Többen is mondják, hogy milyen nehéz manapság eldönteni egy könyvesboltba lépve, hogy melyik kötet érdekli az embert. Ebben a feladatban segíthetnek Nektek az interneten található "könyvesblogok", illetve az olyan gyűjtemények, mint a Szép versek 2009.
Nemrég olvastam egy olyan elemzést, amiben azt vizsgálták, hogy a fiatalok szabadidejükben a számítógépezést vagy az olvasást részesítik előnyben, illetve mekkora mértékben. Természetesen az előbbi győzött, mialatt az olvasásban inkább a szórakoztató irodalom a népszerűbb. A szépirodalmat és azon belül is a verseket csak a fiatalok nagyon kis százaléka szokta olvasni.
Versek? Minek?
Számomra ez nem meglepő: mindig is nehezebb volt egy verset értelmezni, mint egy írott szöveget. Hiszen a vers mindig túl rövid, túl tömör és túl elvont volt a számomra, plusz csak azokat szerettem, amikről úgy éreztem, hogy nekem szólnak (könnyű szöveg, kitalálható de mégis egyedi téma). Ráadásul sok verset kell a fejünkbe tömni ahhoz, hogy jó jegyet szerezhessünk az irodalomórán. Ezek miatt a költemények nagy százalékát 'elvontnak' tituláltam és inkább félreraktam.
De mindig is volt bennem egy kis lelkiismeret-furdalás, hogy milyen "paraszt" vagyok, hogy nem támogatom a kortárs költészetet egy-két szépirodalmi mű megvásárlásával és hogy milyen műveletlen leszek, ha nem olvasok szinte soha szépirodalmat. Ezért is szereztem be a Szép versek 2009-et, ami szerintem tökéletes ajándék annak, aki érdeklődik a kortárs költészet iránt, de nem szeretné mindegyik magyar költő könyvét megvenni.
A műben 65 szerző közel 200 verse olvasható, így ez egy kiváló lehetőség rá, hogy megtaláljuk a nekünk szóló verseket, illetve a hozzájuk kapcsolódó költőket. Néhány, nekem tetsző példán keresztül szeretném levezetni, hogy többek között milyen témákat is érint az antológia.
- Személyes élményeket:
Akkor döbbentem rá, amikor elbúcsúztunk:
nem is szeretem, nem is féltem őt semmitől.
Megteszem, amit meg kell, mert tudom,
milyen a katonaság: parancsra adok puszit.
Így volt ez mindig nálunk, ritkán,
de kényelmetlenül, emlékszem,
a szülinapomra táviratot küldött:
Mestyán Ádám úrnak. Tízéves voltam.
A távolság a lényeg, ezt verte belém,
csak tisztán és kimérten, mondd görögül:
vizsgáztatott minden találkozáskor.
Te szerencsétlen vidéki főorvos,
mit képzelsz magadról, kicsit se bánt
a lelkiismeret, s ti meg elvárjátok, hogy
én legyek, aki megkönnyíti utolsó napjait:
szétrohad ez a család, rohadj el te is,
jutalmazzon meg az Isten, nagyapám.
(Mestyán Ádám: Búcsú)
-Régi művek feldolgozását:
Öröm, ha van, csak egy van, azt keressed!
Ne hallgass száraz tudósok szavára.
Szeresd, kényeztesd okosan a tested.
A lelked, hogyha jó, vigyáz magára.
A barátaid úgyis hazudoznak.
A szerelem csak ócska, színes masni.
S majd meg kell magad úgyis add a Rossznak.
Tanulj meg fiam, élvezetet adni!
Ne légy okos, ne légy gazdag, se bátor.
Ne gyűjtögess, se másnak, se magadnak.
Minden dolog megoldódik magától,
s a fontos dolgok úgyis megmaradnak.
De sóhajtozzanak a nők utánad!
Ékszer legyél, mit meg akar mind kapni.
Ne szégyelld, éld ki rajtuk minden vágyad.
Tanulj meg, fiam, minél jobban baszni.
Ne fojts el semmit, ne légy azért honfi
vagy költő, feltaláló, humorista,
mert nem tanult meg a szeretőd szopni,
vagy megijeszt a női testek titka.
A test az egyetlen, mi visszafoghat.
A lelked tiszta, utadra fog rakni.
Örömből alkoss, soha ne más helyett csak!
Tanulj meg, fiam, magad - s abból adni!
(Jónás Tamás - Parainézis)
Ez csak néhány példa volt, és ajánlom mindenkinek, hogy találja meg a saját kedvenceit a kötetből! Van miből válogatni!
(Részletek a kiadó engedélyével.)
