Amikor a BioWare három vezető fejlesztője új, független stúdiót alapított 2011-ben, és azt tűzték ki célul, hogy egy izgalmas vikingtörténetet mesélnek el egy izometrikus nézetű, taktikai szerepjáték képében, akkor már érezhető volt, hogy nem csak egy rövid lábjegyzet jut majd nekik a játéktörténelem nagykönyvében. Azt viszont nem is sejtettük, hogy a Kickstarteren olyan kitörő sikerük lesz, hogy trilógiában mesélhetik el az érettebb réteget megcélzó, sztoriorientált álomprojektjüket, de az eredmény magáért beszél. A gamerek mindkét korábbi rész minőségét és merészségét a pénztárcájuk nyitogatásával hálálták meg, elvégre nem sok csapat keveri a stratégiai játékmenetet szerepjátékos elemekkel, most pedig elérkezett az idő, hogy a Stoic harmadszorra is megcsillogtassa fejlesztői kvalitásait a The Banner Saga 3-mal. Így is tett.
A sötétség hatalma
Az elmúlt évek során bőven volt alkalmunk megismerni a skandináv mondákra támaszkodó, valamint a vikingeket, a varlokat és más fajokat is felsorakoztató rejtélyes fantasyvilágot, amelyből egyre többet követel magának a sötétség. Az eddig elmesélt kalandok nem szenvedtek hiányt fordulatokban, így bőven volt rá példa, hogy barátok döftek tőrt a hátunkba, vagy éppen ellenfelek húztak ki a csávából, de garantáltan mindenki kötődni kezdett egy-két karakterhez, akik miatt a harmadik felvonásban minden eddiginél jobban megrohanhatták az érzések. Ez nincs másként ezúttal sem. A narratíváért felelős fejlesztők nem vették félvállról a trilógia lezárását, újfent izgalmas, ráadásul már két színtéren zajló eseményeket élhetünk át, amelyeket minden korábban és az új epizód során meghozott döntésünk formál, nem csupán látszatválasztásról van szó, mint más videojátékokban (lásd: Telltale Games összes). Itt bizony a ránk bízott karakterek és emberek élete múlhat azon, hogy mit teszünk, vagy milyen parancsot adunk ki legközelebb, és simán benne van a pakliban, hogy egy meggondolatlan lépés után el kell búcsúznunk a legszimpatikusabb karaktertől.
De nem lettek megengedőbbek a morális döntések sem, mivel immáron nem csak a ránk bízott karavánok tagjainak élete van a kezünkben, hanem a komplett világé is, méghozzá egyetlen nyomós oknál fogva. A The Banner Saga 3 sokkal inkább "harc az idővel" típusú játék, mint az elődökre jellemző életveszélyes kalandozás, tudniillik bármit teszünk vagy mondunk, azzal értékes felkészülési időt nyerünk vagy vesztünk az apokalipszisre, a végítélet kapujában pedig minden plusznap ajándék.
Ezekért hatalmas vállon veregetés illeti meg a brigádot, ugyanis képesek voltak arra, hogy három játékon keresztül ugyanazt a szintet nyújtsák. Fontos, hogy mivel a rege közvetlenül az előző felvonás után folytatódik, induláskor rögtön azzal szembesít bennünket a program, hogy vagy áthozzuk a korábbi mentésünket, és ezáltal tovább formáljuk eddig pátyolgatott karaktereinket, vagy tiszta lappal kezdjük az egészet. Aki esetleg csak most hallotta először a The Banner Saga nevet, annak egy viking fejsze meggyőzőerejével ajánljuk, hogy az első résszel kezdje az ismerkedést, míg a többiek mindenképpen bányásszák elő a fájlokat, ha tehetik, hiszen így lesz teljes a végjáték.
A vonat nem varl
De a Stoic minden más területen is becsülettel tartotta a magas színvonalat: a körökre osztott harcrendszer ismét hibátlan lett, sőt talán egy kicsit még gördülékenyebben is működik, mint korábban, miközben a taktikai lehetőségeink még sokrétűbbé váltak. Például már irányíthatunk a csatatéren sajátos képességekkel a dolgát végző dredge-et is, továbbá harcosainkat hősi titulusokkal ruházhatjuk fel kellő mennyiségű hírnévpontokért cserébe, amelyek többféle módon erősíthetik fel őket. Ezenfelül újdonságnak számítanak azok a csetepaték is, ahol az új típusokat is felvonultató ellenfelek hullámokban támadnak ránk, és a végén értékes jutalom vár. De a magasabb fokozatra kapcsolt csatározásokat egy vörös hajszálnyival még gyönyörűbb, egyedi stílusú grafika kíséri, és minden eddiginél több, teljesen animált mozzanatban elevenednek meg előttünk a sztori legjelentősebb pillanatai. Mindezt a Grammy-díjra jelölt komponista, Austin Wintory által szerzett eposzi soundtrack teszi teljessé. Wintorynak sikerült méltó konklúziót adnia dallamaival a trilógia hanganyagának, és önmagához képest is fejlődnie, elég csak összehasonlítani az első felvonás zenei albumát az újéval.
A fekete leves
Bevált recepten ne változtass - tartja a mondás, de azért fél karunkat odaadtuk volna érte, hogy a záróakkord tiszteletére végre bekerüljenek a széria kezdete óta hangosan és kitartóan kért, hasznos funkciók, mint a manuális mentési rendszer, a vesztésre álló csaták újrakezdésének opciója, a dialógusok alatti szinkron vagy éppen a töltési idő redukálása. Ezek hozzáadásával még feljebb csúszott volna az alábbi pontszám, de így sem panaszkodhatunk, elvégre mindezek csak apró kellemetlenségek ahhoz a páratlan atmoszférájú, órákra magába szippantó élményhez képest, amit a The Banner Saga 3, de még inkább a The Banner Saga trilógia nyújthat a mainstream gigászaitól megfáradt, gyöngyszemekre vadászó játékosok számára. Bármit is készítsenek ezután a Stoic munkatársai, ajánlott lesz odafigyelni rájuk, kiérdemelték a reflektorfényt.
