Újrakiadási hullámának következő állomásához érkezett a Wii U címeit Switchre is átmentő Nintendo, most a Super Mario 3D Worlddel is demonstrálva, mennyire kár lenne előző konzolja terméséből kimaradni. Tette mindezt úgy, hogy nagyon durván nyilván ezúttal sem kavarta meg a 2013-as eredetit, meg persze saját zsánerét sem - no nem mintha bárki ezt várta volna tőle.
Igen ám, de mégsem véletlenül van ott a cím második, hozzátoldott fele, noha hossza miatt a Bowser's Fury is inkább csak kísérletezget a formulával, semmint fenekestül felforgatja azt.
Same-same, but different, but still same
A Super Mario 3D World a klasszikus, 2D-s Super Mariók legismertebb elemeit oltja át 3D-be négy jól ismert (plusz még egy titkos) választható karakterrel, akik mind másképp tudják kamatoztatni képességeiket a pályákon. Cseppet sem hangzik meglepőnek, de Marióék nyugis mindennapjait már megint Bowser bonyolítja, aki most épp Sprixie-ket ejt foglyul.
Az első stáblistáig (mely ugye Marióról lévén szó most sem a játék tényleges végét jelenti) nyolc világ színes-szagos, néha kreatívabbnál kreatívabb, máskor idegőrlőbbnél idegőrlőbb pályáin kell túljutnunk, és bár annyi feladat azért ránk van bízva, hogy csillagokat kell gyűjteni bizonyos pályák feloldásához, ha elfogy az életünk, akkor csak az adott pályát kell újrakezdenünk. Csillagok, pecsétek és pályavégi zászlórudak legtetejének megcélzása nélkül pedig azért a nagyján könnyen végig lehet rohanni.
Persze ha már elsőre mindent szintet ki szeretnénk maxolni, akkor a Super Mario 3D World is rendesen megizzaszt, sőt olykor még a power-upokkal is érdemes taktikázni. Mert bizony akad belőlük szépszerével: például macskajelmezben megmászhatunk masszívabb falakat, vagy Bullet Billekhez hasonlóan mi is ágyúként oszthatjuk az áldást, de propellerfejű blokként is röpködhetünk, sőt, ha úgy esik jól, Goombának álcázva is végigosonhatunk bizonyos részeken. Vannak is olyan akadályok, mechanikák vagy titkok, melyeket csakis kitartóan megvédett vagy betartalékolt power-upjainkkal oldhatunk meg könnyedén, egy-egy ilyen feladvány megfejtése pedig maga a remekbe szabott örömünnep - legalábbis pár másodpercre, mert azért alkalomadtán komoly koncentrációt igényel tőlünk a játék.
Míg az olykor felbukkanó, érmehányó félkarú rablók, power-up kunyhók, csillagszerzős kihívások vagy Captain Toad-pályák (!!!) tényleg érdemben, addig az online vagy couch co-op, valamint a pályák hordozható módban (dokkoltan mozgásérzékelős irányítással) tapizható titkai inkább csak tessék-lássék színesítik a játékmenetet. Gond mondjuk semelyikkel nincs, sőt, pont hogy néhol szimplán az nyújt élvezetet, ha multi közben végképp elszabadul a káosz egy-egy már eleve könyörtelenebb pályán, mindenesetre hajmeresztően új dimenziókat nem ad a játékhoz. No, de nem úgy a Bowser's Fury!
Odyssey-cske
A Bowser's Furyról kijelenthető, hogy különálló, sőt teljes értékű játék a csomagban, bár ezt nem a hossza támasztja alá. Inkább az, milyen remekül ráérzett arra a Nintendo, hol és hogyan is lehetne továbbvinni a Super Mario 3D Worldben megismert fícsöröket, újításokat: egy kvázi nyílt, de azért nem olyan gigászi méretű, az eddigi 60 fps-t hordozható üzemmódban így is 30-ra csökkentő világba.
Ebben a már ismert pályák helyezkednek el úgymond egyetlen nagy, megmacskásodott (értitek...), töltőképernyővel szinte csak a boss fightok elején megszakított térben, Lake Lapcatben. Bowsert ezúttal még valami nála is gonoszabb keríti hatalmába, de olyannyira, hogy ez még szegény Bowser Jr-t is megrémíti, így Mario segítségét kéri, hogy a mindent, még magát Bowsert is ellepő fekete trutyitól egyszer és mindenkorra megszabadulhassanak.
A Bowser's Furyban ezúttal Cat Shine-okat kell gyűjteni vagy értük kell feladatokat megoldani, hogy aztán világítótornyokat tisztíthassunk velük, majd azok tetejéről akár a távolba is meredhessünk. Shine-ok minden pályaszegletben ötösével rejlenek (de a világban elszórtan is ott vannak dögivel), és mi ezeket nem mellesleg tényleg szabadon, 3D-ben, a Super Mario Odyssey-hez hasonló 360 fokos kamerakezeléssel kutatjuk, hogy adott mennyiségeket elérve aktiváljuk a Giga Bellek egyikét, majd azt bevetve böhöm nagy Giga Cat Marióként feszüljünk neki Fury Bowsernek.
Bowser Jr-nál a játék elején beállíthatjuk, hogy segítse-e kalandunkat a gép irányításában vagy sem, de akár odaadhatjuk egy másik, valós játékos kezébe is, hogy hősünk mellett repkedhessen, legyakhasson párat az ellenből, megbirizgáljon ezt-azt, megjelölt falfelületekre festve extrákat csepegtessen, vagy esetleg saját power-up készletünkből dobáljon nekünk jóságokat - mert bizony itt már minden power-upból betartalékolhatunk magunknak ötöt-ötöt. Itt is érdemes okosan logisztikázni, nemcsak a nehezebben megszerezhető Shine-ok miatt, de bizony azért is, mert 5-10 percenként beborul az ég, majd színre lép Fury Bowser, hogy a lelket is kiölje Lake Lapcatből, tüzet okádjon és mindent felgyújtson, még olyan blokkokat is, amiket amúgy nem tudunk szétrombolni, ellenben további Shine-okat rejtenek, és emiatt fontosak.
A Bowser's Fury rendkívül üdítő kiterjesztése Super Mario 3D World-beli kalandjainknak, bár a gond vele az, hogy - nem vicc - 2-3 óra után elénk is gördíti a stáblistát (a véglegest), ami azért még Mario-szinten is megmosolyogtató. Mondhatnánk megint, hogy ekkor még hol vagyunk a benne fellelhető mind a 100 Cat Shine felderítésétől - nos, még további 2-3 órára, többre nem nagyon. Ugyanakkor kárpótoljon mindenkit az itt talán még fülbemászóbb zene (ami Fury Bowser érkeztekor persze annak rendje és módja szerint jól bedurvul), a változatos környezet (még úgy is az, hogy a négyötöde igazából víz), meg persze vízi hátasunk, a mindig mellettünk termő Plessie, aki nélkül nem hogy ott poshadna Lake Lapcatben a Shine-ok fele, de mi is kevesebbek lennénk. Elvégre saját kis aláfestő zenéjével és lüke mosolyával egyértelműen ő a játék szíve-lelke.
