Ugyanolyan nap virradt hevenyészett bázisomra, mint előtte már sokszor, de valami mégis megváltozott. Toxikus eső esett az éjjel, amely alaposan odavágott a féltve gondozott termésnek, viszont még a mérgező levegő sem akadályozhatta meg a táborlakókat abban, hogy elvégezzék a napi teendőiket. Fát vágnak, hogy megerősítsék a védelmet; levadásszák a környék élővilágát, hogy meleg ételt fogyaszthassanak aznap; új növényfajt vizsgálnak meg egy szakadék szélén; beüzemelik azt a lángszórót, amely a rájuk törő és a csapdáikba lépő lényeket hivatott elevenen megperzselni. Több rohamot is sikerrel vertem már vissza korábban, így amikor pár órával később újfent megszólal a támadást jelző lágy rockdallam, mosolyogva terelgetem be a rám bízott embereket a védelmet nyújtó facölöpök közé, és elégedetten nézem, ahogy az éhes ragadozók ropogósra sülnek. Majd - mint aki jól végezte dolgát - a tetemeiket fütyörészve dolgoztatom fel a csapatom tagjaival, akik közül az egyik az ételválaszték sekélyességére panaszkodik, a másik éppen katarzist él át a harc miatt, a harmadik heves köhögéstől szenved, a negyedik pedig a legszívesebben már menne vissza a kutatóasztalához - hagyom is neki, hogy felfedezhesse azt az antibiotikumot, amivel megmenthető a társa tüdeje.
Nagyjából így fest egy átlagos nap a Haemimont Games (Victor Vran, Tropico 5, Surviving Mars) és a Frontier Foundry közös sci-fi "túlélőjátékában", amely eddig korai hozzáféréssel, ezáltal korlátok közé szorítva mutatta meg, hogy mit álmodtak meg a fejlesztők, most viszont elkészült a teljes változat, amely több szcenáriót, több célt és több lehetőséget kínál az űrben való boldogulásra.
Jé, ez mire lehet jó?
Az Early Access verzióban még szcenárióból, planétából és régióból is csak egyetlen opció volt elérhető, ráadásul csupán két módosító közül lehetett választani, a Stranded: Alien Dawn 1.0-ás kiadása viszont sokat tesz azért, hogy kellően változatos legyen a felhozatal. Jelenleg három szcneárió került be: a Crash Landinggel kényszerleszállást hajt végre négy túlélő egy ismeretlen helyszínen, a céljuk pedig az, hogy visszataláljanak a civilizációhoz. A Trading Outpostban három vállalkozó kedvű kalandorral kell egy kereskedelmi központot létrehozni azzal a szándékkal, hogy a helyi erőforrásokat kiaknázva elég galaktikus valuta gyűljön össze a bolygó megvásárlására. A Military Outpostban pedig már hat karaktert terelgetve kell egy kommunikációs relét megépíteni és megvédeni, amely lehetővé teszi a csillagközi kommunikációt a szektorban. Mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai és fókusza, emiatt még ha hasonló is a játékmenet velük, mégsem érződnek alibizésnek.
A régiók esetében már szegényesebb a választék, hiszen a gazdag növényzettel bíró Sobriusra vagy a forró, száraz, sivatagos Desertumra lehet csak rábökni választásnál, amit a holdak felhozatala igyekszik ellensúlyozni: van jól balance-olt (Concordia), kemény kihívást jelentő (Jason), éjszakai játékra kiélezett (Nyx) és káosszal teli (Chaos) is, ezeknek köszönhetően pedig sokadszorra is neki lehet futni a játéknak anélkül, hogy az unalomba fulladna. Főleg, ha figyelembe vesszük a nehézségi szintet (ötfajta van) és a hatféle módosítót (random túlélők, az agresszív állatok kiiktatása, mindenki permanens boldogságtuningot kap, mindenki maximumra fejlesztett skillekkel indul vagy éppen teljesen inkompetensként kezd). Az új helyszínek, elemek és eszközök felfedezésével, kitapasztalásával és maximalizálásával hosszú ideig ellehetnek a játékosok, ráadásul megvan a rendszernek az az előnye, hogy a Haemimont Games fejlesztői bármikor bővíteni tudják, és a steames kommunikációjuk alapján így is fognak tenni, már nyáron jön a következő ingyenes frissítés.
Ha olvastátok a Stranded: Alien Dawn előzetesünket, akkor tudjátok, hogy mik a játékmenet alapjai, viszont azóta sok mindennel bővült az összkép. Már több saját személyiséggel és háttérrel bíró túlélő közül lehet válogatni, vagyis még nehezebb lesz kigondolni, hogy kiket vigyünk magunkkal egy-egy küldetésre, márpedig eddig is simán el lehetett szöszölni vele vagy félórát. A szcenáriók újfajta növény- és állatfajokat, valamint időjárási jellemzőket kaptak, így a sivatagos területen például homokviharok is nehezítik a dolgunkat, miközben megjelent egy új mechanika, ami akár meg is könnyítheti az életet: állatokat szelídíthetünk, tréningezhetünk és szaporíthatunk, amelyek a védelemben is nagy segítségünkre lehetnek, ehhez pedig új receptek, perkek és termékek kapcsolódnak. A kereskedés a valuta mellett egyedi növényeket, erőforrásokat és kutatásokat hozott, nem is beszélve a toborzásról és munkavállalásról, a hadászat fejlődésének köszönhetően pedig megjelentek olyan futurisztikus elemek is, mint a mechek, az erőtér és az "ételnyomtató". Örömteli, ahogy fokozatosan fedezzük fel a játék szépségeit, és nagy sikerélményt tud adni, amikor sikerül minden célt teljesíteni anélkül, hogy idegösszeroppanást kapna bárki.
Ez nem árt a vérnyomásnak
Merthogy továbbra is minden rendszer összefügg mindennel, így még többfajta változó figyelembevételével kell folyamatosan alkalmazkodnunk a körülményekhez, viszont a nyugalmat árasztó hangulat nem szenvedte meg az újdonságokat és a sokszínűbb teendőket. A Stranded: Alien Dawn még mindig végtelen nyugalmat áraszt, köszönhetően többek között a napszakok és évszakok harmonikus váltakozásának, az atmoszférikus zenének, valamint a játék chilles szövetébe finoman belesimuló harcrendszernek. A túlélők problémáinak konstans megoldása, igényeik kielégítése és a véletlenszerű események kezelése állandó munkát jelent, ezek ellenére mégsem hajt minket a játék, nem nyomaszt a tennivalókkal, csak jelzi azok szükségességét, és nem érezzük magunkat kiszolgáltatottnak sem amiatt aggódva, hogy csapatunk megéri-e a holnapot. Pedig a hasonló kolóniamenedzselős játékokhoz hasonlóan itt is bőven lenne erre alkalom, hiszen az idegen környezetben sok minden el akarja fogyasztani az embereinket, sok körülmény megnehezíti a boldogulást és a dolgok összeesküdhetnek ellenünk, mégsem megy át az egész görcsös túlélésbe, inkább a kalandvágy, a fejlődésre való törekvés és az ismeretlen felfedezésének izgalma érvényesül.
A játék pedig megad minden eszközt arra, hogy ezeket megtapasztalhassuk: részletesen betáblázhatjuk a túlélőink napirendjét, beszabályozhatjuk, hogy mit, hol és mivel csinálhatnak, sőt a mikromenedzsment még arra is kiterjedhet, hogy megszabjuk, melyik polcokon milyen nyersanyagokat tároljanak, ha valaki ennyire mélyen bele szeretné ásni magát a folyamatok optimalizálásába. Ez egy hasznos és rugalmas rendszer, amely nem degradálja le a benne lévőket névtelen és arctalan szolgákká, hiszen első kézből követhetjük figyelemmel a vágyaikat, vívódásaikat, szükségleteiket, állapotukat és gondolataikat, még az együttérzésünket vagy az ellenszenvünket is ki tudják vívni hozzáállásukkal, cselekedeteikkel. Ez még nagyobb hangsúlyt kaphat, ha manuálisan kikapcsoljuk a veszélyeket, és csakis a telepesek mindennapjaira, az építésre összpontosítunk.
Egy új hajnal
Persze itt sincs alienkolbászból a kerítés. Lehetne például több háttérdallam, hogy ne váljanak hosszabb távon unalmassá a jelenlegiek. Előfordulnak anomáliák is, amikor a játék nem úgy viselkedik, ahogy kellene, mint mondjuk a mesterséges intelligencia az útkeresésnél vagy a ritka alkalmak egyikekor, amikor belefutunk egy bugba. Bekerülhetne még több szcenárió, régió és egyéb tartalom is, hiszen minél szélesebb a minőségi választék, a fogyasztók annál jobban érzik azt, hogy eleget kaptak a pénzükért cserébe (szerencsére a fejlesztők dolgoznak rajta, hogy bővüljön a projekt, ahogy említettük is). Szépnek sem mondható a játék: bár nem csúnya, viszont nem itt fogsz gyönyörködni a környezetben (még ultrán sem), és nagyobbnak is tűnik a gépigénye, mint amit ez a grafika megkívánna. Vannak olyan részei is, amik fapadosnak érződnek, mint az egyébként letisztult felhasználói felület egyes elemei, de ezek egyáltalán nem zavaróak, és bekerült pár hónapja a teljes mod- és Steam Workshop támogatás, szóval a modderek valószínűleg gondoskodni fognak minden kifogásolható dologról - ez egyébként PC-n sokat számíthat a plusz tartalmak terén is.
Az említett tökéletlenségek és hiányosságok ellenére a Stranded: Alien Dawn rendelkezik annyi erősséggel és tartalommal, hogy akit vonz a koncepció, annak megérje beszerezni. A műfajában abszolút ki tud emelkedni már csak azzal is, hogy azon kevés kolóniamenedzselő játékok egyike, amivel teljesen ki lehet kapcsolódni. Ha a Haemimont Games nem hagyja magára pár hónap után, hanem folytatja a bővítést és a támogatást, akkor egy olyan szilárd rajongótábort szerezhet magának, méghozzá megérdemelten, amelyre bátran építhet akár évekig is. Reméljük, hogy így lesz.
