Hirdetés

Stockholmban próbáltuk ki a Star Wars Battlefront 2 multiját

|

Az EA meghívásából Stockholmba utaztunk a hét elején, hogy két napon át, összesen 15 órán keresztül játsszunk a Star Wars Battlefront II-vel. Visszamennénk még.

Hirdetés

Nem azt mondom, hogy a GameStar szerkesztőségi iroda nem egy jó hely, de az EA DICE stockholmi irodájában egy óriási étkezőből egyik irányba indulva egy olyan konyhában találtam magam, ahol legalább 18 mikró tornyosult egymás mellett, és az érintőkijelzős kávégépek a világ legfinomabb kávéját csinálják, egy másik irányban pedig egy bőrbútoros pihenő terült el, benne egy pingpongasztallal és egy biliárdasztallal, illetve a sajtóeseménynek helyet kínáló termek előtt egy fal egyik oldalán három árkádgép, a másikon három flippergép állt. És ez még csak az egész emeletet elfoglaló stúdió egy kis része volt; bár lehet, hogy a gondosan zárt ajtók mögött láncon tartott fejlesztők könyörögnek öt perc szünetért.

Hirdetés

Ezt nem tudom, viszont azt igen, hogy a srácok a finom kávéért és a kényelemért cserébe most épp egy olyan Star Wars játékot adnak nekünk, mely nem csak élményben, tartalomban is azt nyújtja, amit elvárhatunk, és idővel még többet fog. A kiadó meghívására két napot töltöttem Stockholmban, mely idő alatt az összes többjátékos módban órákon át csatázhattam, és kipróbálhattam az Arcade módot is - a kampányra azonban nem maradt idő, de nézzetek vissza pár nap múlva, ha tudni akarjátok, az hogyan sikerült.

Utazások a galaxisban

Már az is elmond valamit a tartalom mennyiségéről, hogy 15 óra sem volt elég, hogy minden módot minden pályán kipróbáljak. Az első részhez képest módok tekintetében szűkebb a kínálat: három kisebb és két nagyobb áll rendelkezésre, de ennyi is pont elég.

A legegyszerűbb a Blast, avagy a húszfős Team Deathmatch, ami egy kicsit sincs túlbonyolítva: két csapat lövi egymást, az nyer, amelyik többet öl.  Egy fokkal bonyolultabb a 8v8-as Strike, melyben feladatokat is kell teljesíteni. A harmadik mód a legkisebb létszámú, kétszer négy játékost befogadó Heroes vs. Villains, mely a korábbi hősös módok egyvelege: négy hős és négy gonosz (döntsétek el ti, melyik oldal melyik) eshet egymásnak azzal a céllal, hogy megvédjék a saját csapatuk kijelölt tagját, illetve kiiktassák az ellenfélét. Mindig változik, ki a célpont.

A Blast különösebb meglepetést nem okozott, ugyanazt a játékélményt nyújtja, mint ezelőtt, a kezdők ezzel rázódhatnak bele legkönnyebben a játékba. Két okból is fontos, hogy a tanulási görbe ne legyen túl meredek. Egyfelől a játékmenet, a fegyveek viselkedése más, mint bármely népszerű multis játékban, másrészt nagyon sok nem gamer Star Wars rajongó érdeklődését is felkeltheti - a DICE ezzel komolyan számol. A Strike is szórakoztató, de ebben már fontos a csapatösszhang, úgyhogy azoknak ajánlott, akik értik, hogy a csapattársaik nem csak elterelőnek vannak.

A Heroes vs. Villains-szel az egyetlen bajom, hogy a fénykardos karakterekkel  (Rey, Luke és Yoda az egyik, Kylo Ren, Darth Vader és Darth Maul a másik oldalon) szemben a lőfegyveresek közelharcban védtelenek, amitől, ha kardos karaktert már nem választhattam, balszerencsésnek éreztem magam. Nehéz ezt egyensúlyba hozni, de hátha majd egyszer Dooku gróf és Qui-Gon Jinn is csatlakozik, és lehet majd 4v4 kardpárbajokat vívni.

Az igazi móka azonban a két nagyobb, negyvenfős módban, a Galactic Assaultban és a Starfighter Assaultban rejlik. Előbbi a Walker Assaultot váltja, lépegetőket csak nyomokban (a Hothon és az Endoron) tartalmaz. Ez az all-in mód: közkatonaként kezdünk, de ha elég pontot gyűjtünk össze, elhalálozás után földi vagy légi járműben ülve, különleges egységként, vagy hősként térhetünk vissza. Ez ezerszer jobb a régi, pick-upos megoldásnál; bár a kevésbé ügyes játékosok nem szánthatják végig a terepet egy kiemelt karakter irányítva, nem is kell profinak lenni ahhoz, hogy valaki hősként kaszabolhasson. Ráadásul egyszerre több hős is lehet egy csapatban. Minden bolygón más a feladat, úgyhogy minden meccs más élmény, és bár a hősök mindegyike előhívható érától függetlenül, az előzménytrilógia helyszínein a szakadárok droidjai és a köztársaságiak, az új filmek bolygóin az Első Rend és az ellenállók, az első trilógiában látott területeken pedig természetesen a lázadók és a birodalmiak szerepében dönthetjük el a konfliktusokat. Ebben a módban összesen 11 helyre látogathatunk el, és mindegyik elképesztően gyönyörű és autentikus, tényleg olyan élmény, mintha az ember a filmes csatákat élné újra. Látszik, hogy a DICE-nál a legjobb kezekben vannak a jogok.

Mivel a csapat nagyjából csak a mozgást nem variálta át, a multi rengeteget változott. Megjelentek a kasztok, összesen négy, a fegyvereket és képességeket ezek között dobták szét. Az Assault karakterek automata vagy sorozatlövő fegyverekkel szerelkezhetnek fel, gránátokat, szkennert használhatnak - ez lényegében az a kaszt, ami sok tanulást nem igényel, bárki elboldogul vele. A Heavybe tartoznak a nehézfegyveresek, akik lomha, de erős gépágyúkkal tisztogathatnak, pajzsot használhatnak. Az Officer társai számára hasznos; egy pisztollyal felszerelkezve indul csatába, de buffokat biztosíthat, valamint letehet egy löveget is. A negyedik pedig a Specialist, ami gyakorlatilag a mesterlövész; távolra jó, közelre csak akkor, ha aktiválja egy képességét, amivel eltűnik a radarról, és egy közelharcra alkalmas stukkert kap. Mindegyiket külön fejleszthetjük, más és más Star Cardokkal tehetjük őket hatékonyabbá - a kártyákkal bizonyos képességek lecserélhetők, egyes tulajdonságok, mint az életerő nagysága vagy a skillek újratöltési sebessége megnövelhetők - azt, hogy ki milyen extrákat aktivált, a matchmaking is figyelembe veszi majd.

Míg a Galactic Assaultban a talajon pörögnek az események, a Starfighter Assaultban a levegőben lehet szétkapni egymást, vagy épp amit kell. Hat helyszínen repkedhetünk, és itt is érvényes, hogy éránként mások az egységek, de a hősi járművek bárhol bevethetők. Három osztályba sorolhatók a repülők, némelyek nagyobbat sebeznek, mások fürgébbek. Ezeket is fejleszthetjük Star Cardokkal. A DICE annyiban megvariálta az irányítást, hogy a bal analóggal a vízszintes tengely körül tudjuk forgatni a gépeket, amivel jobb a manőverezés, de nekem inkább a kameramozgatás lehetősége hiányzik igazán. A repülés árkádos, jó móka, de aki könnyen felhúzza magát azon, hogy lépten-nyomon űrtörmelékbe, óriási űrhajóba vagy műholdba akad, az inkább hagyja ki.

Csak gyakorolnod kell

Az Arcade mód alapvetően azért jó, mert viszonylag veszélytelenül próbálhatunk ki minden hőst és kasztot. Adott néhány küldetés, amik során az a feladat, hogy a megadott hősöket, egységeket használva eltegyük láb alól a hullámokban támadó ellenséges katonákat. Mindig kapunk egy kis magyarázatot, hogy miért azt irányítjuk, akit, és miért ott, ahol. Minden missziónál három nehézségi fok érhető el, úgyhogy pár órán át el lehet vele lötyögni. Egy szerkesztővel saját szituációkat is megalkothatunk, a kooperatív módban pedig osztott képernyőn osztozhatunk egy pajtásunkkal. 

Amit eddig láttam a Battlefront 2-ből, az teljesen megvett. Rengeteg tartalom lesz benne a kezdetektől fogva, és mivel a DICE úgy döntött, minden későbbi pályát, hőst ingyen ad, sokáig nem fogunk unatkozni az alapár kifizetése után. Most játszunk még egy kicsit, de tesztünk hamarosan érkezik, abban részletesebben elmondjuk, mi jó, és mi nem annyira, illetve írunk az egyjátékos módról is. Gameplay videók folyamatosan kerülnek fel YouTube csatornánkra, ezekben láthatjátok a különböző módokat, helyszíneket, hősöket.

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)