A That Dragon, Cancer a játékvilág egy nagyon furcsa esete, ugyanis ahogy a tesztjében Szada is elmondta, olyan érzelmi töltettel bír, amivel videojáték ritkán, viszont ami a játékmenetet illeti, sok szempontból kevesebbet nyújt, mint egy átlagos játék. Ezért az indie játékról készült videók és livestreamek kérdése is egy fokkal bonyolultabb, mint más esetekben, amiről a játékot készítő Ryan Green mesélt egy blogposztban.
Egy ilyen játék esetében senki nem számított rá, hogy eladási rekordokat dönt, így nem is irányult különösebb figyelem az ilyen jellegű statisztikákra. Viszont ha megnézzük őket, kiderül, hogy valószínűleg anélkül, hogy tudtak volna róla, a játékról videós végigjátszásokat készítők alaposan kibabráltak Green nyolcfős csapatával, a Numinous Games-zel. Egy, az eladásokra vonatkozó becsléseket készítő szoftver szerint nagyjából 14500 példányt vettek meg a játékosok, míg a kevésbé nézett let's play videók is ennek a számnak a sokszorosát tudhatják magukénak nézettségként, sőt, a legnépszerűbb YouTube-os találat, ami szintén egy ilyen sorozat első része, két és fél millió kattintásnál jár.
Green viszont a januári megjelenés óta mégsem hozta fel ezt a témát sehol, de nemrég egy olyan üzenetet kapott, ami egy hosszabb blogposzt megírására ösztönözte: "Tervezitek, hogy visszavonjátok a szerzői jogi követeléseket Jon zenéjére a játékban a YouTube videóinkon? Vagy le kell vegyem a videóimat? Elég szar érzés, ha más keres pénzt a videóim után" - írta egy videós Twitteren a fejlesztőknek, akinek a nevét Green kitakarta a blogposztban. "Egész reggel itt ültem megbénulva, nem tudom, mit válaszoljak erre" - kezdi a posztot a That Dragon, Cancer fejlesztője, a fenti számok tekintetében teljesen érthetően.
Ahogy a játék főszereplője, Joel édesapja is kiemeli, a játék januári megjelenése óta rengeteg pozitivitás vette körül a That Dragon, Cancert, "beszélnek Joelről, megosztják a saját veszteségeik történeteit, megvigasztalják egymást. Még mindig nehéz felfognunk a munkánk hatását" - kezdi a posztot. Viszont a játék pénzügyileg eddig egyáltalán nem hozta vissza az indie csapat három évi munkájának költségeit, amibe az elkészítése került: "Viszont ennek van egy másik oldala is, amiről eddig féltem nyilvánosan beszélni: a stúdió eddig egy dollárt sem látott az eladott példányok értékéből. A That Dragon, Cancert egy nyolcfős stúdió készítette, sokunk főállásban, több ezer óra munka árán. Ehhez befektetőkre volt szükségünk és úgy döntöttünk, minden tartozásunkat megpróbáljuk visszafizetni olyan hamar, ahogy csak lehetséges. De alábecsültük, hány ember elégszik meg azzal, hogy végignézze a játékot, ahelyett, hogy maguk játsszák végig. Szóval igen, let's play-készítő, egyetértek veled, elég szar, ha valaki más keres pénzt a munkádból" - írja Green.
Green maga is elismeri ezt követően, hogy a let's play-kultúra önmagában hihetetlenül pezsgő, olykor még hasznos is tud lenni egy-egy játék fejlesztőjének és rengeteget tesz hozzá a játékkultúra értékéhez. Viszont a Numinous Games-hez hasonló fejlesztőknek, akik rövidebb és viszonylag lineáris élményeket alkotnak, komoly probléma, hogy egy játék megnézése rengeteget elvehet a potenciális játékosok érdeklődéséből. Ez pedig a That Dragon, Cancer készítője szerint nem csak az anyagiak miatt fontos az ő esetükben, hanem azt is megakadályozza, hogy a játékosok személyesen tapasztalják meg a Green család történetét, ahogy azt ők eredetileg szerették volna.
Ennek ellenére visszavonták a játék zenéjét automatikusan azonosító rendszer által generált szerzői jogi követeléseket és a jövőben sem lépnek azok ellen, akik a játékukról töltenek fel videókat. Sőt, sok stream és videó közönségével ők maguk is kapcsolatba léptek a chat vagy a kommentek segítségével, pedig némelyik videós viselkedése könnyedén elvehette volna a kedvüket ettől: "Sok embert láttunk, akik az egész játékot feltöltötték kommentár nélkül, vagy nagyon kevés hozzászólással. Láttuk, ahogy többen szétszedték a játékunkat és kitették a játék teljes zenei aláfestését. Ahogy láttunk sok-sok olyan let's playert is, akik az egész végigjátszásukat úgy töltötték fel, hogy az összes közösségi médiumon a saját profiljukra mutató linkeket tettek a videó alá és a megvásárolható ajándéktárgyaikhoz is linkeltek, de a mi weboldalunkra nem."
A blogposzt zárásaként Green arra kéri a videósokat és a nézőiket is, gondolják végig, milyen hatással van rájuk, ha a videókkal helyettesítik a játékot. Pénz híján ugyanis nem tudják folytatni a That Dragon, Cancer lefordítását más nyelvekre, portolását más platformokra, ahogy természetesen új projektekbe sem tudnak kezdeni. Így a videósokat arra kérik, teljes végigjátszások helyett inkább csak részleteket osszanak meg a játékukból, ezen keresztül saját történeteiket elmesélve, a rajongóktól pedig azt, fontolják meg a stúdió támogatását akár a játék megvételével, akár egy kisebb összegű adománnyal a weboldalukon keresztül.
Végül - bár a blogposzt nem erre koncentrál - a That Dragon, Cancer esete ismét felhozza a let's play videók rendkívül bonyolult jogi és/vagy etikai helyzetét is. Ugyanis míg a paródiákat, vagy a kritikai tartalmakat egyértelműen védi a szerzői jog, addig egy let's play esetében vitatható, hogy a videó milyen mértékben a videó készítőjének szellemi terméke és milyen mértékben tarthat rá igényt a játék fejlesztője. Néhány kivétellel a legtöbb kiadó és stúdió belátta, hogy a játékoknak gyakran inkább hasznára van, hogy a különböző videósok is foglalkoznak velük, de ahogy Green is rámutat, bizonyos játékok esetében minden végigjátszás nagyon hasonló, ráadásul a That Dragon, Cancer esetében többen is akadtak, akik nagyon kevés saját munkát tettek a lefilmezett játékmenet mellé, így ebben a konkrét esetben nehéz nem szimpatizálni Greennel. De megfelelő jogi szabályozás hiányában alapvetően a videósokon és a játékfejlesztőkön múlna, hogy egy kölcsönösen előnyös ökoszisztémát alakítsanak ki, ami sajnos sokszor nem sikerül.
