Tizenhárom esztendő száll még tova, míg előbukkan az atlantisziak hona. Nem holmi ernyedt lábakon álló jóslatfoszlánynak gondoltuk volna ezt egy párka triumvirátus monológjából, ugyanis a Titan Quest 2006 derekán olyan elementáris erővel hatott ránk, hogy azóta én személy szerint kalocsai helyett görögös motívumokat hímzek a ruháimra - tudjátok, azokat a folytatólagos kockás mintákat. De félre a varrótudományommal, mert fontosabb dolgokról kell értekeznünk, mégpedig arról a harmadik kiegészítőről, amely fanfári felhajtás nélkül jelent meg.
Úszósapka és buzogány használata kötelező
Meglepődtünk a debütálás hirtelenségén? Talán. Egy kicsit. Szűk két évvel ezelőtt a feledés homályába szelídülő alkotásnak már sikerült egy kijózanítóan jóleső taslit mérnie ránk a Ragnarök epizóddal, ami olyan váratlanul ért minket, mint Zeuszt a villámhárítók feltalálása. Akkor a görög partokat elhagyva északnak fordultunk pár viking szakállát felborzolni, de egy felfedező olyan hírekkel szolgált, aminek jobb, ha ezúttal mi magunk járunk utána, és máris belevitorlázhatunk a következő kiegészítőbe, amely inkább csak kalandocska. A téma adott, Atlantisz titokzatos szigete új helyszíneket és kihívásokat gördít elénk, amit nagyon kényelmes tempóban is körülbelül négy óra alatt felfedezhetünk és oda-vissza bebarangolhatunk. A készítőknek sikerült úgy összefésülniük ezt a mókát, mintha mindig is jelen lett volna ebben a mesében. Habár már öregecske az az ecset, amivel megjelenítették az új zónákat, kijelenthetjük, hogy nincs panasz a látványra. Engem is el tudtak ringatni a látottak, de egy kicsit hiányoltam a nyitottabb tereket. Persze a teljes Titan Questre jellemző a mederszerű pályaszerkezet, de most konkrétan úgy éreztem magamat, mintha egy labirintusban bóklásznék a sajt irányába, és csak néhol tágultak díszletként azok a terelgető falak.
Újabb kasztot ezúttal nem fialt a játék, de cserébe az eddigi tíz kapott még két képességet a talentumfa tetejére, amelyeket nem csak a történet felgöngyölítése során villogtathatunk, hanem a Tartarus nevezetű barlangban is, ahol hullámokban törnek ránk a csúnyaságok, és nekünk nincs más dolgunk, mint időre kiirtani mindent, ami bánthat. Akik nem tudják elengedni pajtásaik kezét még a virtuális térben sem, azoknak jó hír, hogy egyszerre hatan is nekiveselkedhetnek a küldetéseknek, illetve ugorhatnak neki a már említett Tartarusnak. Combos próbatételek várnak ránk, de a jutalomért megéri, hiszen rengeteg frissen varrt vagy kovácsolt fegyverrel és felszereléssel gazdagíthatjuk gyűjteményünket. Fölöslegesen összeharácsolt aranyhalmainkra is sikerült megoldást találnia a fejlesztőknek: egy árusnál amolyan loot boxokat (gömböket) vehetünk, amelyek tele vannak mindenféle jósággal, akár igen hasznos tárgyakkal is. A grafikára is jutott némi alapozó, az effektek még szebben csillannak meg a napsütésben, és számos kényelmi funkció mellett még egy extra helyet is kaptunk a raktárunkba, ahova kallódó relikviadarabjainkat pakolhatjuk.
Láncba fűzött történetek
Veterán kalandozóként minden újabb tartalomra örömmel tekintek, és elmondhatom, hogy az Atlantisszal csak több lett a Titan Quest világa. Jó látni, hogy még közel sincs ez az alkotás a süllyesztőbe taposva, és a finomításoknak köszönhetően talán még azok is tesznek vele egy próbát, akik most találkoznak vele először. Csak remélni merem, hogy pár év múlva megint ugyanilyen hirtelenséggel csapnak arcon egy újabb históriával, hiszen akad még bőven olyan mitológia, amit érdemes lenne ide beolvasztani. Vajon a magyaroknak segítő csodaszarvas legendája megér egy regét? Mondjuk kiderülne róla, hogy nem is egy agancsos patás jószágot üldöztek, hanem egy alakváltó szörnyet, aki Európát készült felperzselni. Fergeteges sztori lenne.
