Még valamikor a 2005-ös Games Convention alkalmával prezentálták az orosz Deep Shadows fejlesztői az ígéretesnek tűnő The Precursors című alkotásukat. Az érdeklődésre való tekintettel bejárták a világot készülő játékukkal, így a Los Angeles-i E3-on is szerepelhettek. Aztán nagy lett a csend a projekt körül, és szinte mindenki elfeledte, hogy valaha is létezett ez a játék. Végül, mint kiderült, 2009-ben oroszföldön mégiscsak megjelent, 2010 végén pedig digitálisan megvásárolható formában már angol nyelven is elérhetővé vált.
Masskov Effektecska
A The Precursors leginkább azzal keltette fel a sajtó figyelmét bő 6 évvel ezelőtt, hogy egyszerre 3 játékstílust is magába kívánt olvasztani. Azonban még mielőtt rátérnénk arra, hogy mégis mennyire sikerült ezt megvalósítani, nézzük meg egy kicsit, hogy milyen világba is csöppenünk, ha megkezdjük kalandjainkat ebben a katyvaszban. A távoli jövőben az emberiség ugyan sikeresen meghódította az univerzum távoli pontjait, azonban számos frakcióra szakadt (nem mintha ez most másképp lenne). Mi az Amarn nép ifjú pilótáját alakítjuk, akit a Goldin nevű bolygóra küldenek, hogy szolgáljon és védjen. Hamar kiderül, hogy itt bizony Zelda-szerű „hozd ide, majd vidd oda" küldetésekkel kell szembenéznünk, ugyanis mentorunk megszellőzteti, hogy birtokában van néhai apánk űrhajója, azonban csak akkor adja oda, ha visszaszerezzük a hozzá tartozó energiacellát. 
Ha sikerül elég embernek a kedvére tenni, végül kiérdemeljük az űrhajót és az ahhoz tartozó energiacella is a kezünkbe jut, így megnyílik az út a galaxis többi bolygója felé. Mivel pedig egy univerzum-méretű pusztulás várható rejtélyes okokból, jobban is tesszük, ha belevetjük magunkat a kalandozásba, hiszen a közelgő esemény mögött álló rejtélyt csak mi tudjuk megfejteni. Kiderül ugyanis, hogy létezett ez a Precursor nevű faj, amely nem tudni, miért, de eltűnt, és csak a különleges technológiájukat tudták maguk mögött hagyni. Egyesek istenként tisztelik őket, viszont persze vannak olyanok is, akik misztikus képességeiket szeretnék a magukévá tenni.
Sok akart lenni
A történet még akár érdekes is lehetne, és bár nem az, mégsem ez az igazi gond a játékkal. A nagy dobásnak szánt játékstílus-vegyítés sajnos nem működik olyan jól, mint bármely modern nyugati játékban, például a Mass Effect esetében. Az FPS-vonalat nézve a The Precursors meglehetősen sablonos, a fegyverek mellőzik a személyiséget és az egyediséget, már azt sem tudom, mivel lőttem a legtöbbet. Ha a szerepjátékos részét nézzük a játéknak, akkor ugyan elmondhatjuk, hogy van mit fejlesztenünk és tápolnunk, de a cselekedeteinkkel sosem kerülünk igazán komoly döntéshelyzetbe, így a szerepjátékos vonal igazán fontos alkotóeleme sajnos hiányzik. Sajnos mivel az előbbi két játékstílust sem sikerült maradéktalanul beépíteni a játékba, így az űrhajó-szimulációs részről is könnyű kitalálni a véleményemet. 
Na jó, elmondom végre kerek-perec, ez a játék nem jó. A The Precursors túlzottan sok minden akar lenni, és mivel nem egy BioWare áll mögötte, így csak nyögés lett a vége. A grafika megosztja a közönséget: lehet azt mondani rá, hogy giccses és csúnya, de lehet ezen jókat mosolyogni is, legalább ez ad egyfajta sajátos hangulatot a játéknak. A történeten is el lehet szórakozni, de a karakterek így is túl sablonosak, és csak néhány kiemelkedő küldetés hajt minket a végkimenetel felé. A The Precursorst csak azok számára tudnám ajánlani, akik valami mást akarnak tapasztalni a rengeteg távol-keleti vagy éppen nyugati játék nyújtotta élmény helyett.
