Lassan másfél évtizede küzd azzal a teherrel a Bethesda, hogy a The Elder Scrolls V: Skyrim képében megalkotta eddigi pályafutása magnum opusát, a monumentális szerepjátékot, amelyet 2011-ben a szaksajtó és a játékosok közösen kiáltottak ki az év legjobbjának. Úgy tűnik, hogy a Todd Howard vezette csapat ekkor komolyan el is hitte magáról, hogy ők a műfaj koronázatlan királyai, és legnagyobb sikerük megismétléséhez elég továbbhaladniuk a megkezdett úton. Ez azt jelentette, hogy a kritikák dacára makacsul ragaszkodtak toldozott-foldozott játékmotorjukhoz, valamint a tipikus Bethesda-recepthez, melynek legfőbb összetevői sosem változnak. Tulajdonképpen mindegy, hogy a körítés fantasy, posztapokaliptikus vagy sci-fi, a stúdió szerepjátékaitól ma is arra lehet számítani, mint 10, 20 vagy akár 30 éve.
Persze a kiszámíthatóságnak is vannak előnyei, elvégre nem mindenki híve az újító szándékú változtatásoknak, csakhogy a múltban ragadt dizájnfilozófia eredményeként a világ szépen elment a Bethesda mellett: látványosabb, csiszoltabb, jobban megírt RPG-k születtek. Nem véletlenül maradt alul 2015-ben a Fallout 4 a The Witcher 3: Wild Hunttal szemben, ahogy annak is oka van, hogy tavaly a Baldur's Gate 3 könnyedén felülkerekedett a Starfielden.
Anno egészen élvezetesnek találtam a kalandozást a Betelepült Rendszerek több mint ezer bolygóján, ugyanakkor nem lehetett nem észrevenni a stúdió első sci-fi RPG-jének hibáit és hiányosságait (lásd a tesztet), melyekre a játékosok is igyekeztek felhívni a fejlesztők figyelmét a megjelenést követő hetekben, tengernyi ötletet adva Todd Howardéknak, hogy jobbá tehessék alkotásukat. Ennek szellemében érkezett is az elmúlt hónapokban több hasznos frissítés a teljesítménymódtól, az újratervezett térképen és a hivatalos modtámogatáson át az első szárazföldi járműig, ám ezek még nem voltak elegendőek ahhoz, hogy drámaian átformálják a játékról alkotott képet. Nem meglepő, hogy mindennek következtében a közösség még nagyobb elvárásokat támasztott az első kiegészítővel szemben.
Kígyók háza
Mostanra világossá vált, hogy ezek az elvárások túlzóak voltak, a körülbelül egy év alatt elkészült Shattered Space nem említhető egy lapon a közelmúlt remekbe szabott expanzióival, a Shadow of the Erdtree-vel (Elden Ring) és a Phantom Libertyvel (Cyberpunk 2077), de a Fallout 4-hez készült Far Harbor szintjét sem üti meg, hiába is hasonlítgatja hozzá előszeretettel a Bethesda. Pusztán a számokat nézve 8-10 órás főszálat, és még egyszer ennyi játékidőt lefedő melléküldetéseket kínál a Starfield kiegészítője, amely az alapjátékban méltatlanul elhanyagolt frakcióra, a Nagy Kígyót imádó Va'ruun házra összpontosít. Jinan Va'ruun tanításának követői generációkkal korábban lángba borították a Betelepült Rendszereket, de azután is zárkózottak, az idegenekkel szemben bizalmatlanok maradtak, hogy beszüntették keresztesháborújukat, majd diplomáciai kapcsolatot létesítettek a többi államalakulattal. Ebből fakadóan csak nagyon kevés kívülálló jutott el a bolygójukra, a Va'ruun'kaira, és még kevesebben távozhattak onnan élve, de mi magunk is csatlakozhatunk ehhez az exkluzív klubhoz, ha reagálunk egy segélykérésre.
Kíváncsiságunknak engedve előbb egy olyan űrállomáson kötünk ki, amelynek nem kellene ott lennie, ahol rátalálunk, de nem csak ez nem stimmel vele: a legénység halott, szinte mindent valamilyen fényesen pulzáló massza borít, és hogy még jobb legyen, ide-oda teleportáló vortex phantomok támadnak ránk, amelyekkel a súlytalanságban lebegve kell megküzdenünk. Ez az ellenféltípus később is előkerül majd rendszeresen, alkalmanként megspékelve pár vortex horror nevű lénnyel, amelyek éppúgy teleportálgatnak, és nem tesz jót az egészségünknek, ha közel engedjük magunkhoz őket. Még jó, hogy hagyományos fegyverekkel éppúgy ki lehet fektetni őket, mint a kizárólag rájuk veszélyes vortex gránátokkal.
Mindenesetre válaszokat az Oracle fedélzetén még nem kapunk, csupán a kérdőjelek sokasodnak, de legalább nem sokkal később megpillantjuk a Va'ruun'kai jellegzetesen bíborszínű égboltját is. A helyiek nem túl barátságosak, amire társadalmuk zártságán túl van még egy jó okuk: a fővárosuk, Dazra nagyobbik része megsemmisült egy pusztító robbanásban. A detonáció által vájt kráter közepén magasodó, különös anomáliában ragadt torony látványa egyértelművé teszi, hogy összefüggésnek kell lennie az állomáson zajlott események és a kataklizma között. A korábban említett kérdőjelek kiegyenesítése pedig természetesen csakis ránk vár, miután a helyiek egy kissé elcsépelt fordulattal kikiáltanak amolyan kiválasztott-szerűségnek.
De persze nem csak az egymással rivalizáló házakat kell egyesítenünk a közös cél érdekében, számos dazrai polgár is tőlünk remél megoldást a problémájára. Küldetésdizájn tekintetében nem mutat újat a Shattered Space, hacsak az nem számít annak, hogy egyik misszió teljesítéséhez sem kell elhagynunk a Va'ruun'kait. Az összkép vegyesnek mondható, vannak érdekesebbek, mint a párbajba torkolló testvérviszály, de olyan irritálóan régimódi, időhúzó megoldások is előkerülnek, mint amikor egymástól távol eső helyekről kell valamit begyűjtenünk nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor. Kész szerencse, hogy nem muszáj futva közlekednünk, hanem bepattanhatunk a felfegyverzett REV-8 roverbe, amelynek a kezelése és a viselkedése talán a Mass Effect Makójához hasonlítható leginkább.
Amikor a kevesebb tényleg kevesebb
Mindenesetre az elsődleges sztoriszál kellően érdekes, vágytam rá, hogy megismerjem a történtek hátterét, kiderüljenek a következményei, és megtudjam, mekkora hatással lehetek rájuk. Éppen ezért volt különösen kiábrándító ráeszmélni, hogy tulajdonképpen mindegy, mit teszek, hogyan választok, bármekkora horderejűnek is tűnjék egy-egy döntéshelyzet, a nagy egészet tekintve fikarcnyit sem számítanak. Ebből pedig törvényszerűen következik, hogy bár a frakcióküldetések mintájára strukturált Shattered Space olyan benyomást ébreszt az emberben, mintha már egy éve is a Starfield részét kellett volna képeznie, mégsem állíthatom, hogy kihagyhatatlan lenne. Leginkább azoknak érdemes fontolóra venniük a beszerzését, akik többet szeretnének megtudni a Va'ruun ház kultúrájáról és hitvilágáról, valamint beérik annyival, ha egy kiegészítő pusztán csak abból ad többet, amit az alapjáték is nyújt. Ugyanakkor őket is türelemre inteném, mivel egyrészt kelleni fog pár patch, amelyek stabilizálják a képfrissítést (még teljesítménymódban is hajlamos röcögni Xbox Series X-en), másrészt pedig a Bethesda némileg fölé lőtt az árral.
Jóllehet, a Shattered Space nem úgy sült el, ahogy reméltük, a Bethesdának elvileg lesz még módja a korrigálásra, a CD Projekt RED-nek is több kellett egy évnél ahhoz, hogy helyreállítsa saját és a Cyberpunk 2077 renoméját. Todd Howard korábban úgy nyilatkozott, hogy évente terveznek új kiegészítőt kiadni, ezekben pedig óriási potenciál van. Kizárólag a fejlesztőkön múlik, hogy milyen különös új világokat fedezhetünk majd fel: feltérképezhetnénk például az óceánok mélyét, de új frakciók, sőt eddig nem látott idegen fajok is felbukkanhatnának. Mindemellett az is üdvös lenne, ha a következő fizetős kiegészítőben nem egy maroknyi új ellenségtípussal és fegyverrel szúrnák ki a szemünket, hanem bőkezűbben bánnának az ilyen jellegű tartalmakkal is, és urambocsá lehetővé tennék, hogy újabb társak csatlakozzanak hozzánk, ne csak a legénységet bővíthessük.