Olyan váratlanul ért minket a THQ Nordic tunikája alól előbukkanó alkotás, mint derült ég alatt piknikezőket Zeusz dübörgő villáma. Még most is hihetetlen kimondani, hogy tizenegy évvel az alapjáték megjelenése után a Titan Quest megkapta második kiegészítőjét, a Ragnarököt.
Örök Ragnarök
Cinkosan össze szoktunk kacsintani Chavalierrel (a bátrabbaknak Chava, ó, Chavám), amikor a hack & slash műfaj szóba kerül, hogy bizony a Titan Quest anno a térdére fektette, és minden szempontból jól elporolta összes riválisát; igen, a Diablo sorozatot is, a második részig bezárólag. Lett is nagy lábnyoma az életünkben, jómagam több száz órát folyattam bele, és egy évtizeddel ezelőtt úgy raktam ki a játék dobozát a polcra, hogy szép emlékként megmarad, de többet nem hallunk felőle. Erre fanfárok és harsány csinnadratta nélkül, egy szürke hétköznapon úgy rúgta ránk a folytatás az ajtót, hogy a mai napig keressük a kiszakadt és szanaszét repülő zsanérokat a szobában.
Az izgalomtól elfojtott örömködés mellett rögtön jött a kérdőjel, hogy vajon fel tud-e úgy tüzelni egy régi alapokra épülő kiegészítő a ma már elvárt és megszokott igények mellett, mint sok évvel ezelőtt. Erre a gyors és egyenes válasz: mint az állat! Természetesen érződik rajta a kor, több kisebb funkció és kényelmi elem már fapadosnak hat, de még mindig nagyon rendben van a látvány, és úgy izzik benne a hangulat, mint Héphaisztosz kovácstűzhelye.
Hadész legyőzése után úgy tűnt, hogy megnyugodott a halandó világ, de Észak is tobzódik a legendás rosszcsontokban, ezért sokat próbált hősünkkel belekapaszkodunk egy Délről érkező széllökésbe, és hajónk orrát irányba fordítva átszeljük a kelta vidéket egészen Európa felső régiójáig. Ismét egy tartalmasabb történetet kapunk, körülbelül tizenkét órányi, szűnni nem akaró viaskodással meglöttyintve. Induláskor dönthetünk úgy, hogy egyből a friss kalandba ugrunk, de ekkor egy lecsupaszított, negyvenes szintű karakterhez jutunk, akinek képességeit a rangjának megfelelően oszthatjuk szét. Ezt nem ajánlom, mert teljesen pucéron, egy tőrrel a kezünkben vághatunk neki az útnak, szóval tessék csak előtte bizonyítani a rátermettséget a többi földrészen, és akkor teljes harci gúnyában lódulhatunk neki a kihívásoknak.
Az új helyszín mellett megjelent a tizedik kaszt, mégpedig a runemaster, amolyan harci sámán, aki egyszerre forgat komoly pallosokat, miközben varázslataival mindenki fejéről leégeti a hajszálakat. A fejlődési korlátot is feljebb tolták a készítők, egészen a nyolcvanötödik szintig tudjuk duzzasztani obsitosunkat, akin az új fegyverek és felszerelések üdén fognak domborítani. Valamint úgy vettem észre, hogy az effektek valamivel látványosabbak lettek, habár rég volt már, mikor utoljára titánokat gyilkolásztam hobbiból.
Örökké mesélni
Meg kell fékeznem a kezeimet, mert legszívesebben százszázalékos értékelést adnék, amiért az év meglepetéseként toppant be a Titan Quest kiegészítője, mert ugyanazzal a lendülettel ölöm ismét az órákat az alkotásba, és lelkesedek minden új kihívásért. Persze mai szemmel már nem annyira modern a játékmenet, de olyan szinten kötelező darab a műfaj szerelmeseinek, mint a gyrosba húst rakni. Remélem, hogy a Ragnarök csak az asgardi arcoknak jelenti a véget, és hallunk még erről a sorozatról, mert rengeteg mitológiai történet van, amit el kell mesélni.
