Nagyon régóta várunk már egy olyan Star Wars játékra, (sőt filmre, illetve bármilyen médiumra) amelynek igazán jó sztorija van. A KotOR anno ilyen volt: remek fordulatok és egy emlékezetes végső csavar, amely minden SW fan emlékezetében mélyen nyomot hagyott. A Force Unleashed végre-valahára profi történettel ajándékozza meg a rajongókat. Sajnos pár apró nüansz kárára...
Tádá! Tá tátátátá tááááááá tátá! (Star Wars fanfár)
A játék intrója természetesen a jó öreg Star Wars zenével indul, amelyet 1977 óta hallhat idÅ‘s és fiatal, boldog-boldogtalan. A klasszikus dallamok ezúttal is drámai, jól kidolgozott történetet sejtetnek és ezúttal szerencsére nem kis csalódnunk felfokozott elvárásainkban. A Force Unleashed története sokkal szÃnvonalasabb, mint a legtöbb SW játéké, és igazából a második trilógia szintjét is lepipálja. Persze a melodráma most sem hiányzik, azonban a remek szinkronnak és jól kidolgozott karaktereknek hála ez mégsem zavaró, sÅ‘t, a játékost idÅ‘nként meg is rázza, tehát sokkal inkább bele tudja élni magát a sztoriba.
Darth Vader tanÃtványa
A fÅ‘szereplÅ‘ karakter Galen Marek, alias „Starkiller", aki nem másnak, mint minden idÅ‘k leghÃresebb Sith mesterének tanÃtványa. A Klónok háborúja után járunk, és Vader megparancsolja, hogy felkutassa a megmaradt Jedi lovagokat. Amennyire rövid a történet, annyi fordulat, ármány és árulás található benne. Természetesen sokszor fogunk a fémesen hörgÅ‘ Darth Vaderrel is beszélni, illetve egy Proxy nevű android és egy nÅ‘i pilóta lesz a társunk. A három karakter kalandjairól nem túl sokat szeretnénk elárulni, hogy ne lÅ‘jük le a poénokat.
„Végtelen hatalooooom!"
A Force Unleashed története egyszerre szórakoztató és frusztráló is. Kétségtelenül hatalmas feeling, ahogy Sith lovagként az ErÅ‘ sötét oldalát felhasználva brutális varázslatokat ejtünk meg, illetve kaszabolunk a fénykardunkkal. A játék fizikus motorja egész jól ki van dolgozva, ennek köszönhetÅ‘en mindent és mindenkit felemelhetünk, ide-oda hajigálhatunk, vagy force push-sal és force lightinggal lökdöshetünk, kÃnozhatunk. Rohamgárdistákat, vukikat, hajigálhatunk, sÅ‘t, akár még birodalmi lépegetÅ‘ket is fellökhetünk, vagy összetörhetünk más tárgyak manipulálásával.
Végtelen bosszúság...
Sajnos ezek a fantasztikus lehetÅ‘ségek késÅ‘bb hamar frusztráló élménnyé válnak, amikor szűk helyszÃnen harcolunk. Gyakran véletlenül ragadunk meg bizonyos tárgyakat, ahelyett, amit igazán szeretnénk és nincs annál dühÃtÅ‘bb, amikor amiatt halunk meg, mert egy hordóval szórakoztunk, miközben az ellen éppen ezerrel tüzel ránk. Ráadásul még csak ront a problémán, hogy nem arra célzunk, amerre a játékos néz, hanem arra, amerre Starkiller. Brrr... Összességében egy kicsit olyan érzésünk van, mintha az az ErÅ‘ kissé hiányozna Sith lovagunkból...
„Your lack of faith is disturbing"...
A Force Unleashed grafikája kellemes, helyenként igen szép, viszont rendkÃvül bugos. ÉrzÅ‘dik a játékon, hogy pár hónap tesztelés még nem ártott volna...
Ezt a játék egészére el lehet mondani: sajnos a sok remek fÃcsör és kiváló hangulat ellenére nem lett akkora klasszikus, mint amire számÃtottunk. Úgy látszik, a Sötét oldal csábÃtása nem mindig a legáldásosabb...
