Ismerve a mostani hardverek jellemzőit, megmosolygunk egy olyan videokártyát, ami 32 MB VRAM kíséretében került piacra, de akkoriban elég komoly cuccnak számított, és rendesen meg lett hajtva a Quake 2 és az Incoming demójával. Fogadjátok szeretettel Sam.Joe bemutatóját, aki részletesen beszámolt a tapasztalatairól 13 évvel ezelőtt. Akit a korábbi két írás is érdekel, az megtalálja a Driver bemutatóját itt, a jövő évezred konzolját pedig itt.
Matrox Millenium G400
Emlékeztek Nagy Bandó paródiájára, amikor a lakásfelújítását beszéli el szinte kizárólag múlt idejű igékben? Én is így tudnám bevezetni a G400 tesztet: Vártunk. Vártunk. Vártunk. Megérkezett. Megnéztük. Megmértük. Meglepődtünk.
A Matrox nevét hazánkban egyértelműen a minőségi grafikus kártyákkal azonosítják - pedig a hálózati elemektől kezdve sok mindent gyártanak - azokból is a DTP munkára alkalmas darabokkal. Az előző generációval, a G200-zal Matroxék már kacsintgattak a játékosok felé, de a G400-at már teljes erőből nekik is szánják. Manapság ahhoz, hogy a vásárlókat megnyerjék maguknak, kevés, ha a termék egyszerűen csak bitang gyors, így a G400-at is kidekorálták jó néhány olyan új megoldással, amelyet még nem láthattunk máshol. Érdemes ezeket kitárgyalnunk, majd csak azután elemeznünk a sebességadatokat.
A Matrox kártyák nagyon népszerűek a grafikus alkalmazásokat futtatók körében, hiszen 2D-hez mindig csúcssebességet és csúcs képminőséget kínáltak. Driver-ellátottságuk példamutató, már évek óta minden kártyájuknál - G400-at is beleértve - olyan paraméterek szabályozhatók segítségükkel, amelyekhez más gyártók termékeinél csak a mostanság divatba jött és elterjedni látszó, ún. tweak utilityk segítségével lehet hozzányúlni (biztos, ami biztos, a G400-hoz is van ilyen, mégpedig olyan tulajdonságok birizgálásának lehetőségével felvértezve,melyek nagy részéről egy átlagos felhasználónak elképzelése sincs, hogy mire lehet jó).
Érzésünk szerint a G400 DualHead Display névre hallgató szolgáltatása is inkább a komoly munkára fogott kártyák tulajainak fogja megdobogtatni a szívét, bár...Miről is van szó? Akinek már volt alkalma kipróbálni a Win98 több grafikus kártya támogatását, tudja, hogy milyen érdekes, új távlatokat nyit a desktop kétmonitornyira nagyítása. Lényegesen más a helyzet, ha két teljes értékű kijelző együttes használatra nyílik lehetőségünk! Nem véletlenül írtunk kijelzőt és nem monitort, mert éppúgy használhatunk lapos TFT-megjelenítőt - kiegészítő szendvicskártya kell a digitális darabokhoz - , illetve két monitort is. Így a lehetőségek széles tárháza nyílik meg, csak bírjuk processzorral. Például míg a család DVD-t néz a tévén, természetesen szoftverből lejátszva (amit a nálunk járt OEM darabhoz mellékelnek), addig mi a monitoron nyugodtan olvashatjuk e-mailjeinket. Vagy amíg az elsődleges monitor éppen egy grafikán dolgozunk, a kép egy részletét felnagyítva (akár hardverből, hiszen a kártya ezt is nyújtja), addig a másodikon a teljes képben okozott összhatást szemlélhetjük. Ennek a szolgáltatásnak egy PC-s játékos kevéssé látja hasznát, még akkor is, ha néhány hamarosan várható játék támogatja ezt az üzemmódot is. Bár, ha belegondolunk abba, hogy elfogadható felbontást és képfrissítést biztosító, 14"-os, mono SVGA monitort már húszezer forinton innen is lehet kapni, máris felködlik előttünk az egyik monitoron szakdolgozatot író, a másikon az Interneten talált forrást böngésző egyetemista képe.
Ami viszont mindenképpen a játékos lelkületűek ereiben pezsegteti meg a vért, az a hardveresen támogatott Environment-Mapped Bumo Mapping. Mi is ez? A bump mappinget már ismerjük: egy újabb textúraréteg az objektumon, amely felületi egyenetlenség látszatát kelti. Az EMBM tulajdonképpen ugyanezt csinálja a környezet rávetítésével, így sokkal realisztikusabb, élethűbb kép jön létre. Példa: a bevitt találatok eredményeképpen a harckocsid páncélja egyre göröngyösebbé válik, de akár a nyári napon felforrósodott aszfalt felett vibráló levegő is ábrázolható a segítségével. Magában az EMBM-ben sok új nincs, hiszen ezt számos játék támogatja, a DirectX 6.x-ben is benne van a támogatás, stb- Viszont az, hogy ezt a 3D gyorsító hardverből elintézi, már sokkal izgalmasabb, mert tekintélyes terhet levesz a CPU válláról. Érdekes, hogy míg a DualHead Display támogatása csupán néhány játék fejlesztőinek fantáziáját keltette fel (tőlünk nyugatabbra sem ingyen hajítják utánad a monitorokat), addig az EMBM ötvennél is több játékban lesz látható.
A G400-ból számos változat lát napvilágot. Létezik 16 MByte RAM-mal ellátott, csak egyetlen monitor kiszolgálására alkalmas darab, míg a teljesítmény-és szolgáltatáspiramis csúcsán a G400MAX trónol, 32 MByte RAM-mal, kettős kimenettel, magasabb órajelen hajtott chippel és RAM-okkal. Egyelőre úgy tudjuk, hogy a full extrás változatból nem lesz OEM-kiszerelés. Ami nálunk járt, az egy 32 MByte-os OEM változat volt, amely "mezítelen" volta ellenére is dicséretes szoftver-ellátottsággal dicsekedhet, hiszen ebben a kategóriában nem megszokott, hogy DVD-lejátszó programot kapunk a kártya mellé. Ami a tesztünket illeti, néhány dolgot nem árt tisztáznunk. Olyan konfiguráción igyekeztünk tesztelni, ami inkább az itthon elérhető kategóriába tartozik, mintsem a vágyálmok világába. Okosabbnak láttuk egy Celeron 366-on futtatni a teszteket, mintsem PIII 600-on, olyan felbontásokban, amelyekkel egy átlagos 14 vagy 15"-os monitor megbirkózik (inkább, mint 1280x1024-ben, amelyhez 17"-nál kezdődik a belépő méret). A külföldi teszteket nézegetve az látszik, hogy a G400 gyors processzorral, nagy felbontások mellett érzi igazán jól magát - már csak a kezdeti ára miatt sem kell félnünk attól, hogy egy alsó középkategóriás gépben fut vele össze a felhasználó. A "kis" Celeronnal, kis felbontásokban nem muzsikál olyan szépen, mint versenytársai, de azért 1024x768-as felbontásban, true coolor színmélységben kezd elhúzni a többiektől - vegyük észre, hogy a "sima" G400 produkál annyit, mint a TNT2 Ultra változata -, feltéve, ha DirectX-ről van szó. Ami a sebességet illeti, az OpenGL meghajtója még kívánnivalókat hagy maga után, viszont a képminőségben itt sem érheti szó a ház elejét. A Matrox dolgozik az OpenGL alatt jobban teljesítő meghajtóprogramon, de sajnos már a G200-nál is eltartott egy darabig, amíg az ígéretből jól működő driver lett.
A Quake II-nél nem csak a Brett "3Fingers" Jacobs-féle "ennyire tud visszaesni" demót, hanem az "ilyen nagyon gyors is lehet" beépített Demo1-et is megmértük. Ugyan egyesek szerint ma már ciki az öregecske Incominggal tesztelni, én csak kötöttem az ebet a karóhoz, lévén változatlan az a fixa ideám, hogy olyan valamivel jó tesztelni, amihez otthon az olvasó is könnyedén hozzáfér, másrészt az Incoming értékei ugyanazokat az arányokat mutatták, mint az egyéb DirectX alatt futó programok által produkáltak.
Összességében a Matrox Millenium G400 egy nagyon ígéretes termék, remek támogatással, sokoldalú meghajtóprogrammal, csúcs képminőséggel, de ahhoz, hogy a benne rejlú képességeket ki is tudjuk aknázni, gyors processzor és sok memória dukál.
