Rengetegen megőrülnek érte, még többen már a neve hallatán is sikítófrászt kapnak - és persze ne feledkezzünk meg azokról a zugjátékosokról sem, akik a nyilvánosság előtt nem vallják be mániájukat. A The Sims bizony a játékipar egyik meghatározó elemévé nőtte ki magát, a szaksajtó által lehúzásnak titulált kiegészítők is tonnaszámra fogynak. A legbeszédesebb adat talán, hogy az Egyesült Királyságban egymás után már 173-szor került a The Sims 2 a heti PC-s eladási lista első tízesébe.. Az EA a második rész sikere után három irányban gondolkodott tovább: jöttek a szokásos add-onok (egyetem, éjszakák...), az egyszerű tárgygyűjteményként funkcionáló Cuccok (mesés díszletek, H&M...), valamint a különálló történeteket elmesélő Krónikák. Az utóbbi laptopbarát sorozat harmadik részét halásztuk most ki egy palackba zárva a szerkesztőség mellett elterülő tengerből, hogy aztán félrevonuljunk egy lakatlan szobába a néhány napos teszt erejéig.
Krónikás ének
A sok-sok eltérő téma ellenére egyetlen Sims játékra és kiegészítőre sem mondhatjuk, hogy szoros sztorivonalat követne. A mindennapi élet lehetőségei persze egyre bővültek, nyaralni mehettünk, bulizhattunk, egyetemre járhattunk, ám előbb-utóbb még a legfanatikusabb játékos is belefutott abba a pontba, amitől már egyáltalán nem olyan izgalmas az egész. A monotonitás sajnos hosszú távon komoly rákfenéje volt a Simsnek - az Electronic Arts éppen ennek kiküszöbölése érdekében alkotta meg a Krónikák-sorozatot. Az alapjátéktól teljesen függetlenül futó, különálló történetet elmesélő epizódok, ha nem is biztosítanak hetekig tartó szórakozást, a kötött, izgalmas sztorivonalnak köszönhetően sokkal intenzívebben képesek fenntartani az érdeklődést. Ha pedig itt a vége, fuss el véle, mindenki happy, akkor persze belecsobbanhatunk a szokásos játékmódba is.
A törött hajó
A Hajótörött Krónikák története értelemszerűen egy szerencsétlenül járt flótás körül bonyolódik. Aki nem akar karakterkészítéssel szöszmötölni, választhat a két előre generált szereplő közül (egy hölgy és egy férfi áll rendelkezésünkre), a játékosok kérésének engedve azonban végre saját emberkét is kreálhatunk. Döntésünk semmilyen komoly befolyással nem lesz a történet alakulására, érdemes azonban mindkettejükkel belevetni magunkat a kalandba, ellenkező esetben néhány egyedi eseményről, na és persze számtalan poénról is lemaradunk. Az alapszitu szerint hősünk egy álomnyaralásra fizetett be egy jó nevű utazási cégnél, a hajókázás azonban katasztrófába torkollik, s hamarosan egy ismeretlen szigeten tér magához. A túlélő egyetlen társa egy utazóláda - a magány tünetei hamar jelentkeznek, ami legfőképpen vicces megjegyzésekben materializálódik.
Az első sokk után ideje átvennünk az irányítást, és belevágni alapvető szükségleteink kielégítésébe. Szükségünk lesz egy sebtiben tákolt kis vityillóra, élelemre, szemétlerakóra és tűzre is. Amint kissé otthonosabban érezzük magunkat, a feladat a sziget felderítése - utunkat hiénák, egy különleges orángután banda (az egyik szőrcsomó hamarosan csatlakozik is hozzánk, ám szerencsére nem lesz sok gondunk vele, a gép mindent elvégez helyettünk), bennszülöttek, egyéb túlélők, na és egy elmaradhatatlan gonosztevő keresztezi. Maga a sztori egyébként semmiképpen nem nevezhető forradalminak, sokkal inkább aranyosnak és szerethetőnek. Hősünk naplóbejegyzései és a fontos eseményeket bemutató átvezető videók szinte egytől-egyig mosolyt csalnak az ember arcára. Természetesen nem kívánok semmilyen poént lelőni, ezért a részletek ismertetésétől most inkább tartózkodnék - legyen elég annyi, hogy a 4-5 óra alatt végigjátszható történet egészen a happy endig érdekes marad.
Kagylóval szép az élet
Dicséretes, hogy a Maxisnak szinte teljes mértékben sikerült elszakadnia a jó öreg Sims-hagyományoktól. A mindennapi rutin sokkal kevesebb időt rabol el életünkből, mint korábban, s ennek köszönhetően bőven marad lehetőségünk a legkisebb apróságok felfedezésére is. Annak ellenére, hogy most is lesz „munkánk" (vadász, gyűjtögető vagy kézműves), több időt fordíthatunk tanulásra, szórakozásra és egyéb tevékenységekre is. Eleinte kiemelt szerepet kap az élelmiszerek és az alapanyagpontok gyűjtögetése (később a munkának köszönhetően mindkettőből lesz bőséggel): fára mászunk kókuszdiót szedni, halat fogunk, lehullott ágakat aprítunk, bozótot vágunk. Simünk igényeinek kielégítésében is a természet segít, fürödni nyilván a tengerben fogunk, mellékhelyiségként pedig a „dzsumbuj" szolgál - hatalmas piros pont, hogy minden szükséglethez rendeltek egy gyorsbillentyűt, amit lenyomva emberünk magától próbál megoldást találni az adott problémára. A barkácspontokból vásárolható tárgyak alapjaiban hasonlítanak a régiekhez, kidolgozásuknak köszönhetően mégis újnak hatnak: szék helyett ezúttal egy kisebb kőtömböt ülünk, telefonnak kagylót használunk, a legjobb díszítőelemként pedig hordók, csontok és uszadékfák szolgálnak. A szórakozáshoz leginkább környezetünket kell igénybe vennünk, fára mászva majomkodhatunk, vagy egy kalózhajó fedélzetén játszhatunk kardozósat.
Robinsonnak tetszett volna
A részleteiben kissé butított, laptopbarát grafikus motor egyáltalán nem néz ki rosszul, mindent maximumra húzva, ha nem is világverő, de mindenképpen egészen kellemes látványban lesz részünk. Az animációk, hangeffektek, most is, mint mindig, rendkívül aranyosak és mókásak. A több körzetre osztott szigeten változatos helyszínek várnak felfedezésre - a sztori módot kivégezve azonban a szabad játékban ez már nem hat majd annyira izgalmasnak. Kissé szokni kell a kamerakezelést is: a régimódinál egyrészt kevésbé szabadabb, ráadásul egy leheletnyivel nehezebben használható. A Hajótörött Krónikák hibái és rövidsége ellenére egy minden ízében bájos történet, amit vétek lenne kihagyni az igazi Sims rajongóknak.
