Rettentő hosszú idő, több mint 13 év telt el az Alan Wake Xbox 360-as debütálása óta, s bár később PC-re is megjelent, sőt tavalyelőtt a PlayStationös közönséget szintén felzárkóztató újrakevert változat ismételten okot adott a végigjátszásra, abszolút érthető, ha nem minden rajongó emlékszik már részletesen a történtekre. Miként egyébiránt azzal sincs feltétlenül baj, ha valaki inkább kihagyná az előzményeket, és egyből az új kalandnak esne neki, mivel a Remedy dedikált videóval és a Fortnite-ban elérhető minijátékkal is gondoskodott arról, hogy képbe kerüljenek a folytatás potenciális vásárlói.
Nem kell tehát mindenáron legyűrni az első részt, annak DLC-it és spin-offját, sem pedig az ugyanabban az univerzumban játszódó Controlt a bővítményeivel együtt, mert úgy is tökéletesen működik a hol misztikus thrillereket, hol pedig kőkemény horrorokat idéző történet, ha nem végeztünk előtanulmányokat, és miként az Alan Wake 2 játszható karaktereinek egyike, az FBI ügynök Saga Anderson, mi magunk is tiszta lappal indulunk.
Mindez hamar nyilvánvalóvá vált a játék első néhány órájában abból, ahogyan a Remedy az elődhöz hasonlóan epizodikusan felépített történetet strukturálta. Saga és társa, a Sam Lake (a Remedy vezető írója) arcvonásait viselő, de James McCaffrey hangján megszólaló (annak idején ketten együtt formálták meg Max Payne-t is), és egészen véletlenül az Alan Wake által írt hard boiled krimik hőséről elnevezett Alex Casey (ennél metább már tényleg nem lehet) rituális gyilkosságok miatt érkeznek a festői szépségű Bright Fallsba 13 évvel az első rész eseményei után.
A nyomozás során szépen lassan tisztulni kezd a kép, a helyére kerül és ezáltal értelmet nyer néhány a kezdetben elég kuszának tűnő narratíva mozaikdarabkái közül. Mindazonáltal nyilvánvalóan előnyben lesznek azok, akik hallottak már a Sötét Helyről, akikben kellemes emlékeket idéz fel Bright Falls főutcájának látványa az Oh Deer Dinerrel és annak folyton Coconutot játszó zenegépével, akiknek van némi sejtésük arról, hogy a Saga oldalán fityegő elemlámpa nem csak a sötétség árnyainak elűzésére szolgál, és akik izgatottan várják, hogy mikor bukkan fel az első, a közeljövő eseményeibe bepillantást engedő kézirat.
Túrázó nyomozó
De ennyi legyen is most elég a történetből, térjünk inkább át a játékmenetre, ami bizony a fekete öves Alan Wake-rajongóknak is tartogat pár meglepetést. Kezdve például azzal, hogy a helyszínek nyitottabbak, így az aktuális feladathoz vezető ösvényről bátran le-letérhetünk információmorzsák és zsákmány reményében. Érdemes is egyébként minden négyzetcentimétert felfedezni, mert elég szűkmarkúan bánik az Alan Wake 2 az erőforrásokkal, és még a félősebb játékosok kedvéért berakott Story nehézségi módban sem dúskálunk lőszerben, fájdalomcsillapítóban, zseblámpába való elemekben.
Azért sem árt nyitva tartani a szemünket, mert csak így találhatunk a fegyverzetünk továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen kézirattöredékeket (erről később). A navigációt jelentősen megkönnyíti, ha sikerül megszereznünk az adott terület térképét. Amiatt pedig szükségtelen görcsölni, ha valahova nem mehetünk be, mert teszem azt, egy bazi nagy lakat fityeg a láncon, később úgyis visszatérhetünk majd csapszegvágóval felszerelkezve.
A megvizsgált nyomok és a helybéliekkel folytatott beszélgetésekből kihámozott értesülések birtokában Saga elmepalotájába visszavonulva keresünk válaszokat a kérdésekre. A rendszer abszolút bolondbiztos, nem teszi lehetővé, hogy hibázzunk, esetleg téves következdetéseket vonjunk le, ilyeténképpen pedig némileg csalódás is, hiszen egy pillanatig sem érezzük azt, hogy az adott rejtélyt mi magunk bogoztuk ki. Világos, hogy erre azért volt szükség, hogy ne akadjon el senki a játékban, de az FBI-ügynök már-már természetfeletti intuíciós képességeire épülő profilozáshoz hasonlóan teljességgel hiányzik a dedukcióból a kihívás, eddig legalábbis.
Minden töltény számít
Agytekervényeik megtornáztatása helyett inkább az idegeink megtépázására fókuszált a Remedy csapata, és ebben nem is vallott kudarcot. Még akkor is árad a fenyegetés a Bright Falls körüli erdőből, amikor fényes nappal sétálunk be a fenyvesbe, amikor viszont leszáll az éj, a saját paraskálánkon lényegesen magasabb értéket mértünk, mint az első Alan Wake-ben bármikor. Ez részben abból fakad, hogy a sokkal véresebb folytatás nem finnyáskodik, ha korhatáros jeleneteket kell mutatnia, de az is fokozza az adrenalintermelést, hogy a fénymechanika nem úgy működik már, mint régen. Példának okáért az életerőnk nem töltődik vissza teljesen (ezért kell fájdalomcsillapítót szedni vagy sebet kötözni), amikor fényár füröszti törékeny testünket, arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy elrejtsen minket a fényérzékeny ellenségek elől.
Akikről persze simán lepereg bármilyen lövedék, amíg a lámpa fókuszálásával (ez is változott: nem töltődik vissza csak úgy magától az elem) le nem hámozzuk róluk az őket páncélként óvó sötétséget. Igaz, hogy jellemzően kevesebben támadnak, de szívósabbak, és ha nem vigyázunk, könnyedén a földre küldhetnek, ahol aztán tovább bántalmazhatnak, hacsak nem térünk ki előlük, és kecmergünk talpra minél hamarabb. A szűkös lőszerutánpótlás miatt javasolt pontosan célozni, és ha valamelyikükön támadásaink élénken pulzáló sebet nyitnak, akkor azt sorozzuk meg, úgy hamarabb végzünk velük.
E változtatások következtében a Remedy túlélőhorrorja hasonló élményt nyújt, mint a Resident Evilök, de akár a The Evil Within sorozatot is felhozhatnánk példaként. Erre erősítenek rá a menedékként szolgáló Break Roomok, ahol valóban biztonságban érezhetjük magunkat, sőt még manuálisan is menthetünk. Ugyanakkor megmaradt az a hamisítatlan Alan Wake-hangulat, ami sok egyéb mellett Stephen King írásaiból és a Twin Peaksből táplálkozik. Bár azt kétségtelenül szokni kell, hogy a címszereplő ezúttal kénytelen osztozni a figyelmünkön Saga karakterével, akivel kapcsolatban szintén elkezdtek megágyazni az írók egy rejtélyes történetszálnak.
Egyelőre ennyit a holnap megjelenő Alan Wake 2-ről, hamarosan érkezik a teljes tesztünk, amelyben többek között kitérünk majd a Sagával és az Alannel való játék közötti különbségekre is, mélyebben beleássuk magunkat a mechanikákba, a lore-ba és a narratívába, de mindezt úgy, hogy továbbra is kerülni fogjuk a spoilereket, hiszen nem szándékunk elrontani senki élményét.
