem tudok mit írni. Mit lehet írni a WoWról, amit eddig nem írtak le? Szép a zene, sokan játsszák, vannak benne baglyok, meg pónilovak, meg repülő bizék, meg lehet farmolni, plusz van egy óriás sárkány főbossz, amit 150-szer is lenyom valaki, hogy végre ejtse már el a nagymami fényképes képkeretet. Vagy mi. Ide majd mazur beír valamit a WoWról, amit még nem írt le senki, mert ő képben van, én meg még mindig csak 8 másodpercet játszottam vele. De nem is fogok többet, mert az Atlantica Online jobb :)
2: Metal Gear Solid
Hideo Kojima.... .... Oké, most, hogy felálltatok térdepelő helyzetből, szemlesütve nyugodtan tovább olvashattok. Az MGS sorozat minden téren beint a lopakodós-akciójátékoknak, hiszen Playstation 1-en debütálva (de nem első részként, lévén a Metal Gear sorozat még NES-en indult, a Solid részek voltak csak a konzolokon.) megteremtette a TEA stílust, a Tactical Espionage Actiont (értsd: furfangosan lesek a bozótból). Solid Snake kalandjait már csak Harry-Gregson Williams tehette még jobbá, aki már jó pár filmzenét írt, hovatovább sokak szerint megváltóként érkezik kissé elektronikusabb felfogásával a kissé befásult Hans Zimmer érába. Bár erre jó példa lenne a Narnia Krónikái soundtrack.
1: The Legend Of Zelda
Tü-tü tűűűűűűű - tütütütütűűűűűű ! Megjött Link, a kis zöld tunikás hőscsóva, aki hihetetlen, de olyan módon odaszegezi a játékosokat minden egyes epizódjának megjelenésével a képernyőkhöz/televíziókhoz, hogy a Nintendo nem győz díjakat adni Myiamotonak, miközben vasvillával lapátolják a pénzt a frencsájzból (ez is zsírbüféfrencsájz), nehogy penészedjen. Az Ocarina Of Time az über alles sokak szerint, sőt, tulajdonképpen mindegyik Zelda epizód ugyanazokat a játékmechanikai elemeket tartalmazza, csak mindig egyre szebb. Így hát a Twilight Princess nem annyira jól sikerült betétdal variációja helyett a Wind Waker nyer.
Akik kimaradtak:
Warcraft 2-3
Eternal Sonata
Little Big Adventure
Witcher (olvasói)
Mafia (olvasói)
Phatnasmagoria (olvasói)
és még sokan mások... Találkozunk a következő visszaszámlálásnál!
