Mivel minden jel szerint hamarosan megszűnik létezni az epizodikus szerkezetű interaktív drámáival befutott Telltale Games (a cikk még a csapat szélnek eresztése előtt készült - a szerk.), más fejlesztőstúdiókra hárul örökségének ápolása. A fáklyahordozók egyike lehet az újonc Big Bad Wolf, amely szerepjátékos elemekkel ötvözve sikeresen megújította a formulát, ám hogy a The Council bevételeinek sikerült-e megalapozniuk a csapat jövőjét, csak akkor derül ki, amikor közzéteszik, mit szándékoznak csinálni a november második felében várható ötödik epizód után. Jómagam örülnék neki, ha akár utólag is reszelgetnének még egy keveset Louis de Richet kalandján, de tartok tőle, hogy túlzottan előreszaladtam, holott volna még egy s más, amiről szót kellene ejtenem a finálét előkészíteni hivatott Burning Bridges kapcsán.
Mindenkinek megvan a maga keresztje
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy a Ripples nem rántotta le teljes egészében a leplet Mortimerről, de határozottan sugallta, hogy valami nem stimmel a lorddal és befolyásos vendégeivel. Sejtésünk ezúttal végre bizonyosságot nyer, ám amikor azt hinnénk, hogy több meglepetés már nem érhet, úgy homlokon csókolja hősünket az igazság, hogy abba mi is beleszédülünk.
A korábbi eseményeket más megvilágításba helyező felismeréssel egy időben a fejlesztők Louis eszköztárát is kibővítették. Mit nem adtam volna azért, ha a kastélyban őgyelgő hatalmasságokkal szóba elegyedve megismerhettem volna ki nem mondott titkaikat. Tessék, így teljesüljön minden kívánságom! Az epizód közepétől ugyanis kifürkészhetjük, hogy mi jár mások fejében. A gondolatolvasás ún. Essence-pontokba kerül (nem összekeverendő a skillhasználathoz elengedhetetlen Effort-pontokkal), és a szemben álló fél erősségeit, illetve gyengéit felfedő Devil's thorn kortyolgatásával pótolható. Ezáltal még tovább javult az eddig is stabil lábakon álló szerepjátékos rész, a történet új iránya pedig, ha nem is feltétlenül nyeri majd el mindenkinek a tetszését, legalább érdekesnek mondható.
Ami a feladványokat illeti, ez alkalommal kettő is igyekszik utunkat állni. Az egyik során levelet kell hamisítanunk, a másik pedig felidézi az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag jelenetét, amelyben Indynek rá kell jönnie, hogy a számos kehely közül melyik a Szent Grál. Kimondottan élveztem a nyomozati munkát, ami abból állt, hogy összeszedegettem és kielemeztem az információmorzsákat (figyelem, némelyik értesülés félrevezető lehet!), majd levontam a helyes következtetést, így végül sikerült kiválasztanom az eredeti ereklyét a rengeteg megtévesztő hamisítvány közül.
Leszedjük a keresztvizet
A Burning Bridges ügyesen megágyaz a finálénak, miközben választ ad néhány kérdésünkre, köztük egy felderítetlenül maradt gyilkosság körülményeire. Az persze továbbra is rejtély, hogy a csapat miért nem fordít kellő figyelmet a minőség-ellenőrzésre, mert ugyanazok a túlnyomórészt technikai jellegű hibák keserítik meg az életünket, amelyek végigkísérték az epizódokat. A sajnálatos halálesetről jut eszembe, hogy amennyiben a történet egy pontján túl sokáig totojázunk, eggyel kevesebb szereplő éri meg a konferencia zárónapját. Hogy ott és akkor mennyire fontos sietnünk, arról nem tájékoztat a játék, csupán a fejezet összefoglalójából derül ki, mekkora lehetőséget szalasztottunk el. Szerencsére újrajátszhatjuk a vonatkozó részt, de annak is megvan a maga szépsége, ha felvállaljuk a következményeket, és nem törekszünk arra, hogy mindenáron a lehető legtöbbet hozzuk ki az összes szituációból. Így vagy úgy, de minden készen áll a végjátékra, elkötelezhetjük magunkat valamelyik fél mellett, ám dolgozhatunk a saját szakállunkra is, amennyiben úgy döntünk, nem hagyjuk magunkat dróton rángatni. Én ez utóbbit választottam, remélem, nem bánom meg.
