Érdekes időket élünk, olyanokat, amikben az xboxosok és PC-sek a Lies of P-nek köszönhetően megtudhatják, milyen lenne, ha nem volna PlayStation-exkluzív a Bloodborne, a PlayStation-játékosok meg a The Crew Motorfest megjelenésének hála azt, körülbelül milyen élmény egy Forza Horizonnal játszani. És annak ellenére, hogy egyértelmű, ezek fejlesztői honnan vettek ihletet, miből inspirálódtak, mégsem olcsó, összecsapott klónokat alkottak, hozzátettek ezt-azt, hogy ne érezzük úgy, ugyanazt már láttuk valahol máshol, jobban megcsinálva.
Igen, igaz, hogy a The Crew Motorfest nem lógna ki a Playground Games szériájából, de egyben saját sorozatából sem, és még ha érződik is rajta a Forza hatása, akkor sem állíthatnánk őszintén azt, hogy az Ivory Tower csak klónozni tud.
Acurától Zivkóig
Ez alkalommal nem az Egyesült Államok teljes területén kell autóznunk, motoroznunk, repkednünk és csónakkal hasítanunk a vizeket, hanem Hawaii egyik szigetén, O'ahun (ami, mit ad isten, két másik egészen hasonló játék eseményeinek is otthona volt: itt játszódott mindkét Test Drive Unlimited). Az egzotikus sziget ideális terep egy olyan játékhoz, ahol a féktelen száguldásé, a szabadságé, az autóipar előtti tisztelgésé a főszerep, viszont a Motorfestben látható iterációja aránylag kicsi, kisebb, mint az előző játékok játszóterei.
Viszont legalább Hawaii más szigeteiről is behúztak biomokat, hogy amennyire lehet, változatos legyen: esőerdő, partok, mezők, vulkán, városok és hegyek között verethetjük - néha mégis kicsit üresnek és jellegtelennek hat. Ezt az érzést olykor megtörik szédületes sebességgel a rossz sávban száguldozó más versenyzők autói, akikről csak akkor tudjuk meg, hogy áthajtanak-e rajtunk vagy ütközni fogunk velük, amikor már elég közel érnek, így mindig lehet némi félelem bennünk az utakon.
Tennivalóból ugyanakkor nincs hiány. A történetmesélés nem hangsúlyos, de nem is kellemetlen, sőt, néha egész izgalmas dolgok hangzanak el a fiatal és nagyon laza szereplők szájából. A játékban playlistek között kell válogatnunk, amik versenyek tematikus sorozatai, hol egy márkát, hol egy korszakot, egy nemzet gyártmányait, egy tereptípust, egy járműfajtát, vagy tevékenységet helyeznek előtérbe, és a pályák dekorációi is a kiemelt témának megfelelően változnak. Ezek egy részét simán elkezdhetjük bármikor, bármilyen sorrendben, mivel a játék által meghatározott járműveket kell használnunk a futamok során, míg másokat csak akkor indíthatunk el, ha megvan egy adott járgány. Egy playlisten belül lehetnek autós és hajós, repülős és monster truckos események is, soha nem tudhatjuk, mi vár ránk legközelebb. Nem kell észveszejtően sokat grindolnunk, viszonylag gyorsan gyűlik a pénz, pláne ha nem hagyjuk figyelmen kívül a fotós helyszíneket, a szlalomos és sebességmérős, meg egyéb kihívásokat, amikbe elszórtan akadhatunk bele. Ezeknél egyébként nincsen több szint, mint a Forzában, egy határértéket kell elérnünk, és ha megvan, onnantól teljesítettnek számít, legfeljebb a ranglisták élmezőnye felé lépkedhetünk.
Engem elkapott ez a ciklus, élvezettel vágtam bele a különféle playlistekbe, és jó volt hallgatni, milyen érdekességeket osztanak meg a "fesztivál szervezői" egy-egy téma kapcsán. Vannak élvezetesebb és gyengébb összeállítások: azért például nem rajongtam különösebben, hogy némelyik verseny 6-7 perces, még magasabb nehézségi szinteken sem annyira feszültek az összecsapások, hogy szórakoztató legyen ennyi időt egy eseményben tölteni, ahogy azért sem, hogy a driftes playlist végére konkrétan háttérbe szorul a driftelés.
Előnye ennek a felépítésnek, hogy a végtelenségig bővíthető, és az Ivory Towernek van is erre szándéka, ahogy volt a The Crew 2 esetében is. Most a Main Stage fogja össze a szezonokat, már legalább 2024. júniusáig be van tervezve, hogy milyen tematikus eseményeken lehet majd indulni - szeptemberben Amerika, októberben Japán, novemberben Európa lesz a főszerepben.
Amiben erősen eltér a játék elődjétől, hogy sokkal kisebb szerepet kapnak a repülők és hajók, mint korábban. Vannak ezekhez kapcsolódó események, aktivitások, de az autóké a rivaldafény, ahogy azt a játék címe, illetve az előkommunikáció is sugallta - szinte meg sem említették, hogy visszatérnek a légi és vízi járművek. Ha másért nem, azért legalább örülhetünk a vasmadaraknak, hogy nem kell mindig átautóznunk a szigeten a versenyközpontból, ha újraindítjuk a gépet - a gyorsutazás nagyon későn nyílik csak meg, úgyhogy jóformán mindenhova oda kell fáradnunk, ha versenyezni akarunk.
A playlistek teljesítése után újrajátszhatjuk őket egyedi beállításokkal, átállíthatunk sok mindent bennük: egyebek mellett az eseménytípust, az időjárást és a napszakot. Bekerültek továbbá multis összecsapások is, mint a 9 tevékenységből álló Summit Contest, a 28-fős Grand Race, vagy a 32-fős Demolition Royale, ami lényegében egy battle royale mód: 8-fős csapatokban repülővel érkezünk meg, aztán lootolunk, próbáljuk összezúzni mások kocsijait, és életben maradni a végéig. Kipróbálni érdemes, a kedvencem nem lett, és nem tudom elképzelni, hogy lesz, aki nem is akar mással játszani - csak legyen elég ember a szervereken hozzá, ami nem garantált, mivel a várakozási idő sokszor volt PS5-ön hosszabb a kényelmesnél.
Gyűjtögess csak szépen
A The Crew 2 játékosai átemelhetik már megszerzett járműveiket ide, de dönthetnek úgy is, hogy teljesen a nulláról kezdik gyűjteményük felépítését. Van miből válogatni, hiszen több mint 50 gyártó több mint 600 autója, motorja, repülője és hajója érhető el, köztük az újonnan csatlakozó Toyotával, illetve elektromos luxusautókkal. Annyit azért érdemes tudni, hogy ezt a számot csak kis trükközéssel sikerült elérni, úgy, hogy némelyik járműnek több variációja is bekerült a felhozatalba. Mindegyiket élvezet hajtani, inkább árkádosan viselkednek mint szimulátorosan, de nem is túl könnyű őket úton tartani.
PS5-ön a játék kihasználja az adaptív ravaszokat, ami okozhat néha meglepetéseket fékezésnél, de egyértelmű a határ a lassítás és az erőből a fékbe taposás között. A járgányok tuningolhatók, ám az alkatrészeket véletlenszerűen nyerjük, különböző ritkasági szintjeik vannak. Nem annyira sértően idegesítő ez a rendszer, mint például a Need for Speed Paybackben volt, de mindig jobban örülnénk a hagyományos, vásárlós módnak, amiben egyszerűen megvesszük a jobb cuccokat egy katalógusból, nincs a véletlenre bízva, hogy mit érhetünk el. Egyébként mivel a playlistek nagy részében készen kapjuk, amit vezetnünk kell, amúgy sem olyan hangsúlyos ez, amíg nem akarunk saját szabályaink szerint formált versenyeken indulni.
Ha valamire, a The Crew Motorfestre tényleg rá lehet sütni, hogy korrekt játék. Semmi forradalmi nincs benne, és le sem tagadhatná, honnan szereztek hozzá ihletet, de a kampány felépítése jó, a kocsikat és minden mást vezetni élvezetes, O'ahu szigete pedig szép és elég változatos - nem annyira, mint a teljes USA, de megteszi. Ilyen járműválasztékot nem találunk minden versenyjátékban, és emiatt már önmagában dícséretet érdemel az Ivory Tower csapata. Ugyanakkor az is látszik, hogy voltak ötletek és elemek, amikkel nem tudtak mit kezdeni, de úgy érezték, használniuk kell őket. Ilyen például a központi tér, ahol gyalogosan mászkálhatunk, megnézhetjük mások kiállított autóit és szavazhatunk rájuk, de egyébként semmi más érdemlegeset nem tehetünk.
Látszik a fejlődés az előző részhez és különösen az első The Crew-hoz képest, még úgy is, hogy nincs benne annyi tartalom, mint elődjében, és még mindig nem működnek a visszapillantók. Ha nem a Forza Horizon játékokhoz hasonlítjuk (és hát miért tennénk?), kapunk egy élvezetes, látványos, néhol kicsit csiszolatlan, de összességében szórakoztató versenyjátékot, ami már most is több tízórányi tennivalót tartogat, és folyamatosan frissülni fog a következő években. Persze az is egyértelmű, hogy a Ubisoft nagyon reméli, a mikrotranzakciók miatt elcsábulunk és az alapáron felül is fizetünk, de nem éreztem azt, hogy akadályba ütköztem volna, amiért nem akartam valódi pénzt költeni. Talán majd pár hónap múlva.
HP másvéleménye:
Ha egy versenyjáték szeretne a saját lábán is megállni, annak nagyon jót tesz az általa teremtett atmoszféra, ami mondjuk úgy, valamilyen. A Need for Speed megújulása nekem személy szerint nem jött be annyira, de kétségtelenül adott valami eredeti fordulatot a nyílt világú autós játékok sablonosságába, és pont ezért szerettem meg a The Crew 2-t is annak idején. Voltak eredeti ötletei, felhasználóbarát skálázással (jól szintezett nehézség és bármikor használható gyorsutazás), viselhetően fiatalosch hangulattal. Nos, ez a Motorfestben teljesen feloldódott, és muszáj némileg ellentmondanom Pacának: szerintem ez a játék minden elemében Forza Horizon-klón, csak éppen mindenben egy kicsivel rosszabb. Pocséknak persze közel sem nevezhető, de a steril fesztivál-hangulat, a folyamatosan pofázó NPC-k (engem annyira idegesített, hogy kikapcsoltam a hangjukat, szerencsére ezt lehet is), a versenyek felépítése, a közösségi élmény szinte egy az egyben Horizon érzést, vagy inkább utánérzést tartogat. Ugyanakkor sem az irányítás, sem a látvány (vicces: nem kell Performance módban tolni a játékot, ugyanis kevésbé stabil az fps-szám itt, cserébe rondább), és főleg a hangok és zenék terén nem tudom azt kijelenteni, hogy sikerült megugrani a "Playground Games-mércét", már ha egyáltalán van ilyen. Simán bele lehet pakolni pár tucat órát, ha az ember szeret gondtalanul száguldozni, én szeretek, így nem okoz különösebb terhelést ez, de mint önálló alkotás, vagy elődjéhez mért játék, nálam mindenképpen visszalépés a The Crew Motorfest. Annyira akarja a sikert, hogy pont azt adja fel, amiért szeretni (vagy akár nem szeretni, egyéni ízlés kérdése) lehetett eddig. Most olyan kis Forzaoid lett, csak ott totyog lemaradva, kajlán, meg-megbotolva saját lábában a kitaposott ösvényen.
