Most épp a könnyítésre váró Sifu kapcsán vitatkoztunk a GameStar szerkesztőségében, de korábban is rendre előkerül a téma, hogy kell-e minden játékba egy csúszka, egy kapcsoló (vagy akármi), amivel ha nem is szabhatjuk személyre a kihívás mértékét, legalább valamelyest redukálhatjuk. Ezáltal akár az is élvezhet egy-egy szívatósabb címet, akinek például nullához konvergál a ritmusérzéke, és már a QTE-ktől is falra mászik, nemhogy egy bosst le tudna nyomni a Dark Soulsban.
Kár tagadni, nekünk nem sikerült dűlőre jutnunk, szépen ketté is szakadt a csapat a könnyítést támogatókra és ellenzőkre, ezért arra gondoltunk, hogy nektek is feltesszük a kérdést. És mivel nem kívánjuk cifrázni, mindössze két válaszlehetőséget adtunk meg. Arra bökjetek, amelyik szimpatikus, aztán kommentben jöhetnek az érvek pro és kontra.
Ám mielőtt döntést hoznátok, egyetlen pillanatig gondolkodjatok el azon, hogy a nehézségi szint szabályozhatósága jóval többről szól, mint arról, hogy ki mennyi időt és energiát hajlandó belefektetni egy-egy játékba azért, hogy jó legyen benne, és sikerrel vegye az akadályokat. Egyrészt sokan egészségügyi okok miatt eleve hátrányból indulnak, másrészt arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az évek múlásával lassul a reakcióidő, és a negyvenes-ötvenes vagy még idősebb korosztály reflexei tompábbak a tinikénél. A mérleg másik serpenyőjében persze ott van a művészi szabadság, és hogy bizonyos műfajokba tartozó játékok zamatát éppen az adja, hogy az átlagosnál nehezebbre tervezik őket.
