Vannak olyan rajzfilmek, amiket ugyan más okból, de felnőttek és gyermekek egyaránt élvezhetnek. Ilyen például a Kalandra fel!, vagy épp a SpongyaBob Kockanadrág, melynek alkotói gyakran megengedtek maguknak olyan poénokat, amiket a nagyon fiatalok nem biztos hogy értettek, vagy hogy pont úgy értelmeztek, ahogy az idősebb korosztályok edzettebb humorérzékkel bíró tagjai. Én a mai napig tudok nevetni Spongyáék debil humorán és a rajzolók által használt képi elemeken, és magam is meglepődtem, mennyire élveztem a 2020-ban megjelent Battle for Bikini Bottom Rehydratedet, amiből a THQ Nordic több mint egymillió példányt értékesített.
Bárcsak a The Cosmic Shake-et is hasonló érzésekkel fejeztem volna be...
Élet a tengeren túl
A történetet elindító konfliktust ezúttal az okozza, hogy SpongyaBob egy sellőkönnyekkel feltöltött buborékfújóval portálokat nyit más világokba, Patrik pedig lufivá változik. A multiverzumosdi egyszerű és a játékokban mostanában egyre gyakrabban használt trükk, könnyen megoldható vele, hogy az egyes pályák minden tekintetben különbözhessenek egymástól. Járhatunk western környezetben, az őskorban, karatefilm-forgatáson, előkerül a kalózos tematika (és vele együtt a jó öreg Bolygó Hollandi), mászkálhatunk egy kastélyban is - összesen hét világot kell feltérképeznünk, bár nagy titkokat nem rejtenek, csak érméket és bogyókat, amiket különféle, a főszereplő külsejét megváltoztató jelmezekre válthatunk be.
Jóformán mindenhol ugyanaz a 4-5 típusú lila takonyellenfél vár minket, meg egy-egy boss, melyek némelyikét egészen könnyű legyőzni, de másokkal is elbánhatunk 3-4 próbálkozás után. Ezúttal csak SpongyaBobot irányíthatjuk, Patrik ugye végig lufiként kíséri, a többi mellékszereplő pedig, nos, mellékszerepekben bukkan fel többféle formában. Jó volt Patrikot és Szandit is irányítani az előző játékban, kár, hogy ezt elengedték most.
Míg az előző SpongyaBob játék nem kimondottan a gyerekeket célozta, itt vagy az volt a cél, hogy a kisiskolásokat szórakoztassák, vagy csak nem akartak túl sok energiát fektetni a fejlesztésbe, megreformálni a 3D-s platformerek világát, vagy legalább hozni a tapasztaltabb játékosok által elvárható szintet - a The Cosmic Shake annyira egyszerű, mint Patrik gondolkodása, még a debil humor sem annyira kreatív, mint a sorozatban, pedig annak szinkronhangjain hallhatjuk a karaktereket megszólalni. Hamar kitapasztalhatjuk, hogyan működnek a harcok, mely ellenfeleket hogyan érdemes megtámadni, és nem számíthatunk sok változatosságra a vége felé sem.
De élet ez egyáltalán?
Akad néhány minijáték is, de ezek sem ügyességünket, sem logikánkat nem teszik próbára. A fő feladatok során általában gyűjtögetnünk kell, viszont a játék mindig pontosan mutatja, merre kell haladnunk, mit kell felszednünk, így eltévedni is lehetetlen. Elbukni nagyon nehéz, és ha esetleg kifogyunk az életerőt jelképező alsónadrágokból, akkor sincs nagy baj, bőséggel szórták az ellenőrzőpontokat. A 6-7 óra alatt végigjátszható történet után visszatérhetünk ugyan a maradék feladatokat kipipálni, még több jelmezre szert tenni, és összegyűjteni mindent, amit esetleg korábban nem sikerült, de nincs ebben sok változatosság.
Talán ha 10 éves lennék, és nagy SpongyaBob-rajongó, élvezettel játszottam volna végig The Cosmic Shake-et. Talán nem zavarna a játék egysíkúsága, és az sem, hogy néha befagy, illetve hogy bár már egy hónapja 2023-at írunk, nem készült dedikált PS5-ös vagy Xbox Series X|S-es, az újabb konzolok képességeit kihasználó változat. Talán egyike lennék azoknak a gyerekeknek, akik lelkesen meséltek a játékról az egyik trailerben. Így viszont, a 30-hoz egészen közel, a Bikini Bottommal ellentétben nem tudom bármilyen korosztálynak jó szívvel ajánlani, legfeljebb azoknak a szülőknek, akik szeretnének a videojátékokon keresztül kapcsolódni csimotáikhoz, és már túl vannak a Bogyó és Babóca-, Peppa malac-, Mancs őrjárat-korszakokon.
