Sarjasszanak minden reggel babérkoszorút a hálaadás harmatjai azon bajnokok homlokára, akik bármilyen formában közreműködtek abban, hogy ez az újabb kiegészítő elkészülhetett. Múzsai felütésemet nem tartom túlzónak, hiszen egy kisebb csoda, hogy immáron a Titan Quest negyedik mellékfelvonásáról beszélgethetünk, szóval tudjátok mit, nőjenek azokra a fejdíszekre aranyrózsák és gumicukrok is.
Az alapművet jegyző Iron Lore Entertainment 2008-as csődje után nagyon sokan hajtottuk búslakodásra a fejünket, mert hiába vált teljessé a főképp görög mitológiára épülő játék az Immortal Throne kiegészítővel, nyugtáztuk, hogy Hadész felképelése után elernyed a hősi kar, vitézünkkel megtettük, amit a haza megkövetelt, nem lesz több új kihívás. Aztán a semmiből, de tényleg minden csinnadratta nélkül először 2017-ben megjelent a Ragnarök, majd rá két évre az Atlantis történetét elregélő mellékszál, mi meg nagy örömünkben azt sem tudtuk, hogy melyik kifényesített páncélunkat piszkoljuk össze újfent a bestiák belsőségeivel.
Az akkori játéktesztemet úgy fezeztem be, hogy "csak remélni merem, hogy pár év múlva megint ugyanilyen hirtelenséggel csapnak arcon egy újabb históriával", erre tessék, a THQ Nordic harmadjára is leosztotta azt a parasztlengőt. Egyik este még úgy feküdtünk le, hogy még nem tudtunk róla, másnap reggel pedig úgy keltünk fel, hogy már meg is jelent az Eternal Embers!
Keleti akupunktúra
Immáron a szélrózsa minden irányába elindultunk és eljutottunk az olümposzi magasságokba, valamint az elsüllyedt világok cuppogós mocsaraiba. De ahol nincs otthon a cica, ott elkezdenek cincogni az egerek, így utunkat most a felkelő nap felé fordítjuk, halálmegvető árnyékunk pedig egyre csak nyúlik mögöttünk, ahogy célunkhoz közelítünk. Az alapjáték során már láthattuk Mezopotámia gyönyörű függőkertjét és a végtelenül kanyargó kínai nagy falat is, de ez a földrész több mesét hordoz magában ahhoz, hogy csak úgy átszaladjunk rajta.
A híres Yao császár kéretett magához minket, mert egy újabb fenyegetés tartja rettegésben birodalmát, amit csak mi tudunk elhárítani. Egy harcedzett hősre van tehát szükség, és ezt a készítők komolyan is vették, ugyanis ide kizárólag legendás szinten léphetnek be a kalandorok. Bátor húzás volt a fejlesztőktől ez a döntés, hogy ezúttal elsősorban a veterán játékosoknak készítettek homokozót - engem is meglepett, mikor szembesültem vele.
Csak akkor nyílik meg az út az új kiegészítőbe, ha a legnehezebb fokozaton tapossuk végig a játékot, majd Hadész likvidálása után eldönthetjük, hogy megyünk-e egyből keletre, vagy inkább északnak, a skandináv szakáll-legendák földjére. Bárhogy is döntünk, onnantól kezdve már megnyílnak a földrészek között átjárást biztosító portálok, így akármikor belevághatunk bármelyik újabb kalandba.
Azért ne keseredjenek el azok se, akik most tennék meg az első bátortalan lépéseiket, mert lehetőség van rögtön 70-es szinten indítani egy karaktert (aztán felgyúrni egészen 85-ig), aki menten az Eternal Embers kegyetlen világában találja magát. Ennek viszont két hátulütője van: megfelelő felszerelés nélkül igen combos lesz az előrehaladás (értsd: úgy fogod magad érezni, mint egy örökké csigává reinkarnálódó valaki az M0-s kellős közepén), másrészt az alsóbb nehézségi szintekre így nem tudsz majd belépni. Mindezek fényében ezt a lehetőséget azoknak ajánlom, akik a szabadon kiosztható tapasztalati pontokkal próbálnák ki, hogy milyen új bajnokot állítsanak ki a szörnyek tengerének megfékezésére.
Kertész leszek és berepülőpilóta
A Titan Quest egyik legnagyobb erőssége még mindig a szabadon variálható mesterségekben rejlik. Kettő kiválasztásával nagyon érdekes daliákat hozhatunk létre és immáron tizenegy talentumcsokor állít döntés elé, köztük az új Neidan képességeivel. Utóbbit felhasználva az évezredes keleti tudomány misztikus alkimistáját formálhatjuk meg, aki aurákkal, ősi varázslatokkal és palackba zárt löttyökkel teszi emlékezetessé a csatákat.
Kifejezetten élvezetes az álom- vagy a viharelemeket uraló képességgel összerakni, csak néznek majd ránk a csatatéren, mint veteránautós találkozón az elektromos négykerekű zümmögőkre. Vagyunk egy páran a szerkesztőségben, akik titkos földalatti búvóhelyeken suttogva merjük csak elmesélni egymásnak, hogy például ezen lehetőségek miatt is jobban szeretjük ezt az alkotást, mint az ördögöt megölőset. Azonban van még pár dolog, ami a favoritommá teszi, ilyen például a világa.
Egy tizenöt esztendős játékról beszélünk, de még mindig magába szippantanak a görög tájak, a sivatagi homokból kinövő kőrengetegek és az Eternal Embers sem adja alább, ha látványról beszélünk. Nem azért mondom ezt, mert az újdonság erejével hatott rám a miliő, de itt sokkal látványosabbnak és élénkebbnek éreztem az atmoszférát, mint a Ragnarökben és jóval tágasabb területeket tudtam bejárni, mint az Atlantisban.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
A készítők nem vették félvállról a feladatukat, nagyon harmonikusan mosták egymásba a változó tájakat, miközben végig figyeltek arra, hogy egy adott földrész sajátosságai folyamatosan visszaköszönjenek a környezetünkben. Ezek miatt is igazán élvezetesnek találtam az újabb 12-15 órányi kalandot, ami még inkább kiszélesítette a Titan Quest univerzumát.
Itt is jártunk, merre tovább?
Persze nemcsak új helyszín és képességfa került bele ebbe a kiegészítőbe, hanem számos fegyver és páncélszett kovácsolódott a virtuális műhelyekben, szám szerint harminc frissen fialt szörnynek is kiporolhatjuk a hátsóját, ezenkívül a készítők telepakolták finom bájitalokkal és csillogó rúnákkal a kereskedők polcait, hogy még változatosabb formában vehessük fel a harcot a milliónyi rosszakarónk ellen.
Az Eternal Embers nem forradalmasítja a szériát - nem is ez a dolga -, hanem egy nagy adag plusz tartalmat ad egy olyan játékhoz, ami már tizenöt éve velünk van. És hogy mennyire villanyozhat fel ez minket? Üdítő végignézni az immáron felnőtté cseperedő játékosok arcát a videómegosztókon, amikor elindítják gyerekkoruk kedvencét azért, mert még mindig érkezik rá új tartalom. Én sírtam… egy picit… olyan hősiesen szipogva.
