A 2006-os Test Drive Unlimited hat, 2011-es folytatása egy évvel előzte meg minden idők egyik legjobb versenyjátékát, a Forza Horizont. Az Eden Games már a Playgroundnál hamarabb érezte, hogyan kell szórakoztató, nyílt világú autós játékot készíteni, és biztos, hogy ha nem is vettek át elemeket belőlük, inspirálódtak a Horizon készítői a TDU-kból.
A TDU-kban a gyönyörű környezet és az élvezetes versenyzés mellett - a bugok és technikai problémák ellenére - az volt a csodálatos, hogy márkakereskedőknél vásárolhattunk autókat, kiléphettünk a volán mögül és körbesétálhattuk a kínálatot, mielőtt döntöttünk. Nem csak hogy olyan kocsikat vezethettünk, amiket a valóságban nem hogy megvenni nem tudunk, látni is ritkán, de egy kicsit beleélhettük magunkat azok szerepébe, akik megtehetik, hogy Porschékkal, Ferrarikkal, Mustangokkal járnak-kelnek.
Az eszmét a KT Racing is átemelte: a Solar Crownban egyből a gazdagok játszóterén találjuk magunkat, akik Hongkongban klánokba szerveződnek, majd többnyire méregdrága kocsikkal róják az utcákat. Van egy elég fullos szobánk egy hotelben, ahol ruhát is vehetünk, meg szépségszalonba is benézhetünk, elmehetünk klubokba, kereskedésekbe, még a szerelőműhely sem holmi olajos, pucérnős naptáras lyuk. Csak hát az a baj, hogy ha neont rakunk egy Fiat Multiplára, az még attól Fiat Multipla marad.
Jó ötlet ez, mint a fizetős ülésfűtés
Kezdjük az élményt legjobban megkeserítő funkcióval, amit a nyílt világú autós játékok kedvelői már legalább tíz éve ismernek és szívből gyűlölnek: a kötelező online kapcsolattal, ami ahogy általában, úgy itt is indokolatlan. A Solar Crown nem játszható, ha nem vagyunk a netre csatlakozva, és ez számos kellemetlenséggel jár: minden verseny előtt várnunk kell egy kicsit, hátha más játékos is akad, aki pont akkor, pont ugyanazt akarja játszani, de az sem ritka, hogy várakozás közben vagy épp a verseny végeztével dob ki minket a szerver, holott a hálózatunkkal egyébként semmi gond nincs. Nem lehet szüneteltetni, sem azonnal újraindítani (kivéve az időmérőket, amikben egyedül vagyunk), ki kell lépni egy versenyből, majd megint végigvárni a játékostárs-keresést. Eleget ütötték már a játékosok az EA-t, amikor a Need for Speed játékoknál vezette ezt be, és a Ubisoftot is a The Crew miatt - bizarr pont akkor egy ilyen játékot látni, amikor még ha utólag is, de mindenképp tesznek offline módot a fejlesztők játékaikba.
Annyira az online közösségi élményre hangolták, hogy a gépi versenytársak viselkedésére nem is fordítottak túl nagy figyelmet (igaz, olykor a valódi játékosok se sokkal jobbak). Hongkong szűk utcái gyakran kifognak rajtuk, úgy különösen, hogy minden egyes tereptárgy akadályt jelent, a sarkokon elhelyezett kordonoktól az oszlopokig és az út közepére telepített növényekig. Néha indulásnál valamilyen oknál fogva elrántják a kormányt, máskor meg olyan precízen vezetnek, hogy lehetetlen utolérni őket. Teljesítményünktől függően automatikusan változik tapasztaltságuk, de még az Experienced szintű vetélytársak is megmagyarázhatatlan dolgokat csinálnak.
És ha már a tereptárgyakat említettem: tudom, az a cél, hogy úton maradjunk, de a béna pályatervezés miatt itt egy apró hiba, egy kicsit benézett kanyar is azt jelenti, hogy buktuk a top 5-öt, hosszú időbe telik visszatalálni, és még ha vissza is rakjuk magunkat az útra, akkor is elfelejthetjük a jó helyezést, jöhet az újraindítás. Máshol ennek korlátokkal ügyesen elejét veszik.
A legjobb, vagy sem... kevés
A Need for Speed Paybackben gyűlöltem azt, hogy csak akkor engedett tovább a játék, ha győztem. Itt már a legelején olyan helyzetbe kerültem, hogy az elérhető versenyek közül kettőt harmadik helyre teljesítettem, a többit elsőre, és még így is muszáj voltam ismételni, hogy továbbhaladhassak. Ugyan pénz és XP (avagy PR) nem csak a győzelemért jár, még sincs teljesen egyensúlyban a jutalmazás és az előrehaladás.
Mindenesetre öt szintenként új versenyek nyílnak meg, a kezdeti, kötelezőnek számító időmérő, körverseny és A-B-futam mellé hamar csatlakozik a Domination, amiben az nyer, aki a legtöbb időt tölti az első helyen (itt is kapukon kell átmenni, és a legjobb pozícióra törekedni, nem igazán különbözik a többitől), a szabad világban mászkálva pedig gyűjtögethetünk autóroncsokat, meg csillagokat gyorshajtással. Ha összefutunk valakivel, azonnal kihívhatjuk, de én nagyon ritkán találkoztam másik játékossal, főleg a központként szolgáló szálloda előterében láttam néhány embert. Idővel színre lépnek a live service komponensek, megjelennek a heti kiemelt események, a rangsorolt futamok.
Autókat most is kereskedésekben vásárolhatunk, de a Ferrari és a Lamborghini kivételével minden mást vagy származási ország, vagy kategória (klasszikus, off-road, luxus stb.) szerint bontottak szét. Nem ez a legbőségesebb felhozatal, amit játékban láttunk, vannak fájó hiányzók, de azért nem is elkeserítő, és minden autóban van kidolgozott belső tér is, mi több, kapcsolhatjuk a lámpákat, az ablaktörlőt, lehúzhatjuk az ablakokat, indexelhetünk, és ha túl sokat állunk egy helyben, aktiválódik az elakadásjelző. Az nagyobb gond, hogy eladni semmit nem tudunk, így ha olyan kocsit választunk, ami aztán nem válik be, kidobtunk egy csomó pénzt, és nincs menekülőút - a tesztvezetés (értitek) lehetősége enyhíti némileg ezt a kockázatot, de nem nullázza. És hát amikor egy verseny pár tízezer pénzt ad, egy Jaguar D-Type pedig 18 millióba kerül, az ember megválogatja, mire költ.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Nem segíti továbbá az összképet az sem, hogy a Solar Crown nem kifejezetten szép még a látványt előtérbe helyező módban sem, a fényeket hiába állítgatjuk, sokszor kisütik a szemünket, és mindennek van egy kis előző generációs beütése. A kocsik alapvetően jól mutatnak, de a világ már sokkal kevésbé, a város semmilyen, élettelen, nincs hangulata, a parkolókat jelölő világító feliratok csak röhejessé teszik, ahogy egyébként minden, luxusnak szánt, de sci-fibe illő elem is. Technikai oldalról egyedül a kezelésről tudok jókat elmondani - nem egy Forza-szint, de a kocsik kezelhetőek, és PS5-ön a DualSense itt is fokozza a vezetés élményét.
Sokkal többet vártam a Test Drive Unlimited sorozat nagy visszatérésétől, és sokkal többet kellett volna nyújtania egy olyan korban, ahol a Forza Horizon és a The Crew Motorfest a vetélytársai. Sajnos hiába látszott az elmúlt években a fejlődés a KT Racing munkáin, a csapat még nem tart ott, hogy egy ilyen jellegű játékot úgy meg tudjon valósítani, hogy az bátran ajánlható legyen a kategória kedvelőinek. A kötelező online jelenlét mindent még rosszabbá tesz, de a gépi ellenfelek viselkedése is hagy kívánnivalót. Nagy kár érte, különösen úgy, hogy a Test Drive Unlimited 2 hivatalosan már nem kapható.
