Nem lehet nem csodálni a Nintendót azért, hogy míg a játékipar más képviselői arra törekednek, hogy minél összetettebb, minél látványosabb játékokkal árasszák el a piacot, ők teljes magabiztossággal, tudva, hogy ezzel egyszerűen nem lőhetnek mellé, csinálnak egy vadonatúj 2D-s Mario platformert, ami egyszerre ismerős és újszerű, tele van meglepetésekkel és új ötletekkel, de irányításához elég három gombot meg egy analógot használni
Ha nem ismerném a kiadó munkásságát, biztosan én is szemforgatva fogadtam volna a Super Mario Bros. Wondert, kételkedve abban, hogy 2023-ban a kérdőjeles kockák szétverésének és a tekikatonák megtaposásának van-e még bája, de a Nintendo számtalanszor bizonyította már, hogy ami a felszínen, első ránézésre pont olyannak tűnik, mint előtte már oly sok más, arról pár perc játék után derül ki, hogy csodálatos, egy megnyugtató, otthonos kis viskó a játékipar kisvárosában, ahol a kívülről luxus villáknak tűnő építményekből belül falak hiányoznak, és minden konnektorból ömlik a víz.
És aminek a nevében szerepel, hogy "Csoda", attól nem is várunk kevesebbet.
Ne szedj össze mindent!
Amikor elindulunk a kalandokra, minden pont úgy történik, ahogy azt egy 2D-s Mario játékban várhatjuk. Ugrándoznunk kell, a rosszakat megtaposni vagy egyéb válogatott módszerrel likvidálni, a kockákat szétverni. Mario a gombától nagyobb lesz, a virágtól tűzlabdákat lök vagy újonnan buborékot fúj, a szakadékokat és tüskés dolgokat érdemes kerülni, a pánikolva rohanó mókust nem megmentenünk kell, hanem elbánnunk vele. Na de ha felveszünk egy Wonder Flowert, mindig valami olyan történik, amire egyáltalán nem számítottunk.
A Super Mario Bros. Wonder nagy újítása ezen virágok megjelenése, amiket megérintve elszabadul a káosz, és teljesen szürreális dolgok mennek végbe. Van, hogy a csövek elkezdenek kúszni, máskor karakterünk (aki lehet Mario, Luigi, Peach vagy Daisy, különböző Toadok vagy Yoshik és Nabbit is; a dinófajzatok és Nabbit ráadásul nem sérülnek, de nem használhatnak power-upokat sem) átalakul valamivé, vagy épp folyamatosan sebezhetetlenséget garantáló csillagok potyognak az égből, netán felülről látjuk a főszereplőt, és csak a mélybe zuhanás okozhatja vesztünket. Tényleg kiszámíthatatlan, hogy milyen őrületet kell túlélnünk, a fejlesztők szerencsére nem fogták vissza magukat.
Nagy sztár lett az első bemutató után az Elefánt Mario - az elefántgyümölcsöt megzabálva két lábon járó, ormányával vizet fröcskölő és ellenfeleit tovataszajtó lénnyé változhatunk, ami egyszerre hasznos és mókás. A már fent említett buborékfújó virágot szinte bármire leváltottam volna, viszont legalább a kifújt buborékokon pattoghatunk, míg a fúrókalappal eltűnhetünk a talajban vagy a plafonban.
Ezeknél a power-upoknál azonban még hasznosabbak a jelvények, avagy Badge-ek, amik közül minden pálya elején választhatunk egyet, és ez képességet vagy bónuszt ad. Mindig más hasznos - a víz alatti pályákon például a delfinrúgás, ami úszás közben ad egy jelentős lökést, de van, ahol a falról vertikális ellökődésnek vesszük hasznát. Az, hogy eleve nagyként kezdjük a pályát, mintha gombát fogyasztottunk volna, szintén sokszor jól jön, ahogy az is, hogy ha a mélybe zuhannánk, egyszer visszapattanunk, és így megmenekülhetünk. 24 jelvényt gyűjthetünk be, némelyiket kihívások útján, másokat az árusoknál megvásárolva azokból a lila érmékből, amiket kalandjaink során gyűjtöttünk. Ezeket egyébként életerőpontokra is érdemes költeni, olcsók a zöld gombák, és megtérül a befektetés.
Utunk a Virág Királyságba vezet, ahol Bowser most úgy kavarja meg a dolgokat, hogy kastéllyá változik, ami több okból is kellemetlen a környéken élőknek. Ezt kell visszafordítanunk magok gyűjtögetésével, amiket pályák és kihívások teljesítésével szerezhetünk. A klasszikus, "juss el a végéig élve" jellegű szintek mellett van például KO Arena, amiben a lehető leggyorsabban kell elintéznünk a ránk támadókat, vannak zenés kihívások, melyek során ritmusra kell ugrándoznunk, a Search Partykban pedig rejtett elemeket kell megtalálnunk. Minden kihívásnak látjuk a nehézségét, és valóban reális, hogy az egycsillagosokat pikk-pakk meg tudjuk oldani, de a négycsillagosok okozhatnak néhány feszült percet. Szerencsére ezek sem teljesíthetetlenek.
A királyság számos kisebb, eltérő tematikájú területből áll, ezeken mászkálva juthatunk a 2D-s, zárt szintekhez, és érdemes mindegyiket alaposan bejárni, mert rengeteg titkot rejtenek - badge-eket, pályákat is. Hol több, hol kevesebb tennivaló vár ránk, de a tartalom mennyisége így is bőven kielégítő.
Jó a kedvünk, kacagunk, mindenki a barátom
A Wondert nem kell másokkal együtt játszanunk, de erősen ajánlott. Ha aktiváljuk az online funkciókat, sziluettként megjelenhetnek más, épp ugyanazt a kihívást teljesítő játékosok a pályán, akik amellett, hogy akarva-akaratlanul megmutathatják a továbbhaladás irányát vagy rejtett dolgok helyét, újraéleszthetnek minket, és csak annyit kell tenniük, hogy nem szaladnak el, hagyják, hogy szellemként hozzájuk érjünk. Ők is és mi is elhelyezhetünk karaktereket ábrázoló kartontáblákat, amik ugyancsak rejtett dolgok jelölőiként szolgálhatnak, veszélyt jelezhetnek, vagy használhatók újraélesztési pontként.
Ha egy tévé előtt ülve játszanánk, négyen indulhatunk kalandra, akár egymást segítve, akár egymással versenyezve. Ilyenkor ugyanúgy felszedhetjük a többieket, valamint lufik formájában egy-egy eltárolt power-upot átadhatunk - vagy behúzhatjuk azt magunknak, ha épp szükségünk van rá. A yoshik képesek másokat cipelni, átsegítve őket a nehezebb részeken.
A Super Mario Bros. Wonderben minden megvan, amit 2023-ban egy 2D-s Mario platformertől várhatunk. Iszonyú bájos, ami az apró animációktól a beszélő virágokig számos téren meglátszik. Nincs túlbonyolítva, számos új elemmel dobták fel, tud meglepetést okozni (teszi is szinte minden egyes pályáján), kellően hosszú, és a többjátékos élménye is páratlan, akár valós időben játszunk együtt másokkal, akár csak hagyjuk, hogy világunkba látogassanak. Akinek van Nintendo Switche, ne hagyja ki.
