Nem írtam túl szépeket a The Crew 2-ről a tavalyi gamescom után. A játék, amit akkor elénk tettek, nagyon sok problémával küzdött, nem volt élvezetes, de még csak elfogadható sem. Ezt feltehetően nem csak én mondtam el a Ubisoft ottani képviselőjének, aki visszajelzéseket gyűjtött, hanem mások is, és talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az Ivory Tower kapott még néhány hónapot a hibák javítására. Most újra alkalmam nyílt kipróbálni, és bár pont az, amit augusztusban láttam (driftelés, motocross), nem volt elérhető a bétaváltozatban, egy kis versenyzés, hajózás, repkedés igen. Majdnem méltó kihívóra lelt a Forza Horizon.
Amerika csodaszép
Nem kérdés, az árkád versenyjátékok világában jelenleg a Forza Horizon 3 az etalon, és jó eséllyel a Forza Horizon 4 váltja, ha nem lép közbe valaki. A Need for Speedtől nem remélhetünk megváltást, a Payback végleg egyértelművé tette, hogy a Ghost Gamesnek fogalma sincs, milyen irányba kellene menni, és a franchise-t már csak a neve adja el, nem a minősége. A Ubisoftnál összegyűlt a tanács, és annak ellenére, hogy a The Crew sem a kritikusoknál, sem a játékosoknál nem vált instant kedvenccé, adtak a fejlesztőcsapatnak még egy esélyt. De nem szerették volna pusztán az első rész kijavított változatát kiadni pár új autóval meg versenytípussal. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy bekerült a repülés és a hajózás, hanem abban is, hogy dobták a sztoriközpontúságot, és egy más jellegű rendszert állítottak össze, amelyben négy, eltérő stílusú csapatnak kell bizonyítanunk, hogy a legjobb versenyzők vagyunk az Egyesült Államokban. Megismerünk mindenféle karaktereket, akik száját végtelenül kellemetlen mondatok hagyják el, de mivel itt láthatóan tényleg csak egy keret, egy kiegészítés a "sztori", ezen villámgyorsan túl lehet lendülni. (A Paybackben ugye a történet volt mindennek az alapja, csak épp a játékmenettel nem tudták összeegyeztetni, de inkább ne tépkedjünk sebeket.)
Alapvetően négyféle kategóriát tudtam kipróbálni: utcai versenyzést, amelyben villámgyors sportautók vezetőülésébe ágyazódva szánthattam San Francisco vagy Miami utcáit; off-roadot, melynek során terepjárókban és buggykban pattogtam a vadonban; hajózást villámgyors motorcsónakokkal; és repülve trükközést egy akrobatikus mutatványokhoz kialakított géppel. Ennél a teljes játékban azért sokkal több lehetőség lesz, ezek tényleg csak a minimumot kínálják: jó helyezést kell szereznünk, utasításokat követnünk. Szerencsére a feladat nem nehéz, de a játék érezhetően, teljes mértékben árkádos: a gázt ritkán szükséges felengedni, kanyarodni ugratás után, a levegőben is lehet, az ütközések következtében pedig karcolások ugyan keletkeznek a járműveken, de törés nincs. Ez például azért jó, mert a földön néhány tereptárgyat nagyon furán helyeztek el, de ha nekik hajtunk, látványos animáció helyett csak simán lepattanunk; és azért nem, mert az ilyen felakadás megtöri az élményt és a flow-t. A pályadizájnon lehetett volna még dolgozni, ez főleg az off-road versenyek során mutatkozik meg, amikor egy checkpoint egy tó túlsó oldalán található, és bár adná magát, hogy átgázoljunk a vízen, meg kell kerülnünk. Ha túl gyorsan megyünk, elkerülhetik figyelmünket az ezt jelző táblák, és elbukhatunk egy olyan feladatot, amit egyébként gördülékenyen teljesíthettünk volna. Hasonlóan frusztráló, hogy nem egyértelmű, min lehet áthajtani, és mi fogja meg a kocsikat; melyik fán akadunk fenn, és melyiken nem. Az MI egyelőre rendben van: óvatosan, de változatosan vezetnek gép irányította vetélytársaink, nem erőszakosak, de jó íven haladnak. A rubber-banding nem hiányozna, ahogy az sem, hogy teljes gázzal vesznek be kanyarokat, amiket nekem csak lassítással sikerül, de amíg mutatványokkal töltjük a nitrót, és amikor csak lehet, toljuk a boostot, senki sem behozhatatlan.
A helyszín újra az USA, és a terület óriási - az igazán nagy nyitott világok építése a Ubisoft védjegye. A városok megint hűen adják vissza való életbeli változatuk hangulatát, visszaköszönnek a jellegzetes épületek, építmények, ami egy amerikai játékosnak biztos jobb élményt ad, mint nekünk, de azért én is élveztem áthajtani a vegasi Eiffel-torony-másolat alatt, vagy megkerülni csónakkal a Szabadság-szobrot.
Vakmerő és mulatságos
A csónakversenyeket a feeling adja el leginkább. Kevésbé nehezek, mint az autós és motoros megmérettetések, kevesebb az éles kanyar, de sok az ugrató. A hullámok dobálása, a víz fröcskölése miatt igazán élvezhetők.
A repülés ugyancsak nem bonyolultabb a differenciálszámításnál, de még csak a műanyag kismotorral hegynek lefelé száguldásnál sem. Bal analóggal kormányzunk, gombokkal gyorsulunk, lassulunk, igazítunk és terelünk. Ezeket megfelelően kombinálva tudunk trükköket végrehajtani, amiket a játék pontoz: akár közel repülünk a felszínhez, akár csavarokat csinálunk, dicséret jár. Rettentő bonyolult trükkök nincsenek, de izgalmas, élvezetes mutatványokból annál több.
A versenyek végén random loot jár (ahogy az első részben), különböző értékű alkatrészeket kapunk. A Paybacknél sérelmeztem ezt a megoldást, és itt is jobban tetszene, ha eldönthetném, mikor mit akarok fejleszteni, és milyen mértékben, de nem volt alkalmam pontosan kiismerni a rendszert, úgyhogy majd a tesztben alázom földig vagy dicsérem az egekig. Vagy bedobom a vízbe, hogy lebegjen a kettő között, szimbolizálva, hogy "elmegy". Nem érzem tragikusnak, pláne amíg nincs olyan rendszer, amely ezeken keresztül akarja a benzint is fizettetni velünk. A fejlesztések ezúttal minimálisan érezhetők, de ez azért jó hír, mert a kocsik eleve nem úgy viselkednek, mintha hiányozna pár alkatrészük. Jól vezetni lehet őket, futamot nyerni nem garantáltan.
A The Crew 2 attól különleges még, hogy amikor nem ad feladatot, elengedi a kezünket. Kedvünkre járhatjuk az utakat, egy gombnyomásra válthatunk a különböző típusú masinák között, és míg az egyik pillanatban épp egy hídon száguldunk át egy Porschéval, a másikban már egy kisgéppel riogatjuk a békésen közlekedő civileket. Ahogy a Steepben, úgy itt is akármikor válthatunk (nyilván versenyen kívül), azt csinálhatjuk, amihez igazán kedvünk szottyan. Érdemes egyébként túrázni indulni, bámulni a rengeteg csodás tájat, rémisztgetni az élővilágot és a gyalogosokat, akiket nyilván nem lehet elütni, mert elvetődnek.
Apró karcolások
A technikai oldalt nézve vannak kétségeim afelől, hogy minden simán fog-e menni, de a Ubisoftról beszélünk - gyanús is volna, ha a kiadó egyik játéka nem lenne tele a megjelenéskor bugokkal. Konkrét, a játékot tönkre tevő hibába nem futottam bele, de a framerate PlayStation 4-en néhol (ritkán, de nem egyszer) egész mélyre zuhant, a látvány összességében nem olyan nagyon lenyűgöző, és a látótávolság, a tárgyak kirajzolási sebessége is növekedhetne. Egyelőre tudjuk be mindezt annak, hogy a bétaváltozat került elénk, és reménykedjünk benne, hogy június végéig mindent javítanak. Szívesen látnánk az év legjobbjai között a The Crew 2-t is, már csak az Ivory Towernek kell megtennie még egy kicsivel többet, hogy megérdemelten legyen ott. Annyi már most biztos, hogy elődjét lekörözi, de még több törődés kell, hogy a Forza Horizon 3-at (vagy majd a 4-et) is felül tudja múlni.
