„Hová?" és „Minek?". Döntően ez a két kérdés birkózott egymással szürkeállományom tekervényei között, mikor a szimulátornak titulált és PS3 exkluzív SuperCar Challenge jutott nekem osztályrészül, egy online teszt függvényében. Persze az ingyen játéknak mindig örülni kell, és most sem az otthoni raktározás problémáira, vagy a cikk szükségességének megkérdőjelezésére irányultak eme pontosításra szoruló kérdőszavak. Egyszerűen az aggodalom vett erőt rajtam, hogy szegényt tutira szétcincálja és keresztbe lenyeli az a csúnya NFS: Shift, vagy épp a PS3-on szimulátorként egyeduralkodó Gran Turismo. Lássuk, valósak-e félelmeim!
Alma a fájától..
A SuperCar Challenge ugyanakkor nem érkezett minden előzmény nélkül, hiszen a tavaly megjelent, hasonló kicsengésű Ferrari Challenge folytatását tisztelhetjük benne. Ennek köszönhetően már az első kanyar után tisztán látszik, hogy legtöbb tulajdonságát elődjétől örökölte, hogy apja fia, hogy nem esett messze az alma a fájától, és hasonló okosságok. Ez egyszerre jó és rossz is. Egyrészt így megkapta jól skálázható, a nehéz fokozaton valódi szimulátorként üzemelő szimulációs programkódot, ami jó. Másrészről viszont a csekély számú, mindössze 44 vezethető sportkocsiból 35 továbbra is az olasz vadlovak ménjéből lett delegálva, amelyeket alig több mint 20, licencelt aszfaltcsíkon tudunk betörni. Ez első olvasatra is soványkának tűnik, főleg mikor belevágunk a SuperCar Challenge fő áramvonalának szánt karrier módba.
Sok hűhó (szinte) semmiért
Karrier módban a világ különböző országaiban, összesen négy bajnokságban indulhatunk, persze nem azonnal. Az első állomás Kanada, ami mindösszesen kettő, azaz kettő pályából áll. Ahhoz, hogy innen tovább tudjunk lépni a következő országba, versenyeink során kellő mennyiségű versenypontot (Race Point) kell gyűjteni, amit persze meglehetősen kevéssel mérnek. Magyarul, ha csak nem születtünk Táltosnak, vagy előző életünkben nem voltunk papnők Delphoiban, akkor akár kétszer-háromszor is neki kell futnunk (nehezebb fokozaton főleg), hogy meglegyen az unlockhoz szükséges pont. Ha viszont ez megvan, önfeledt dúskálhatunk Franciaország három (!) versenypályájában. Jól hangzik, nem?
Kétségtelen, hogy efféle előrehaladás időigényes, unalmas, gyakran frusztráló, és egy eléggé szerencsétlen módja, hogy kitolják a játékidőt. Így aki ebbe belefáradna, az körbeszaglászhat még a szokásos autóversenyes játékmódok között, mint amilyen a Tournament, Arcade, Quick Race, vagy a 16 fő befogadására alkalmas multi. Bár verdáink teljesítményét új alkatrészekkel nem tudjuk megpiszkálni (finomhangolásra viszont van lehetőség), szorgosan gyűjtögetett pontjainkból legalább agyonmatricázhatjuk (akár saját készítésű vinyl-vel is), és a szivárvány minden színére átfesthetjük azt.
A kormány kezünkbe szimul
A SuperCar Challenge szíve-lelke, amiért a kevéske content ellenére is mindvégig szerethető, sőt élvezhető marad, az a szimulátor-tulajdonságai. Ezeket saját kezűleg, akár egyenként is ki-be kapcsolhatjuk, vagy választhatjuk a három előre beállított nehézségi fokozatot (Assist, Arcade, Simulation). Legnehezebb szinten viszont mindenkinek fel kell kötnie a bukósisakot! Itt érződik igazán, hogy bizony minden autónak valóban más-más menettulajdonságai vannak. A játék ekkor már nem csak azt büntetni meg keményen, ha egyik kerekünkkel a fűre tévedünk, de szó nélkül elszállunk a pályáról akkor is, ha véletlenül a poros íven fékezünk és próbáljuk bevenni a kanyart, vagy épp ha monszuneső alatt megtalálunk egy nagyobb tócsát. Na igen, az esőben, pilótafülkéből levezetett versenyek a SuperCar Challenge igazi gyöngyszemei.
Hogy az autót az úton kell tartani, csak egy dolog. Hogy közben pedig az MI által terelgetett ellenfeleket is le kell gyűrnünk, egy másik dolog. Észre sem vesszük, de a mesterséges intelligencia mindvégig figyeli eredményeinket, statisztikáinkat, pontjainkat, és ennek függvényében keményít be. Szóval a játék elején vigyázzunk a „mazsola" jelzőkkel, mert karrierünk végére vért fogunk izzadni. Szimulátor módban főként. Grafika terén ugyanakkor nem domborít valami nagyot a SuperCar Challenge. A műszerfalon szépen vándorolnak a fények és árnyékok, az autók lemodellezésében sem találni semmi kivetnivalót, ám a pályák összerakása ingerszegényes, sok az ismétlődő tereptárgy, és a kanyarokat leszámítva nem sok különbséget lehet közöttük észrevenni. Ám itt újra meg kell említeni, hogy a SuperCar Challenge-ben volt szerencsém átélni eddigi talán leglátványosabb esős versenyemet. Az valami gyönyörűség.
Pole position
Mennyit is kapjon hát? A kevéske tartalom, a furcsa karrier mód mögött (ha akarjuk) egy igazi szimulátor rejtőzik, amit akár egyedül, vagy a haverokkal is próbálgathatunk. Motorhangban jól, grafikában kellemesen teljesít, s ha pusztán az egyes versenyeket vesszük alapul, akár még hosszabb távon is szórakoztató tud lenni. Ám legelső kérdésünkre visszatérve; bár itt-ott nagyokat villantott, sajnos egyik nagy nevünket sem tudta igazán megszorongatni. Ettől persze nem rossz játék, csak egy erős közepesnél nem érdemel többet.
