Ha tetszik, ha nem, a Mario Party sosem fogja megváltani a világot. Ez a sorozat Nintendo 64-es elindulása óta kizárólag egy dologra vágyik: hogy mókás és sokszor igen kaotikus digitális társasjátékként egy kanapéra ültessen négy játékost, és őket hajnalba nyúló módon szórakoztassa. Oké, a potenciálisan aljas húzások miatt a széria közel annyi barátság széthullásáért lehet felelős, mint kuzinja, a Mario Kart, de az egymás mellett ülős, kiabálós-röhögős videojáték-partiknak mindig is az egyik legjobb képviselője volt.
Partibusz a Gomba Királyságba
A tizenegyedik konzolos epizód fő játékmódja ugyanazokra az alapokra épül, mint elődei: van egy keszekusza ösvényekkel teli tábla, ezen a karakterek kockadobásokkal mozognak, egy-egy fordulót követően pedig egy minijátékban lehet megmérkőzni. Ez persze még nem minden, a tábla mezői megannyi extra lehetőséget és veszélyt rejtenek: lehet egymástól lopni, teleportálni, az utakat átalakítani, tárgyakat szerezni - lényegében nincs olyan forduló, amely valami extra esemény nélkül érne véget. Az egész haddelhadd aranypénzekért zajlik, amelyekkel aztán elsősorban csillagokat vásárolhatunk - és akinek a 10-20 körös megmérettetés végén a legtöbb csillag lapul a tarsolyában, az győz.
A recept ugyan egyszerűnek hangzik, de a fejlesztők ezúttal is mindent megtettek, hogy végtelenül változatos legyen egy-egy, alsó hangon is 40-50 perces meccs. Egyfelől a minijátékok - ezúttal is 80 felett van a számuk - kellemesre sikerültek. Nem feltétlenül zseniálisra, de szórakoztatnak. A HD Rumble effektet kihasználók parádésan jók, és nem egy új mókát is élveztem, de azért e tekintetben volt már magasabban a széria. Persze az is lehet, hogy a legutóbbi Mario Party, az elődök száz legjobb játékát egy csomagban prezentáló The Top 100 elkényeztetett. Szerencsére a táblák már sokkal jobbak, mind tele van egyedi húzásokkal és meglepő lehetőségekkel - és az utóbbi epizódok unalmas, együtt haladós megoldása helyett ezeket minden játékos külön utakon haladva járhatja be.
Túra
Ha csupán ennyit kínálna a Super Mario Party, akkor sem dühöngenék - morognék persze, hogy kevés a tartalom, és ennek megfelelően pontoznám, de az az igazság, hogy csak ezzel a partizással éveket lehetne játszani. Nem naponta, és nem egyedül, de egy-egy baráti összeröffenés feldobására így is tökéletesen alkalmas lenne. Szerencsére azonban ezúttal értelmes alternatív játékmódokat is kapunk. A Sound Stage-mód egy rövid, alig néhány felvonásból álló megmérettetést ad, mégpedig kizárólag ritmus-minijátékokkal. A Joy-Con kontrollerekkel lovakat irányítunk, ablakot mosunk, lándzsával szúrunk, mégpedig a zene ritmusára. Megannyi más próbálkozással szemben a mozgásérzékelés itt tökéletes, így ezek a játékok kiválóak egy-egy villámgyors leszámolásra. A Partner Party 2 vs. 2 felállásban, szabadon bejárható pályákkal várja a kooperáció kedvelőit - természetesen a minijátékok is mind erre szabva készültek. A River Survival játékmód egy érdekes, négyfős kooperatív variáció, karaktereink egy gyors iramú patakon száguldanak lefelé; a minijátékok ebben az esetben nem aranyat, hanem gyorsulást érnek.
A következő lépés
Bár a Super Mario Party így kellően tartalmas, és elképesztően szórakoztató pakk, tagadhatatlan, hogy lenne még hová előrelépnie. Nyilván mindig készülhetne több tábla és minijáték, de szerintem már az is hatalmas extra élményt csempészne a játékba, ha megnyitnák más Nintendo-világok előtt, és a Super Smash módjára ütközhetnének össze - metroidos pályával, Zeldából szalasztott minijátékokkal, Splatoon ihlette játékmódokkal.
Meglátjuk, erre sor kerül-e valaha, mindenesetre a Super Mario Party így is sorozatának egyik legjobb darabja. Pár intenzívebb versengést lehetővé tevő minijátéknak nagyon örültem volna, de technikailag tökéletes (még olyan extra kihívás is van, amelyben két handheld módú Switch-képernyőn jelenik meg a hatalmas játéktér), végre van online játékra is lehetőség, és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy él olyan morcos ember, akit pár perc alatt ne varázsolna el a játék. Igaz, az is lehetséges, hogy ugyanaz a falhoz vágja a drága kontrollert, amikor az utolsó körben valaki elcsórja értékes csillagait.
