Visszasírom azokat az időket, amikor még nem riasztott el, ha egy free-to-play játékban grindolni kellett (vagyis pusztán azért ölni ellenfeleket, hogy fejlődjünk). Néhány évvel ezelőttig időm sokkal inkább akadt, mint játékokra költhető plusz pénzem, így már azzal eredményes lehettem, hogy játszottam; most azonban - jóval kevesebb szabadidővel rendelkezvén - kissé szkeptikusan kezdtem bele a Star Conflictba, és kétségeimet csak tetézte, hogy a kiadó szereti MMO-ként is hirdetni a játékot, ami szintén a rétestésztaként kinyújtott tartalmak hívószava manapság.
Kuplung, kevés gáz
A Star Conflictban rengeteg mindent meg kell tanulnunk, míg az űrbéli csataterek rettenthetetlen vadászaivá válhatunk, kezdve a háromdimenziós mozgással, ami amennyire magától értetődőnek tűnik egy űrjátékban, annyira furcsa lesz elsőre, viszont legalább ennyire szórakoztató még hosszú órák után is. Néhány átrepült óra után már egészen összetett manőverekre is képesek lehetünk, melyek vagy értékes másodpercekkel rövidíthetik le az időt, míg hősiesen megérkezünk a csata helyszínére, vagy akár az életet is jelenthetik menekülés közben.
A másik dolog, amit szoknunk kell, az a tüzelés fő fegyverünkkel: létezik ugyanis lézersugár, amivel tényleg csak be kell célozni az adott ellenfelet, és mikor hatótávon belül vagyunk, máris pörkölhetjük az ellent, viszont kezdésképpen nem ilyet kapunk. A másik két elsődleges fegyvertípus használatakor - amelyek hagyományos lövedékeket lőnek - számolnunk kell a célpont mozgásával, viszont az ösztöneink helyett hagyatkozhatunk egy célzórendszerre, ami rövid idő után megmutatja, hová kell lőnünk ahhoz, hogy találjunk is. Ez szintén igényel némi gyakorlást, ráadásul van egy kis hibája: az alapbeállítások mellett a rendszer automatikusan azt a célpontot fogja be, amelyikre lövünk. Ez nagyobb tömegben bajos lehet, mivel így ide-oda ugrálhatunk az ellenséges hajók között, aminek hála a rendszernek sosem lesz ideje befogni egy célpontot sem, nekünk pedig ötletünk nem lesz, hová is kéne lőnünk.
Tükrök, gépágyúk…
Szerencsére a Star Gemnél jól tudták, hogy a tutorial bizony nem lesz elég a betanuláshoz, így az új játékosokat kedvesen a kooperatív missziók felé terelgetik. Ezekben négyfős csapatokban lövöldözhetjük az MI irányította ellenfeleket, akik a játékosok hajóinak szintjéhez igazodnak, így a kezdő játékosok ellen inkább csak lebegő bokszzsákok állnak fel, mint valóban veszélyes harcosok. Három fázisban gyűrhetjük le őket, ami nemcsak azért fontos, mert mindegyik fázisban más-más feladatokat kell végrehajtanunk (némi MMO-s beütéssel az utolsó mindig egy bosshajóból és a kíséretéből áll), hanem mert ha kilőnek minket, csak akkor csatlakozhatunk újra a küzdelemhez, ha társaink sikeresen befejezik az előző fázist.
A különböző feladatok végrehajtásának gyakorlása mellett kiváló alkalmat adnak ezek a küldetések arra is, hogy megismerd a hajódat. A feljebb említett fő fegyver mellett ugyanis bőven vannak kütyük, amiket nyomkodhatunk, és erőforrások, amiket kezelnünk kell. Minden hajón található néhány rakéta, amelyek követik a megcélzott ellenséget, így nagy eséllyel találnak, viszont viszonylag kevés van belőlük, és ritkán lőhetünk el közülük egyet. Fegyvereink célja természetesen az, hogy az ellenfél hajójának életerejét nullára vigyük, viszont ennek csak akkor kezdhetünk neki, ha a pajzsot előbb lecsapkodtuk a delikvensről. Emellett egy harmadik erőforrással is rendelkezünk; az elsőre kicsit semmitmondó energiára szükségünk lesz minden speckó modul aktiválásához, de ebből tudjuk az utánégetőnket is nyomni, hogy gyorsabban repüljünk.
Pimp my spaceship
Persze nem mindegy, hogy milyen űrjárgányunk van: a frissen megjelent Dreadnought osztály mellett (ezekről később) három különböző típusú ladikba pattanhatunk. Kezdő hajónk a középutas Fighter kasztot erősíti; ennél akadnak kisebb, gyorsabb és jobban manőverezhető, de cserébe sebezhetőbb hajók az Interceptor osztályban; végül a Frigate kategóriában találhatók a nagyobb és lomhább, de nagyobb tudású járművek. Mindegyik osztályon belül három úgynevezett szerepkör (Role) létezik - amelyek szintén a játék MMO-jellegére erősítenek rá -, ezeket tekinthetjük karakterosztályoknak. Nem kell viszont leragadnunk egyetlen hajónál, ugyanis ahogy szinteződünk, minden csatába többet is vihetünk flottánkból, amelyek között respawnkor válthatunk is.
Ahhoz persze, hogy egynél több versenyképes eszközünk is lehessen, komolyan kell foglalkoznunk hajóink fejlesztésével is. Az alkatrészeket egyesével kell megvennünk, és fizetéskor bizony kibukik a játéknak az a tulajdonsága, hogy rengetegféle különböző fizetőeszköz van, amikbe könnyű belezavarodni. Ezeket nem nagy meglepetésünkre kiválthatjuk a valódi pénzért vehető (illetve kis mennyiségben, de játék közben is szerezhető) golden standardekkel. Illetve ott van a synergy rendszer is, amit megszerezve minden hajónkkal szintet léphetünk néhányszor, ezt párszor megtéve pedig nemcsak erősebbek lehetünk, hanem így oldhatjuk fel a következő modelleket is. A járgányok a játékban lévő három frakció között vannak szétosztva, ráadásul a hajóosztályok között is viszonylag kicsi az átjárás, így ha olyan jármű tetszik meg, amelyik nem esik útba a tech-fára emlékeztető kínálatban, akkor bizony jó adag grindolásra leszünk kárhoztatva.
Elsőbbségadás kizárva
Ha összeállítottuk a flottánkat, ideje fejest ugrani a játék sava-borsát jelentő PvP módba, ami rendkívül szórakoztató lehet, amennyiben meghozzuk a szükséges áldozatokat: a harcnak rendkívüli mélységei vannak, köszönhetően a kasztoknak és a nagyfokú testreszabási lehetőségeknek, ám sokakat elriaszthat az a rengeteg tanulás, ami a különböző mechanizmusok és hajótulajdonságok elsajátításához kell. PvP-ben is több játékmód van, a hagyományos TDM-től kezdve a pontfoglalós variációkon át, ahogy bekerült egy olyan érdekes mód is, amelyben az ellenfél kapitányát kell kilőnünk, hogy megakadályozzuk csapatát a respawnolásban. A győzelemhez persze fontos a jó célzás, valamint a shooterek és a klasszikus, üldözéses légi harc között váltogató mozgás elsajátítása is, de egy kis csapatjáték csodákat tehet; gyakran elég annyi is, hogy valaki mindig megjelöljön egy közös célpontot.
Harc a parkolóhelyért
Ezek a módok persze már egy jó ideje bent vannak a játékban, viszont a Star Gem nem pihent, és a járműves shooterek megszokott formuláját kibővítette egy egészen új játékká. Ennek első lépése az Invasion mód volt, amelyben hatalmas nyílt területeken repkedhetünk, az ellenséges játékosokon kívül MI-csapatokra lövöldözve, miközben természetesen lootot is kereshetünk. Ezzel csupán az a probléma, hogy ha kilőnek minket, odavész minden addigi teljesítményünk, ráadásul egy jó adag töltőképernyő is vár minket, mire visszatérhetünk a csatába. Ennél sokkal izgalmasabb a Sector Conquest, ami azt jelenti, hogy egyes régiókat a játékbeli Corporationök (a helyi guildek) foglalhatnak el. Ehhez pedig az új hajóosztályból, a Dreadnoughtból kell építeniük egyet, ami hetekig is eltarthat. Ha viszont két Corp egymásnak ereszt két ilyet, akkor egy méretes, nyolc a nyolc elleni csatában vehetünk részt, amelyben nemcsak az ellen lelövése a cél, hanem az ellenséges Dreadnought alrendszereinek kiiktatása is. Mivel ezek a monstrumok maguk is lőhetnek, az egész egy filmes űrcsatára emlékeztet: röpködnek a lézerek, és villannak a robbanások, amerre csak szem ellát.
