A háborúban nincsenek győztesek, csak vesztesek vannak. Legfőképpen az átlagemberek azok, akiket a leginkább sújt két fél csatározása - ezt a This War of Mine tökéletesen és szívfájdítóan bemutatta, amelyben az egyetlen célunk az volt, hogy életben maradjunk, miközben a világ körülöttünk káoszba fulladt. Nemrég a WARSAW is hasonló témát dolgozott fel, azonban ott nem voltunk néma eltűrői a borzalmaknak, hanem egy földalatti ellenállást kellett megszerveznünk a nácik által megszállt városban, Varsóban, 1944-ben. A Spec Ops: The Line két fejlesztője által alapított Paintbucket Games most a két játék keverékét készítette el abban az értelemben, hogy újdonságuk, a Through the Darkest of Times szintén civilekről szól, akiknek az élete fokozatosan vált át a túlélésért folyó küzdelemre, viszont mindenképpen tenni akarnak az elnyomás ellen, ezért szervezkedni kezdenek… a mi vezetésünkkel.
Veszett ügyből kihozni a legtöbbet
1933. január 30-án, Hitler hatalomra kerülésével kezdődik a négy fejezetre (és ezáltal négy időszakra) bontott történet, amelynek mi egy általunk meghatározott vagy éppen véletlenszerűen generált karakterrel vághatunk neki. Ugyanazon a napon három barát találkozik egy berlini pubban és arra az elhatározásra jutnak, amelyre még sokan Németországban: kockáztatniuk kell az életüket, hogy segítsenek másoknak és harcoljanak az embertelen rezsim ellen. A Through the Darkest of Times nem kisebb feladatot vállalt magára, mint hogy átadja azt a félelmet, azt a bizonytalanságot és reménytelenséget, amelyet a Harmadik Birodalom felemelkedésekor éreztek az emberek. Minden egyes nap elteltével újságcímlapok, véletlenszerű beszélgetések és alkalmanként átvezető jelenetek jelzik, ahogy Hitler megszilárdítja a hatalmát, egyre látványosabban üldözteti a zsidókat, és sorra haladunk előre a történelemben a második világháború felé. Akár a komolyabb kihívásokat kínáló és mentés nélküli Resistance Mode-ot, akár a sztorira fókuszáló és engedékenyebb Story Mode-ot választjuk a játék elején, szembemenni az árral és némi változást elérni ugyanúgy piszok nehéz lesz, mégsem érződik a játékmenet igazságtalannak - legalábbis azon felül, hogy az élet igazságtalanságait tükrözi.
"Garázsforradalmunk" Berlin térképén tevékenykedhet minden körben: a tagok fejenként egy akciót hajthatnak végre, így attól függően kell kiosztanunk a feladatokat közöttük, hogy milyen erőforrásra van szükségünk vagy éppen milyen küldetést szeretnénk teljesíteni. Természetesen mindegyikük más képességekkel és tulajdonságokkal rendelkezik, tehát például olyat érdemes a munkásokhoz küldeni szószólóként, aki maga is rendelkezik ilyen jellemzővel, hiszen ő nagyobb valószínűséggel szerez támogatókat közöttük, mint egy akadémiai tag. Folyamatosan figyelnünk kell az ellenállás morálját és gondoskodnunk arról is, hogy elég pénzmag érkezzen be a velünk szimpatizálóktól, ennek a kettő csíknak a felhizlalása pedig állandóan lefoglalja az embereink egy részét, míg a többivel megpróbálunk lavírozni az információszerzés, a toborzás, az illegálisnak nyilvánított holmik kereskedelme és hasonló rizikós teendők között.
Noha különböző tárgyakkal némileg befolyásolhatjuk a várható végeredményt, azonban minden egyes bevetés azt a kockázatot rejti magában, hogy valakinek gyanússá válunk vagy elkapják és a Gestapo elé viszik valamelyik társunkat. Hasznos lenne, ha jobban fel lenne tüntetve a siker valószínűsége és hogy egy-egy elbaltázott küldetés milyen következményekkel járhat, így azonban két út marad: a vakmerő kockáztatás vagy a visszafogott próbálkozás. Utóbbit alkalmazva talán soha nem tudunk megszerezni elegendő forrást ahhoz, hogy valóban látványos akciókat hajthassunk végre (mint a robbantás és hasonlók), az előbbivel élve pedig könnyen abban a helyzetben találhatjuk magunkat, hogy a mi hibánkból elbukott a lázadás.
Próbálkozni azért lehet
Mindebből kifolyólag az első végigjátszás valószínűleg afféle tanulókörnek feleltethető meg, és második nekifutásra jutunk el odáig, hogy több lehetőséggel, mélyebben is belevethessük magunkat az eseményekbe. De akárhányszor is fussunk neki, a Through the Darkest of Times stratégiai és szöveges átvezető részeinek kidolgozása elismerésre méltó mind grafikai, mind zenei szempontból. Való igaz, az animációk sokszor suták és az ellenállás "bázisa" lehetne részletgazdagabb is, azonban a rajzfilmes művészeti stílus remekül passzol a korszak szörnyűségeihez és a nyomasztó légkörhöz, csakúgy, mint az aláfestő dallamok. Persze a tetszetős körítés és a döntésekkel felvértezett játékmenet ellenére a történelmet nem tudjuk megmásítani, csupán annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk a lehető legtöbbet megtenni egy pozitívabb jövőért. Azért is rendkívül fontos alkotás a Paintbucket Games stratégiája, mert hűen mutatja be a korszakot, annak kilátástalanságát, az egyénekre gyakorolt hatását és tanít empátiára, megértésre (nem minden német volt ugyebár náci), ez pedig elhalványítja a hiányosságokat. Csakúgy, mint akkoriban a Führer a reményt.
