Nem könnyű feladat ma betörni a digitális kártyajátékok piacára, amelyet egyértelműen a Hearthstone ural, de mindenképp érdemes lesz odafigyelni a Magic: The Gathering Arenára, a Gwent: The Witcher Card Game-re vagy épp az Artifactre. Kihívók tehát folyamatosan érkeznek, hiába van nehéz dolguk a Blizzard üdvöskéjével szemben. Teljesen világos, hogy saját ligájában nem lehet jelenleg megverni a Hearthstone-t, éppen ezért a szépreményű vadhajtásoknak lehet talán a legtöbb esélyük a sikerre, azoknak a címeknek, amelyek teljesen más irányból közelítik meg a videojátékba oltott kártyázgatást. Nos, a The Lord of the Rings: Living Card Game pont valami ilyesmivel próbálkozik.
A pakli szövetsége
Az említett játékban ugyanis nem egy másik személy ellen fogunk meccselni, és nem is az ellenfél életerőpontjainak leverése lesz a cél. Ez igazából egy digitális társasjáték, amelyben bábuk és kockák helyett egy általunk összeállított paklival próbáljuk meg legyőzni magát Sauront. Ráadásul ezt nemcsak coop módban, hanem teljesen egyedül is megtehetjük. Fontos különbség a közismert gyűjtögetős kártyajátékokkal szemben, hogy bár a lapcsomagokat ez alkalommal is játékbéli valutáért vagy pedig valódi pénzért kell megvásárolnunk, a The Lord of the Rings: Living Card Game esetében nem véletlenszerűen összeállított kártyák fogadnak bennünket a kibontás után. Ha szeretnénk megvenni az egyik hőshöz tartozó pakkot, akkor azt csakis egyszer kell megtennünk, és azonnal a miénk lesz az adott karakterhez passzoló teljes lapkészlet. Ugyanakkor az sem mindegy, hogyan állítjuk össze saját, 30 darabos paklinkat.
Három hőslap lesz a mi kis miniszövetségünk, ők rögtön a páston kezdenek, 30 lapos kártyakupacunkat pedig az egyes hősökhöz, illetve az ő kasztjukhoz tartozó akciókártyák és felszerelési lapok adják ki. Először talán túlzottan kötöttnek tűnik a rendszer, de az eltérő képességekkel bíró karakterkártyák és a kasztok változatos lapjai valójában temérdek taktikai és kombinációs lehetőséggel kecsegtetnek.
Sauron szeme mindent lát
Ideje rátérni, hogy mit is kell kezdenünk ezekkel a kártyákkal: a játékos feladata kisebb kalandokra felosztott küldetések megoldása. Tulajdonképpen az említett küldetésrészletek mind egy kártyapartit takarnak, amelynek során a megadott feladatot kell teljesítenünk, ellenfelünk pedig maga Sauron. A sötét nagyúr saját pakliból dolgozik, és többféle módon is a vesztünket okozhatja. Egyrészt elveszítjük az egész küldetést, ha meghaltak karaktereink, másrészt pedig akkor is mi húzzuk a rövidebbet, ha a képernyő oldalán látható fenyegetettségi szintmérő eléri az 50-et. Ez a mérce egyébként nem nulláról indul, három hőskártyánkon már kezdetben ott virít, mennyi fenyegetettséget jelent az adott karakter használata. Értelemszerűen, ha a legcombosabb legényeket visszük magunkkal, akkor kevesebb hiba fér majd bele.
Hibázni pedig könnyű, mivel Sauron nemcsak gonosz lényeket küld ellenünk csatába, hanem extra küldetéslapokat is használ azért, hogy meggátoljon bennünket a továbbjutásban. Ha ugyanis megoldottuk az adott meccs kirótt fő feladatát, bármelyik pillanatban (amikor épp mi cselekedhetünk) szedhetjük a sátorfánkat, és baktathatunk is a következő cél felé. Ekkor egyébként mutatós átvezetőképeket és hangulatos narrációt kapunk arról, hol járunk éppen a történetben. A kellemes látványvilág pedig a lapok képein is visszaköszön. A mindent látó nagy szem ezeken túl még áruláskártyákkal is kedveskedik, amelyek igazán huncut lapok: nem azonnal a kijátszásuk után aktiválódnak, hanem egészen addig rejtve maradnak, amíg a negatív hatásukat beindító esemény meg nem történik. Ilyen lehet mondjuk az a kellemetlen eset, amikor ki szeretnénk játszani egy új harcost, de Sauron előtte már kipakolt egy olyan áruláslapot, amely azonnal elpusztítja az újonnan a játéktérre kerülő első szereplőt.
Kártyalapok a Megyéből
Vannak azért olyan aspektusai is a The Lord of the Rings: Living Card Game-nek, amelyek egyértelmű hasonlóságot mutatnak az olyan, klasszikus gyűjtögetős kártyajátékokkal, mint a Hearthstone vagy a Magic: The Gathering. Minden lapunknak (a hősök kivételével) van például kijátszási költsége. Az összes karakter támadási és védelmi értékkel rendelkezik, a harc úgy működik, mint minden hasonszőrű kártyajátékban. A szereplőknek viszont van egy harmadik attribútuma is, amelyet a korábban említett extra küldetéskártyák megoldására használhatnak. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mintha a küldetéslapnak lenne egy saját életereje, amelyet ezzel az attribútummal (a karakterek lapjain sárga négyszög jelöli) lehet csökkenteni. A kártyák tekintetében nagyjából itt véget is érnek a megszokottabb elemek, a Fantasy Flight azonban pakolt még bőven extra csavart a játékmenetbe.
Minden hős viselhet például négyféle tárgyat, amelyek további különleges képességekkel ruházzák fel őket, vagy épp támadásukat, védelmi erejüket növelik. Mivel meccsről meccsre megállás nélkül haladunk, az egyes mérkőzések elején fő karaktereink annyi életerőponttal kezdenek, amennyivel az előző mérkőzést befejezték, nem gyógyulnak fel időközben. Szintén érdekes megoldás, hogy a játékos és Sauron nem körönként, hanem cselekedetenként váltják egymást, magyarul: ha kijátszottunk egy lapot, vagy támadtunk egy karakterrel, ezt követően azonnal Sauronra kerül a sor, aki ugyancsak cselekszik valamit, majd ismét mi következünk.
Frodó és a haverok
Egyedül is érdemes tenni egy próbát a játékkal, de valószínűleg a coop játékmód aktiválása után lesz igazán jó a móka, hiszen a The Lord of the Rings: Living Card Game alapjául szolgáló társasjáték esetében is akkor a legizgalmasabb a játékmenet, ha vállt vállnak vetve küzdünk a mordori gonosz ellen. A játék fizetési modellje igazából felhasználóbarátnak mondható, mert pontosan tudni fogjuk, hogy milyen kártyákat vásárolunk meg, ha esetleg le szeretnénk csapni egy új hősre és a hozzá tartozó csomagra. A kampány újabb küldetéscsomagjait is megvehetjük nemcsak pénzért, hanem játékbeli fizetőeszközért is, itt csak az a kérdés, mennyire lesz bőkezű a jutalmazás, mennyit kell esetleg farmolni egy újabb fejezetéért a nagy történetnek.
Teljesítményünket egyébként a The Lord of the Rings: Living Card Game olyan extra pontokkal is jutalmazza, amelyekért cserébe egyszer belepillanthatunk a palantírba, A Gyűrűk Ura világának mágikus gömbjébe. A betekintés után véletlenszerűen kapunk játékbeli pénzt, ajándék kártyát vagy kozmetikai cicomát. Utóbbi jelenthet új hátlapot a paklinknak, esetleg menő keretet névkiírónk köré.
Valószínűleg az árazáson múlik majd a The Lord of the Rings: Living Card Game sorsa. A nyolcdolláros Shire Founder's Pack még teljesen ésszerű befektetésnek tűnik, de azért a negyvenhat dollárba kerülő Mithril Founder's Pack Bundle vásárlására már nehezen tudnék biztatni bárkit is.
A fejlesztők az augusztusban elindult early access időszakot nagyjából fél évig szeretnék megtartani, de elképzelhető, hogy ennél még több időre lesz szükség a játék teljes verziójának megjelenése előtt. Ha viszont elkészültek vele, szerintem érdemes lenne gőzerővel belefogni a mobilos portok készítésébe, mivel ez pontosan az a játékforma, amit telefonra vagy táblagépre találtak ki.
