Könyvből a filmvászonra, filmvászonról a monitorokra - ez az út különösen gyakori napjaink gyermekmesének már nem is igazán nevezhető fantasy történeteinek esetében. A hisztériát egyértelműen a fürtös varázslótanonc, Harry Potter indította el, majd az egyéb próbálkozások mellett jött a Narnia, s végül 2008 elején befutott A Spiderwick Krónikák is. A Tony Diterlizzy és Holly Black által megálmodott mese az Egyesült Államokban, New Englandban kezdődik. A Grace család - a két ikertestvér, Jared és Simon, Mallory, a nővérük, valamint édesanyjuk - dédnagybátyjuk régóta üresen álló ódon kastélyába költöznek. Miközben mindenki a ház és környékének felfedezésével van elfoglalva, a kilencéves Jared egyre furcsább dolgokat vesz észre. A különös történésekért először mindenki őt teszi felelőssé, ezért a fiú elhatározza, hogy saját kezébe veszi az ügyet, és kideríti, miféle titok lappang a háttérben...
A nagy könyv
Játékbéli ténykedésünk a kissé leharcolt állapotban leledző házban veszi kezdetét. Jaredet terelgetve első fontos feladatunk, hogy feltérképezzük a helyet. Rövid időn belül rábukkanunk egy titkos teremre, ami - mint később kiderül - a megboldogult Arthur Spiderwick dolgozószobájaként funkcionált. Az asztalon heverő könyvet felnyitva aztán feltárul előttünk a nagy titok: dédbácsikánk felfedezett egy különös, mesebeli lények lakta világot. Ezek a kis teremtmények ugyanis itt élnek mellettünk, ám az emberi szem számára láthatatlanok - Jared azzal, hogy betekintett a könyvbe, akaratlanul is egy nagy kaland részesévé vált. A mesevilágnak ugyanis nem minden lakója kedves és barátságos, a gonosz teremtmények pedig minden eszközt bevetnek, hogy hősünk útját állják.
Darwin bevállalná?
A Spiderwick Krónikák persze egy elsősorban fiataloknak szánt mű, így a játékban sem kell véres harcokra és bonyolult fejtörőkre számítani. A csaták megvalósítása igen egyszerű, könnyen kezelhető, és a fegyverek is kimerülnek a seprűnyélben és a kövekben. A gondolkodtató feladványok sem állítanak megoldhatatlan akadály elé: akit egy cseppnyi logikával megáldott az ég, annak nevetségesen könnyű dolga lesz. A totális egyszerűsítés a teljes játékmenetre jellemző, szinte minden automatizált; ha egy megmászható falhoz érünk, karakterünk önállóan felkapaszkodik rá, ha pedig egy gödörhöz, akkor magától átugorja azt. Ami miatt mégis összetettnek nevezhető a Spiderwick Krónikák, az a négy játszható karakter.
A három testő... testvér mellett egy Thimbletack nevezetű brownie, egy ünneplő gúnyába öltözött, költői ambíciókat dédelgető patkányszerűség is irányítható lesz. Segítségével a legszűkebb helyeket is elérhetjük, bejuthatunk a falak közé, közben pedig mókás, rímekbe szedett beszólásain kacarászhatunk. A mászkálás és a gyűjtögetés során egyre több új, karakterfüggő képességre és tárgyra teszünk szert, illetve filmrészleteket és egyéb extrákat is kapunk. Bár sokan valószínűleg alapból ellenszenvvel viseltetnek az ilyen programok iránt, a Spiderwick Krónikák egy egészen kellemes alkotás - elsősorban a fiatalabb korosztály számára.