Egy lélegzetvételnyi idő sem kellett hozzá, hogy a csend levakarhatatlan masszaként borítson be minket. A távolban már felsejlenek New Winchester biztonságot sugárzó fényei, de hiába haladunk olyan sebességgel a kikötő felé, hogy sikít a fém az erőlködéstől, szinte érezni lehet, ahogy hátulról polip módjára kapaszkodik belénk a sötétség.
A legénység tagjai groteszk pózokba görnyedve várják a megváltást. Az agyukat megbénító félelem hálóján keresztül csak a torkukban dobogó szívük vad kalapálása szűrődik át, kidülledő szemeik hirtelen egy újabb rémalak sziluettjét tapogatják végig észvesztő sebességgel, és könnybe lábadnak a halál gondolatától. Ha újfent bizalmat szavazunk a Sunless Sea-t készítő Failbetter Gamesnek, akkor ilyen és ehhez hasonló vérfagyasztó pillanatokat élhetünk át a felhők felett kalandozva. A túlélő- és szerepjátékok műfaját is erősítő, továbbá a H.P. Lovecraft munkássága előtt tisztelgő Sunless Skies pedig szomjazza az oroszlánszívű kapitányokat.
A holnap világa
Tíz évvel a Sunless Sea eseményei után járunk, a végtelen vizeket szelő lélekvesztőnket pedig egy speciális, repülő gőzmozdonyra cseréltük, amelynek kapitányát mi magunk álmodhatjuk meg. Az early access verzióhoz képest sokkal több lehetőségünk nyílik személyre szabni karakterünket és játékélményünket egyaránt, így csakis rajtunk múlik, hogy milyen kinézetet, hátteret, múltat és életcélt adunk meg - utóbbinak köszönhetően vágyhatunk arra, hogy híresek legyünk, de akár arra is, hogy meggazdagodjunk és visszavonuljunk. Szintén hasznos funkció, hogy beállíthatjuk üzemanyagunk fogyásának gyorsaságát, az ellenfelek találati esélyét és hasonló opciókat is, amivel tényleg teljesen az ízlésünkre formálhatjuk a játékmenetet. Miután megpillantjuk a Fallen London sötét és nyomasztó univerzumába elkalauzoló világot, egyrészt újfent megrohan a bőség zavara, hiszen a terebélyes méretű térképen ezer irányba elindulhatunk, másrészt már a kikötőben megismerkedünk a játék sajátosságaival.
A Sunless Skies - az elődhöz hasonlóan - tengernyi szöveggel van megpakolva, a meghozott döntéseknek folyamatosan nyöghetjük a következményeit, a roguelike-elemekkel megtűzdelt élmény pedig rögtön magába szippant, ha vevők vagyunk az ismeretlen felfedezésére, a random eseményekre és járgányunk állandó menedzselésére. De nemcsak égi ladikunk szorul gondoskodásra, hanem legénységünk is, amelynek vannak szükségletei, és a konstans félelem miatt figyelnünk kell a terrorszintjüket. A kikapcsolható tippeket leszámítva itt nem fogják a kezünket, nincs útmutatás, csak mi vagyunk és a sötét világ tele tartalommal, csodával, borzalommal.
Egész nap bírnám
Ezt pedig kiegészíti az a tény, hogy bár a Sunless Skies már a korábbi próbakör alkalmával sem volt ronda, a teljes kiadással a következő szintre lépett a csapat: szebbnek tűnik a grafika és pompásabbnak a színek, élesebbnek láttatják magukat a textúrák, a felhasználói felület (beleértve a szövegpaneleket is) pedig ráncfelvarráson esett át, így letisztultabb, praktikusabb. Mivel kalandozásaink során változatos helyszínekre - például egy növényen élő kolónia, elhagyatottnak tűnő hajóroncs vagy egy cirkusz felé - sodor a sors, utunkat pedig kalózok, az ellentétes frakció kapitányai, különféle lények és anomáliák keresztezik, ezek nagyon is fontos fejlesztésnek tekinthetők, ráadásul gördülékenyebbé vált gőzösünk irányítása is, így a harcrendszer szintén élvezetesebb lett. Ha a Sunless Sea-t szerettétek, ezt egyenesen imádni fogjátok.
