Az idősebbek persze tudják, hogy jelen tesztalanyunk esetében ez nem teljesen véletlen. 1975-1979-ig ugyanis a népszerű detektívpáros, a keményöklű Starsky, illetve a művelt és udvarias Hutchinson nyomozó amerikaiak (illetve magyar jómunkásemberek és háziasszonyok :D Bad Sector) millióit szögezte a TV-k képernyője elé, akik estéről estére boldogan tapsikolva merültek el a parázs pisztolypárbajok, és a "lélegzetelállító" autós üldözések forgatagában. Az Empire játékát betöltve bőven lesz részünk mindkettőben nekünk is!
|
Főszerepben: a Red Tomato!
A lényeg persze a legendás piros-fehér festésű "Zebra 3-as" Ford Torino terelgetésén van: gyakorlatilag a teljes játékidőt vezetéssel töltjük, a pisztolypárbajok pedig amolyan "kihajolok az ablakon és lövöm az előttem haladókat" jelleget öltenek. (Az anyósülésen kuksoló Hutch végzi el a fenti műveletet, nagy vörös célkeresztje pedig arra a célpontra ugrik rá, amelyik felé Starsky a kocsi orrát irányítja). Nincs tehát olyan, hogy kiszállunk verdánkból, és gyalog teszünk-veszünk a városban, ahogy azt a GTA-ban, vagy a Maffiában megszokhattuk – a Starsky & Hutch
Üdvözlünk Árkádiában!
Az előbb példaként hoztam fel a Crazy Taxi-t. Nos, talán nem teljesen világos, hogyan keveredhet a legvadabb játéktermi árkádversenyeket felidéző taxis játék a bűnözők és zsaruk harcait feldolgozó klasszikusok közé, ám a hivatkozás nem véletlen. Az S&H ugyanis egy ízig-vérig árkád játék, pont olyan, mint a CT volt. Ez nem csak az irányításon és a játékmeneten látszik, de megmutatkozik az olyan stílusra jellemző apróságokban is, mint például az utcák fölött lebegő "power up-ok" jelenléte. Részletes leírásukat és hatásmechanizmusukat a keretes részben olvashatjátok.
A keményvonalas árkád autós játékokban azt is megszokhattuk, hogy a pálya teljesítésére szánt időnk folyamatosan fogy, és hacsak nem érjük el időben a soron következő ellenőrzőkaput (közkeletűbb nevén "checkpoint-ot"), ahol újabb 10-20 másodperccel tankolhatjuk fel magunkat, akkor akár a táv felénél is abbamaradhat a játék. Nos, a S&H ezen a téren is követi az árkádos hagyományokat, csak épp itt másodpercek helyett a nézettségi indexünk (VR = Viewer’s Rate) fogy folyamatosan. Mi persze – jó TV-sztárokhoz méltóan – nem engedhetjük, hogy becsődöljön az aktuális epizód, így, ha nem is checkpoint-okkal, de jó pár más módszerrel nulla fölött fogjuk tartani a nézettségi szintet. Plussz pontokat kapunk például azért, ha belelövünk egyet-kettőt az épp üldözött járműbe, de még többet jelent, ha nagy rössel nekimegyünk. Szeretik továbbá a nézők, hogy ha hatalmas ugratásokkal és farolásokkal, vagy egyéb akrobatikus mutatványokkal kápráztatjuk el őket, ezek is sokat dobnak a nézettségi indexünkön. Ha pedig egy speckót sem tudunk kivitelezni, még mindig ott vannak a felvehető "VR Boost" ikonok.
|
Sorozatos akciók
A S&H helyszíne a sorozat alapján elkészített, elképesztő méreteket öltő Bay City. A készítők mintegy 25 négyzetkilométernyi területet modelleztek le, négy, egymás között szabad átjárást biztosító, jellegzetes városrésszel, és megtöltötték azt több mint 100 féle egyedi járművel, illetve gyalogosmodellel (ebből a szempontból felülmúlva a változatosság terén kissé köhécselő Vice City-t).
A TV sorozat három évadát küzdhetjük itt végig fel-alá furikázva. Ezek tulajdonképpen a játék különböző történeteket elmesélő kampányai, egyenként 6-6 epizóddal. Az egyes küldetések feladatai nem túl változatosak, gyakorlatilag minden egyes epizódban kapunk magunk elé 1-3 db ellenséges gépjárművet, melyeket végig kell üldöznünk Bay City utcáin (hmm... akár ez is lehetett volna a játék címe, főként, ha San Francisco-ban játszódna :D), és nullára amortizálnunk életerejüket, mielőtt elfogynának VR pontjaink, vagy meglépnének a városból. Ez a tény azonban elsőre szerencsére rosszabbul hangzik, mint amilyen valójában: a feladatokat ugyanis végig jól színesítve tálalják a fejlesztők. Előfordul például, hogy nem csak az ellenfél likvidálására kell koncentrálnunk, hanem ezzel párhuzamosan meg kell védenünk egy harmadik autót is, amelyet a bűnözők szeretnének rommá zúzni. Néha a város aszfaltozott útjait elhagyjuk egy-egy kiszáradt csatornameder, vagy lepukkant roncsderby-aréna kedvéért, ám ha semmi hasonló extrával nem találkozunk, akkor is biztosak lehetünk abban, hogy minden kilométeren történik majd valami előre be nem tervezett, látványos akció, amely magasan tartja majd az adrenalinszintünket. Végső soron a fejlesztők mindent kihoztak a "lődd / törd rommá az ellenfél kocsiját, mielőtt..." koncepcióból, de persze ettől még nem a világ legjobb ötlete erre alapozni egy egész játékot.
|
Hová tűnt a csilli-villi árkád-feeling?
A játék grafikájától nem voltam különösebben hasra esve. Bár külön-külön tud minden effektet, amit mondjuk a Vice City, ezek nem állnak össze olyan profin, mint a fent említett játékban: Bay City mindvégig kissé "steril" hangulatot árasztott magából. Talán segített volna az időjárás és a napszakok váltakozásának leprogramozása, de sajna ezek valamiért kimaradtak. A hanghatások, és a ’70-es éveket idéző dögös ritmusok viszont a helyükön vannak, sőt, a fizikával is meg voltam elégedve. Nem voltam képes például mindig hibátlanul kivitelezni egy-egy kézifékes fordulót, mivel nagyon jól érvényesül a kocsi pillanatnyi tehetetlensége, tömege. Azonban mindezzel együtt is elmarad a S&H irányíthatósága az e téren etalonnak számító Driver által felállított mércétől.
Nem volt túl sok gond az AI-val sem, bár ez nem is meglepő, hiszen az ellenfelek mindvégig előre leprogramozott, scriptelt útvonalon mozognak – ez azonban a város nagysága miatt szerencsére nem annyira zavaró, mint lehetne, így a fejlesztők ezért a húzásukért végül is nem kaptak rossz pontot.
Sorolhatnám még a játék pozitív és negatív tulajdonságait, de száz szónak is egy a vége: a Starsky & Hutch
|
82%
A cikket eredeti formjban megtallhatod a GameStar magazin 2003/06-es szmban!
Kapcsolódó linkek:
