Jack Boydnak sem volt egyszerű élete, de alig húsz percet kellett eltöltenem Lilly Reed bakancsaiban ahhoz, hogy visszasírjam Freeburg korrupt alkoholistáját. A This is the Police első része is nagyon jó volt a rendőri élet sötét oldalának demonstrálásában, de ez az epizód már az első órájában is könyörtelenül megtapossa azokat, akik hisznek a jelvény feddhetetlenségében.
A faliszőnyeg
A This is the Police 2 nagyon hasonlít elődjéhez felépítésében. Egy rendőrmenedzsment-szimulátort kapunk, amit egy nagyon erős narratív váz tart össze. A sztori közvetlenül azután folytatódik, hogy a Freeburgből megszökött egykori rendőrfőnökünk, Jack Boyd éppen a minden szempontból hűvös Sharpwoodban keresi a megnyugvást. Innen ír levelet gyermekeinek, amelyben elmeséli, mi történt vele az előző játékban. Miközben tömörítve megkapjuk az előzményeket, néhány döntést is meghozhatunk, amelyek befolyásolják a továbbiakat. Mindeközben a történet másik oldalán bemutatkozik az új főszereplő, Lilly Reed, aki megkapta a seriff jelvényét elődje, Wells halála után. Az öreg egy akció közben hunyt el, és ezzel Lillyt elég kellemetlen pozícióban hagyta: kezdő, női vezetőként kell helytállnia egy meglehetősen visszamaradott városban. A játék elején tanúi lehetünk, ahogy kollégái semmibe veszik az új seriff parancsait, és még egy gyanúsított is tele szájjal kiröhögi őt egy kihallgatás kellős közepén. A sors aztán úgy osztja ki a lapokat, hogy a félrészegen az őrsre rángatott Jack és a reményvesztett Lilly egy terembe kerülnek. Jack nagyon nem szeretne a szövetségi nyomozók kezére kerülni, Lillynek pedig szüksége lenne egy tapasztalt, vén rókára a rend fenntartásához. Kidolgoznak egy megállapodást, amely mindkettőjük életét jelentősen megkönnyíti. A prológus eddig tart, és nagyjából egy órányi tömör sztorit nyom le a torkunkon, egy-egy játékmenetet érintő oktatóküldetéssel megtörve. Már itt érződik, hogy a This is the Police 2 sem lesz mindenki kedvence. Ez a játék megkívánja a teljes odafigyelést; nem mindenkinek fog sikerülni, de akinek igen, az nagyon izgalmas napok elé néz.
Sharpwood rideg valósága
Miután Jack és Lilly kezet ráztak, elindulnak a mindennapi teendőink. Akárcsak az első részben, megkapjuk a város térképét, ahol időnként felbukkannak megoldásra váró vészhelyzetek. Az egységek parancsnokaként a mi feladatunk kiküldeni őket ezek megoldására, ugyanakkor nem is az egyes hívások tesznek leginkább próbára, hanem említett egységeink menedzselése. Egy jól kiegyensúlyozott, jól felszerelt társasággal ugyanis nem kimondottan izzasztó együtt dolgozni, de amikor a csapat fele félrészegen dülöngél be az őrsre, és őket is legfeljebb egy fakarddal tudjuk utcára küldeni, akkor Sharpwood lakói komoly veszteségeket fognak elszenvedni. A This is the Police 2 varázsa itt csúcsosodik ki: embereket bíz a gondjainkra, nem csak kártyalapokat egy monitoron. A rendőrség tagjainak ugyanis néha el kell menniük orvoshoz, meglátogatni a beteg nagymamájukat vagy beugrani a jövendőmondóhoz egy gyors ráolvasásért. Nekünk kell eldöntenünk, hogy ezek közül melyik jelent elfogadható indokot egy-egy szabadnap kiadásához. Emellett többen is másnaposan vagy talajrészegen veszik fel a szolgálatot, ami jelentősen csökkenti a hasznosságukat. Az elején lehet, hogy megesik a szíved a kollégáidon, és mindenkit elengedsz mindenféle mondvacsinált kifogással, de hamar azon kapod magad, hogy a rendőrcsapat minden tagjának épp most ellik a tehene, és nem jönnének be dolgozni. Minden döntésednek hatása lesz a csapatod teljesítményére és moráljára: megteheted, hogy melóra kényszeríted részeg kollégádat is, de a szerencsétlenje akció közben jó eséllyel megöleti magát, vagy ami még rosszabb, a helyszín felé vezetve elüt egy járókelőt. Egyszerre kell igazságosnak és szigorúnak lenned. Ha valaki minden alkalommal részegen jön be, az negatívan fog hatni a többiekre is. Ebben az esetben érdemes lesz úgy intézni, hogy véletlenül pont ez a kolléga nézzen bele egy torkolattűzbe.
Egy sör nem sör
Minden menedzsmentet illető döntésed így vagy úgy kihat egységeid statisztikáira. Rendőreid RPG-kben szokásos tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek bizonyos helyzetekben kapóra jöhetnek. Egy bolti lövöldözéshez például érdemes kirendelni egy ügyesebb és jobban felszerelt lövészt, míg egy forgalmat akadályozó, dühöngő részeghez egy intelligens, jó beszélőkével megáldott emberedet. Mindennap rengeteg felkérés fog befutni, amelyek mindegyike megkíván egyfajta szakszerűséget, amit teljesítened kell a csapatoddal. Attól függően, hogy milyen döntéseket hozol az adott helyzet kapcsán, és milyen embereket küldesz ki, eldől, hogy eredményes vagy eredménytelen akciót vezettél-e le. Minden, sikerrel vett akadályért kapsz egy sörösdoboz-fület, minden sikertelen miatt veszítesz egyet. A fülek fizetőeszközként szolgálnak az őrsön: ebből tudsz felvenni új rendőröket, és vásárolhatsz rajtuk különböző felszereléseket. Utóbbi főleg az új típusú küldetésekhez lesz hasznos.
A This is the Police 2-ben ugyanis előfordul, hogy egy-egy akcióba komolyabban bele kell nyúlnunk, ekkor pedig egy XCOM-szerű taktikai RPG-be torkollik a móka. Kirendelt rendőreinket kell terelgetnünk, és a végcélunk az, hogy minden ellenséget letartóztassunk. Ehhez egy négyzetrácsos térképen kell mozognunk, és lehetőleg fedezékből, különböző fegyverekkel és kütyükkel kell mozgásképtelenné tennünk a bűnözőket. Használhatunk taserpisztolyt, de akár meg is késelhetjük vagy valamelyik testrészén meg is lőhetjük az ellenfelet. Ha a bénítás helyett az erőszakosabb eszközökhöz nyúlunk, akkor adott időn belül le kell tartóztatnunk és ki kell vinnünk a helyszínről a sérültet, különben elvérzik, és az nem tesz jót napi eredményünknek. A taktikai RPG-rész nagyon feldobja az egész játékmenetet: megtöri a menedzselős kattintgatást, és izgalmas, érdekes kihívást kínál. Mindemellett abban is segít, hogy kicsit közelebb kerülhessünk a rendőreinkhez, és egy-egy jól felszerelt, sokat bizonyított kollégát ne akarjunk lecserélni egy statisztikailag jobb ágyútöltelékre.
Szolgálunk és védünk
A This is the Police 2 szinte mindenben javít az előd formuláján. A monoton menedzsmentrészt megtörik az XCOM-szerű akciók, a sztori (bár hosszú felvezetéssel indul) erősebb és érdekesebb karakterekkel dolgozik, az egységek pedig fontosabbak, és többféleképpen alakíthatók. Persze a történetet ezúttal is lehet kritizálni, de tökéletesen szolgálja a játékmenetet, és egy izgalmas, érdekes kontextust kínál a napi feladatok elvégzéséhez. A játék talán egyetlen komoly "bűne", hogy nem akar mindenkinek tetszeni. Aki nem fogékony a hangulatára, a szereplők drámájára, és nem érdekli őt, mi történik két szolgálati nap között, az előbb-utóbb meg fogja unni Sharpwood menedzselését. Ehhez a címhez türelem és idő kell, aki viszont megadja neki ezt a kettőt, az heteket is eltölthet a rossz arcú rendőrök városában.
