Bizony, Gyu olyan mélyen gyökerezik a GameStarban, mint egy 100 éves diófa, és reméljük, hogy ez még sokáig így is marad. A PC-X-ből GameStarrá vált magazin második számában a jeges sportot feldolgozó játékról írt három oldalt. Fogadjátok szeretettel.
NHL 2000: Szétszöttyenő hokisok és intelligens kapusok
Az idő múlását mostanában úgy veszem észre, hogy mindig megjelenik az NHL-nek egy-egy újabb változata. Még annak idején Sega Megadrive-on láttam először és nyomultam vele jócskán. A kis sprite-ok döbbenetes játékélményt adtak, főleg azért, mert igencsak el lehetett verni a gépet. Hol volt akkor még a mai sportjátékokra jellemző szuperember intelligencia?
Amikor az NHL 99-cel játszottam, egy dolog nagyon szembeötlő volt. Mégpedig az, hogy a kapusok valami hihetetlenül okosan reagáltak és nagyon jó reflexszel rendelkeztek. Mit nekem egy bodicsek, egy kemény bekk, amikor a kapus lepkekesztyűje mindenhova odaért. Frusztráló élmény volt. Az EA Sports fejlesztői kaptak is érte hideget és meleget egyaránt.
Most viszont eljött a nagy pillanat! Dragon György pályára lép az NHL-ben! Pedig még korcsolyázni sem tudok. Ennek ellenére a Boston Bruins színeiben korcsolyáztam a jégre. Hogy értem ezt el? Talán kiderült milyen tehetség vagyok? Dehogy. Hanem az új és nagyon jópofa funkció, a "Put Your Face in on a Player" segítségével, ahol az engem ábrázoló .jpg képet felhasználva az arcom máris (ha más nem is) ott termett a világ legszuperebb hokiligájában. Az első buli után máris észleltem, hogy nagyot változott a játék. Nem csak azért, mert egyből felkentek a palánkra, hanem azért is, mert a korong röppályája, mozgása sokkal reálisabb lett, sőt a játékosok is begyorsultak. Régebben egy jól sikerült túlütésnél körbe-körbe lehetett lőni a pakkot, mostanra ez már megszűnt,. Én álltam már hokicserepadon, és tudom, milyen az, ha a plexiről vágódik vissza a korong, így örömmel láttam, ezen is sokat javítottak.
Közben valahogy odakeveredek a kapus elé, és úgy gondolom, most kilövöm a felső sarkot. Hát sikerült is, a pakk a nézők között landolt, én meg a palánkon. Buli. Ellenfelemet elzavarja a bíró. Önbizalmam nő, főleg azért, mert a közönség biztatóan hullámzik. Gondolom, örültek, hogy kibombáztam a korongot közéjük. Inkább realisztikus módban játszom (a Speed Burst bekapcsolása nélkül), mert ez így jobban hasonlít az igazi hokira. Amíg ezen filózom, már el is vették a korongot. Hoppá, ezerrel vissza! Saját harmadunkban megszerzem a pakkot, elkorcsolyázom vele a kapu mögé, hogy a szélsőket indítsam. Próbálom is. De a fiúk nem tartják be a taktikát, fejetlenül rohannak előre. Na bumm. Majd én. Persze a gép jól védekezik. Mondhatni szuper jól. Ez nem zavar, mert én vagyok az ász. Vagy mégiscsak a kapu? Megint tüzelek. Virtuális szemem közé nevet és a fizika törvényeit meghazudtolva véd. Nem is láthatta a korongot, mert megküldtem vagy 150-nel. Hmm...
Megint buli. Most elbambulok, s mire észlelem a világot, már baj van. Nincs mit tenni, bottal akasztok, ki is állítanak annak rendje-módja szerint. Szépen feláll a támadó csapat. Okosan körbeadogatják a korongot, hogy egy emberük fedezetlenül maradjon, s amikor úgy marad, lő! Bezzeg a mi kapusunk nem szuperember? 1-0 oda. Szól a Blues Bostonban. Egy biztos: a gépi intelligenciát felkészítették az emberelőny kihasználására.
Visszaállok, hogy jelenlétemmel növeljem a színvonalat és győzelemre vezessem a Bostont. Mi támadunk. Gondolom, bevetem a régi trükköt, elpasszolom a kapus előtt a korongot, s a másik oldalról a szélsőnk bepöttyinti. Tuti trükk a régi NHL-ekben. Erre mit csinál az ellenfél kapusa? Odafigyel és lefüleli a passzomat. Virtuálisan nagyon izzadni kezdek, mert erre nem számítottam. Bevetem a másik trükköt. Odaállok a kapus elé. Hehe, ez vicces. Erre mit csinál? Bíró!!! állandóan odébb lökdös, odacsap a botjával, meg macerál! Milyen játék ez kérem szépen?! Persze az igazi jéghokiban is így van, de ez engem nem vigasztal.
Cserét rendelek el. Egy sor le, a másik be. Nem mintha ettől jobbak lennénk, de ki tudja. Marad az 1-0. A Blues ismét nagyon tehetséges védekezik, a játék hullámzó, s talán eléri egy Dunaferr-Alva Volán rangadó színvonalát.
Úgy döntök, kicsit bámulom a játékot. Ekkor jövök rá, miért képzeltem magam az igazi NHL-be. A grafikai megoldások, a hangok, a mozgások, az animációk fantasztikusak! A meccs elején, ahogy megvilágított minket a reflektor, majd köbefutott a zsúfolt nézőtéren, s miután elhangzott a himnusz, tényleg valóságszerű volt. Egyébként már akkor is azon gondolkodtam, e a sok rajongó mit tombol itt? Azt hiszik, nyerni fogunk? Ja, hogy én is a csapatban vagyok? Na, akkor talán...
A döbbenetem fokozódott, amikor láttam játékos társaimat reklamálni. Szájukról még az is leolvasható volt, mit mondanak (például a "come on ref", azaz kb. necsináljamábíróspori"). Hihetetlen. Ugyanez a részletesség csapott meg, amikor nézegettem az ellenfeleket. Az adatlapon található fotók alapján simán felismerhetőek a jégen. is. Én már megtalálom Jari Kurrit. Kíváncsi vagyok, ő mikor ismer majd fel engem... Ha valaki erről hallott, szóljon. Végre ott ülnek a gólbírók a helyükön, s a nép, az Isten adta nép is közönségszerűen viselkedik. Még a büntetőpad zárkallantyúja is látszik. Bár azt megjegyzem, hogy ha a közönséget maximális részletességre állítottam, akkor kissé belassult a játék. De úgy látom, a közönség ezek szerint nagyon élvezte.
Ismét a pályára lépek. Sőt! Korcsolyázom! Majd kitámasztva fékezek. A jég szétspriccel,! Ez is nagyon realisztikus! Újra próbálom! Persze amíg én lelkesedem, a Blues újra támad. Megint lemaradok, mint a borravaló, szomorúan konstatálom, hogy már 2-0. Ezt mikor lőtték?! Megnézem a visszajátszást. A korong a spárgázó kapus felett vágódik a ketrecbe. A lövés akkora bomba, hogy még a kapus frissítője is lerepül. Nagyon jól néz ki. Azonban már 2 "nemide". S ellenfelem csak unatkozva rágózik. Ez is újdonság.
Talán a riporter tehet róla? Most erre is odafigyelek. A kommentár ismát nagyon jó, a zenék, klipek is.
Rájöttem valamire, miközben épp' a kapu felé suhanok. Az idő számolását végre rendesen megoldották. Annak idején, ha az ember ötperces harmadokat játszott és két percre kiállítottak valakit, akkor kissé sokáig volt távol. Ezt az aránytalanságot eltüntették végre. Ha 5 perces harmadot választok, akkor is 20 perc játék következik, arányosan gyorsítva. A fejszámolásom csodát eredményez, bemutatok egy cselt balra, majd az ütő tollával jobbra húzom a pakkot. A kapus lehullik és ott marad a felső sarok. Ezúttal telibe is találom - a kapufát. A fenébe! Fantasztikusan koppan, majd realisztikusan kipattan a korong. Mire odaérnék érte, már kicsi a rakást játszunk. Kiállítás az ellenfélnél. Ez jó!
A korongot elveszítjük (többet kéne edzeni?), s a védők kilövik a harmadból. Újra vissza kell korcsolyázni, nehogy les legyen. Megtesszük, de utána hamar fel tudunk állni. Okosan körbeadogatjuk a korongot, amikor hozzám kerül, úgy döntök, rálövöm. Mi az a piros villogó izé a kapu mögött? És miért őrjöng mindenki? Hoppá! Betaláltam! 2-1 !!!
A játék folyik tovább. Jók a statisztikák, bár a harmadik harmad vége felé már azért látszik a számokon is, hogy itt egy játékprogramról van szó. Szerencsére a menüben összevonták a rules and options gombokat, így jócskán egyszerűsödött az élet. Eltűnt az Advanced Configure menü (nem is szerettem eddig sem), és megjelent egy boost slider (alias csúszka) a kapusok és játékosok mellett, ami arra jó, hogy előnyt adhassunk ellenfelünknek, ha gyengébb képességű, mint mi. Ha ezt az opciót bekapcsolva hagyjuk, lesz turbó gombunk! Hurrá! (Most akkor ez autóverseny, vagy jéghoki?)
De minek az előny, amikor én lépek a pályára ismét! Védekezünk. Egyik csapattársam brutálisan odakeni ellenfelét. Dögös! Most miért állította ki, bíróspori? Igaz, a joypaddal a kezemben mr én is a come on ref örökzöldet dalolom lelkesen. Mit mondjak, cselgáncsban vagy kick-boxban a fiú nagy karriert futhatott volna be. Hány csont törhetett, mire ezt motion capture-ölték. (Micsoda szógigász!) De hopp! Emberhátrányban vagyunk, már megint! Adogatnak, adogatnak...megszerzem a korongot, de nem lövöm ki, hiába biztatnak. Megindulok. Ezen a meccsen már tizedszer. De leszerelnek. Ezen a meccsen már tizedszer. Kissé uncsi. Mintha nem is lehetne mellettük elvinni a pakkot. Bár lehet, hogy velem van már megint a hiba. Többet kellene edzeni. Megint nálunk a korong, kilőjük, kis pihi. Éppen a játék hangjain gondolkodom, amikor valahogy megint hozzám kerül a pakk. Még fel sem nézek, a palánkra kennek. Mit kennek? Odabombáznak, szétszöttyenek, mint egy érett szilva. A hang pedig döbbenetes (hallom, ahogy a bordáim recsegnek, a védőfelszerelés pozdorjává törik), azonnal bordatörésem és légmellem lesz. Legalábbis döbbenetesen reális hangot hallva. Megvizsgálom magam. Jólesően észlelem, hogy a zseniális hangeffekt csak majdnem valóságos.
De folyik tovább a gigászi találkozó. Még mindig a Blues vezet, bár most eladják a korongot. Kezemben a "Hogyan jégkorongozzunk 10 perc alatt!" kézikönyv, amely szerint megnézem, hogyan kell visszazárni, védekezni egy eladott korong után. Hát a gépi intelligencia is olvasta a kis kötetet? Nagyon reális, ahogyan ezt teszik. Ámde mi zseniálisak vagyunk. Ketten vezetjük rá a kapusra a korongot, s ekkor megint bevillan az NHL 99 rutinja: ebből semmi sem lesz, átpasszolom, a szélső lő és gól! Hihetetlen, a megfelelő helyről tüzelt és betalált. Szomorúan szól a Blues...2-2!
De a Blues visszavág. Sajnos itt ütközik ki az NHL 2000 egyik hibája: a kék vonalról indított lövésekre a sokszor bambáznak rá a kapusok. Most is: 3-2 oda. A dologban az a szomorú, hogy még a kapusom elő sem tűnik a képen, a korong máris a hálóban. Hiába javítottak a gép intelligencián, a lövések aránya még mindig nem reális. És van egy olyan érzésem, hogy a gép csal. Már megint. Ugyanis még fel sem eszméltem, máris 4-2. Ezt a kék vonalat meg valahogy hátrébb kéne vinni, mert akkor tán nem potyázik a mi kapusunk ennyit. Gondolom, kipróbálom a kékvonalas ttrükköt. lehet tippelni. 5-2 oda. Ugyanis a Blues kapuját Mr. Beton védi. Legalábbis ha én lövök.
Mindegy. Ezt a meccset már elbuktuk, próbáljuk ki a Fantasy Drift opciót, építsünk világverő csapatot. A draft valahogy nem stimmel. Elöl valami Adam Deadmarsh és Bryan Berard, csak utánuk jön Jaromir Jagr, Paul Kariya és Teemu Selanne. Elgondolkodtató. Ugyanígy elmélkedtem az átigazolási rendszeren. Ugyanis ha az ember elég ügyes és van elég türelme, akkor egy 50-60-ra értékelt játékost simán el lehet cserélni, például 100-asra, Jaromir Jagrra. Ez azt jelenti, hogy kellő ügyességgel a legvacakabb csapatból (Atlanta Trashers) egy szuperalakulatot lehet összecserélgetni. Csak órák és kitartás kérdése. Én inkább a meglevő csapatokkal foglalkoztam.
Azonban úgy döntök, inkább mégis a másik szuperfunkciót próbálom ki, az Internetmultiplayer őrületet. Nem a legtökéletesebb és néha lassúcska (ugye nincs magyar szerver), de így könnyen találhatunk magunknak valakit, aki szívesen lealáz minket.
Úgy érzem, lassan bemutattam az NHL 2000 összes jó/rossz tulajdonságát, így bátram megállapíthatom, hogy ez minden idők legjobb jéghoki játéka PC-re - még akkor is, ha mégsem futhattam be üstökösszerű karriert a bajnokságon. A játékból mindösszesen csak egy dolog hiányzik nagyon: a jégkorongosok öltözőjének semmivel sem összehasonlítható bűze (mások szerint illata). Aki még nem próbálta, ne hagyja ki!
