Több mint hat év eltelt az első VR-szemüvegek bemutatkozása óta, és még mindig nagyon kevés olyan játék érhető el, ami nem csak azt akarja megmutatni, hogy milyen szuper dolgokra képes a technológia. A Horizon Call of the Mountain 8 órás játékmenete már elfogadható, még azzal együtt is, hogy ebből legalább 6 órát másznunk kell - a végére érve legalább úgy érezzük, egy teljes értékű alkotásért fizettünk.
A Star Wars: Tales from the Galaxy's Edge eredeti, Meta Quest 2-re megjelent kiadása 3 órás volt, viszont érkezett hozzá egy kiegészítő (Last Call), ami ennek többszörösére hizlalta a játékkal tölthető időt, és ez szerencsére már a PSVR2-re megjelent Enhanced Edition része.
Mesék a Batuuról
Története szerint egy droidszerelőt alakítunk, akinek hajóját megtámadják, ezért kénytelen a Batuu bolygón földet érni. A planétát felfedezve a filmekből és játékokból ismerős fegyverekre bukkanhatunk, ezekkel iktathatjuk ki a minket megtámadó lényeket és harcosokat, akik aktívan tüzelnek ránk. Minden fegyver másképp működik (és ezt a Sense kontrollerek használata közben is érezhetjük), és amelyik túlmelegszik, abból kvázi újratöltés gyanánt ki kell engednünk a gőzt - lehet mindkét kezünkben egy-egy stukker, és játszhatunk tökéletesen tüzelő fejvadászt, de egyszerűbb egy fegyverrel lőni, a másik kezünket pedig szabadon hagyni. Minden fegyver csak néhány lövést bír ki, így az ellenfeleink által eldobottakat is fel kell kapkodnunk, ami néha az indokoltnál körülményesebbé teszi a csatákat - nem jó élmény azt nézegetni, hogy hol hever a földön egy puska, miközben minden irányból lőnek ránk. Persze utolsó mentsvárként előre rohanhatunk és üthetünk is.
A beleélést nagyban segíti (ugyanakkor az ülve játszást kvázi ellehetetleníti), hogy lenézve látszik a karakterünk teste; bal és jobb oldalra egy-egy fegyvert tehetünk, a mellkasán az inventoryt jelképező szütyő díszeleg, az övcsatjára pedig egy többfunkciós szerelőeszköz van erősítve, amivel javítgathatunk, olvaszthatunk és csavarozhatunk attól függően, mit kíván meg az adott helyzet, mi kell egy-egy szekrény kinyitásához, szerkezet működtetéséhez. Mi több, csuklóinkra egy-egy életerő-visszatöltőt szerelhetünk, hogy az akció hevében gyorsan elő tudjuk kapni és adjunk egy löketet magunknak, a bal kezünkön lévő eszköz pedig gombnyomásra szkennel vagy megmutatja a továbbhaladás irányát - ez utóbbit gyakran kell használni még úgy is, hogy a pályák többnyire lineárisak.
Elsősorban lövöldöznünk kell a minimális szabadságot kínáló, eldugva néhány apró droidfigurát rejtő, ámde nagyon hangulatos, a játékosokat egyértelműen a Star Wars világába repítő pályákon haladva, viszont a kocsmáros, Seezelslak meséit átélve jediként is kardozhatunk. A harcokat megkönnyítendő egyszerre három apró droidot keringethetünk magunk körül, amelyek automatikusan tüzelnek a rosszarcúakra.
Az első néhány óra kevésbé izgalmas, bár az segít túllendülni ezen, hogy találkozunk C3PO-val és más ismerős alakokkal is. Utána sorra nyílnak meg tennivalók, mellékküldetések - még mindig nem olyan, mintha egy hagyományos AAA játékot játszanánk, de VR-kategóriában ez átlag feletti. Ugyanakkor arra érdemes számítani, hogy hiába a PSVR2 újításai, gyakran előfordulhat, hogy nem az akad a kezünkbe, amit elő akarunk venni, és lövöldözés közben ez különösen kellemetlen.
Jetpack, teleport, meg amit akarsz
Attól függően, kinek mi a kényelmes, lehet folyamatosan teleportálgatni vagy egyenletesen mozogni a Sense kontroller analógját használva. Ezen kívül a guggoláshoz és a magasabb helyek eléréséhez elengedhetetlen jetpackezéshez kell a kontroller gombjait használnunk, minden más természetesen működik: a ravasszal tüzelünk, a markolatra került L1 és R1 gombokkal fogunk meg tárgyakat - alapvetően csak addig tartjuk őket, amíg a gombokat is nyomjuk, de érdemes átkapcsolni a beállításokban, hogy ez ne így legyen, mert nem jó pont az akció hevében elejteni a fegyvereket. Aki nagyon beleéli magát, az guggolhat, foroghat, hajolgathat, mozoghat kedvére. A beállításokban számos kapcsoló található, amikkel finomhangolhatjuk az élményt, az utazási betegségre hajlamosak kikapcsolhatják a szédülést és rosszullétet okozó elemeket, mint például a kameraremegés.
Ugyan a sztori nem kifejezetten érdekes (legalábbis addig, amíg el nem jutunk a Last Call tartalmaiig, ahol például IG-88 szerepében is játszhatunk), az MI viselkedése nem túl kifinomult, a hangulat simán elviszi a Star Wars: Tales from the Galaxy's Edge-et a hátán. A PlayStation VR2-vel a látvány szép, még ha itt-ott a PS2-érát is idézi. Azért látszik, hogy ez egy évekkel ezelőtt megjelent Quest 2-es játék felturbózott változata, és nem valami olyan, amit eleve a PSVR2-höz terveztek, de a fejlesztők igyekeztek kihasználni, amit a kereteik engedtek - Star Wars-rajongóként mindenképp érdemes adni neki egy esélyt.
