Végre IGAZÁN megkezdődött az idei Sziget Fesztivál. Azok, akik hazamenős jegyet vettek, csak tegnaptól tudták élvezni a változatos programok adta lehetőségeket. Az emberek, majd később a színpadok körül látható szemét megnövekedett számából is lehetett következtetni, hogy bizony, most már tényleg elkezdődött a fesztivál, és ezen a napon olyan nevek tették tiszteletüket, mint a francia Nouvelle Vague, a spanyol Ska-P, a skót Snow Patrol, valamint az angol Lily Allen, vagy épp a White Lies.
Délután háromkor „vettük nyakunkba" a Szigetet pár jóbaráttal és Mayerrel, és az előtte számunkra ismeretlen, de youtube-on rákeresve kellemes meglepetést nyújtó elektronyos I am X-et csodáltuk meg a színpadon. Nagyon kellemeset csalódtunk: a zene élvezhető, kifejezetten jó volt, a produkcióra pedig a koronát az együttes extrém, futurisztikus kinézete tette fel. A színpad közepén egy hintalovat véltünk felfedezni, így az egész előadás egy hatalmas élményszerű „nézdmárezmidehülyénnézki" órába csapott át számunkra.
Innentől kezdve a napot gyakorlatilag a Nagyszínpad körül sündörögve töltöttük. Az I am X után a Nouvelle Vague következett, amit csak úgy reklámoztak be: „Akarod látni azt, amikor Párizs feleségül veszi Hollywoodot?". Korábban ismertem az együttes néhány számát, de ismét kellemeset csalódtam a produkcióban: amit a színpadon a két énekeslány levágott, az valami elképesztő volt. Nem bírtak magukkal, ugráltak, egyikük beszaladt a közönség közé, táncoltak, egy szóval megadták a nap alaphangulatát mindenkinek, aki a közönség soraiból hallgatta és nézte őket. Alapvetően angolul, de néhány számot franciául énekeltek, utóbbiak esetében igyekeztek a nyelven nem tudó nézőknek is fordítani, nomeg végig a koncert alatt megvolt az együttes-közönség közti szoros kapcsolat azzal, hogy mindig beszéltek hozzánk, kérdezgettek, felspanoltak, és ezt bizony így kell csinálni akkor, ha meg akarod magad szerettetni a hallgatósággal.
A Nagyszínpadon ezután a Ska-P következett, ami az idei Szigeten talán az első olyan koncert volt, ami a legtöbb embert megmozgatta (bár a Tankcsapdán is hatalmas és aktív tömeg volt). Mindenki ugrált, vergődött, örült a vidám és ugrálós-vergődős zenének. :) Ezután a Snow Patrol, majd Lily Allen tette tiszteletét ezen a színpadon, az érdeklődés mindkettőre hatalmas volt, Lily meglepett minket pár feldolgozással (az egyik ráadás száma pl. a Womanizer volt Britney-től) és néhány áthangszerelt számával. Előadása jó volt, de a nap legjobbjának címét mégsem ő viszi, mi speciel jobban élveztük az előtte lévő négy koncertet..
A néptömeg Lily Allen koncertje után az A38-wan2 színpadhoz sereglett, ahol a White Lies lépett fel: sajnos erre nem tudtunk bejutni, a sátor már a tervezett kezdés előtt megtelt, és kint is hatalmas csoportok várakoztak. A biztonsági őrök kb. olyan formában engedték be az embereket, hogy ha kettő kiment, kettő bejöhetett, így aki nem volt törzsgyökeres rajongó, hamar feladta a várakozást, rájött, hogy kintről rossz a hangzás, és inkább továbbállt a Sziget egyéb sátrainak változatos kínálata felé. A mai nap egyébként jó nap volt a „partizós" embereknek is, ugyanis a Burn Party Arénában José Padilla, Pete Tong, Igor Do'Urden és társaik szórakoztatták a népet, aki pedig inkább a magyar zene felé hajlott, az is megtalálhatta számítását a Kispál, a Junkies, a Beatrice vagy épp a 30Y koncertjein.
Szép nap volt ez a szerda a Sziget „elkezdésére", ezt pedig talán még szebb fesztiválos napok követik majd a héten. Továbbra is naponta jelentkezünk beszámolóval és képekkel, a hét vége felé pedig egy szép és jó videót is kaptok! Addig is további jó szórakozást minden szigetlakónak!
