Folytatást készíteni pokoli nehéz feladat. Ha nem változtatsz eleget, a játékosok azért panaszkodnak, hogy már megint ugyanazt a játékot kapták meg a pénzükért - ha viszont túl sokat változtatsz, a játékosok dühe azért szakad rád, mert nem a megszokott élményben részesülhettek újra. A Nintendo designerei általában mesterien találják meg az arany középutat, amikor nagynevű sorozataik új részeiről van szó, de ha szabad rögtön egy kis kritikával kezdeni a cikket, a Splatoon 3 a fenti két kategória közt egyértelműen az előbbibe tartozik. Rögtön hozzá is teszem, ez nem azt jelenti, hogy bármilyen téren rossz lenne - hanem egyszerűen azt, hogy legnagyobb trükkjeit, legélvezetesebb pillanatait az elődben már láttuk és átéltük.
Ez legfeljebb azoknak lehet rossz hír, akik órák tucatjait vagy százait ölték a Splatoon 2-be, azonban gyanítom, hogy az olvasók nagy részének nem volt ebben az élményben része.
Tehát mi is az a Splatoon? A válasz arra a kérdésre, hogy milyen lenne egy Nintendo-fejlesztésű kompetitív akciójáték; hogy mi lenne az eredménye annak, ha valaki rákényszerítené a tradicionálisan teljesen másban utazó céget egy saját Call of Duty elkészítésére. A Splatoon ennek megfelelően aranyos, színes, furcsa és legalább olyan kiszámíthatatlan, mint freejazz muzsikája - de egyben egy fantasztikus multiplayer játék is, ahol a taktika, a pályaismeret és a fegyverválasztás is legalább olyan fontos dolgok, mint a kézügyesség. A körítés teljesen őrült: tintahalak, polipok és más tengeri lények humanoid verziói a karakterek, és az egész világ a divat és a festékharc rabságában él.
Olcsó a tinta
A Splatoon 3 menüjét jelző városkának ennek megfelelően a legfontosabb menüpontja a lobby, ahonnan a megannyi online és LAN lehetőség nyílik. A 4 vs. 4 fős felállás nem változott, és persze az sem, hogy e játékban a multiplayer nem a másik csapat lelövésére fókuszál (bár nyilván ez is hasznos), hanem a festésre. A Turf War néven futó alap játékmódban (a 10. szint elérésééig máshová nem is mehetünk) kizárólag az a fontos, hogy a háromperces menet végén kinek a színe borít nagyobb területet a pályán.
Igen, a Splatoon arzenálja a festékkel töltött vízipisztolyokról és hatalmas pemzlikről szól. A fegyverek közt megtalálhatók persze a "rendes" FPS-ek tipikus eszközei is, de legyen szó a mesterlövész-puska, a visszacsapó íj, netán a rakétavető helyi variációjáról, azok mindig tintát spriccelnek. A pálya összefröcskölése nem csak gyermeki örömet szabadít fel az emberben, de a játékmenetre is kihat: az ellenfél színén jelentősen lelassulunk, ellenben a mi festékünkön egy gombnyomással tintahallá alakulhatunk, és szinte láthatatlanul suhanhatunk a trutyiban - akár a függőlegesen is, fel a befestett falakon. (Arról nem is beszélve, hogy lőszerünket is így tölthetjük újra.)
A festékharc sokak számára talán váratlan taktikai mélységet is biztosít a Splatoonnak, hiszen így mindig látjuk, hogy ellenfeleink hol járnak - mivel óriási időpazarlás, ha az ember nem festi a pályát, mindenki neonszínben ragyogó nyomokat hagy maga után. A fegyverválasztás is igen fontos kérdés: némelyik eszköz inkább a festésben, mások pedig az ellenfelek kiiktatásában erősek, és nagyon nem mindegy, hogy melyik mellett döntünk. (Itt a hullák nem hagyják hátra felszerelésüket, szóval arra nem számíthatunk, hogy mások tápos cuccaival aratunk majd.) Ahogy fejlődünk, úgy nyílik meg a fegyverbolt és a ruhaüzlet kínálata is, és az itt vett cuccaink is fejlődnek kicsit a multiplayer meccsek során - még akkor is, ha közel sem olyan mélységben, mint egynémely riválisban.
A tízedik szintet elérve megnyílik a többi játékmód is - a klasszikus felállások Splatoon-módra megőrjített verziói ezek, kiegészítve egy remek horda-móddal, amely itt Salmon Run névre hallgat. Ez utóbbi már nem olyan ritka, időzített vendég, mint a második részben, hanem nagy megelégedésemre egy bármikor elérhető lehetőség. Tulajdonképpen a battle pass is megjelent a játékban a háromhavonta cserélődő bónuszokkal, de ez annyira barátságos, amennyire csak lehet - teljesen ingyen van, mindent a játékbeli teljesítménnyel elért cuccokkal lehet megvenni, és játékbeli előnyt nem is lehet így szerezni.
Emlősvadászat
Természetesen az egyjátékos kampány sem hiányozhat a Splatoonból, és e tekintetben sem vallottak szégyent a fejlesztők, sikerült minden gond nélkül hozni a második rész Octo Expansion kiegészítőjének magas színvonalát. Ezúttal hat, tekintélyes méretű szigetet kell megtisztítanunk egy minden korábbinál veszélyesebb és undorítóbb ellenféltől: derék lábasfejű harcosainkra ezúttal a szőrös emlősök inváziója jelenti a veszélyt. Maguk a pályák viszonylag rövid, fókuszált kihívások, amelyekre külön változatosságot hoz az, hogy ezeken karakterünket csak az előre meghatározott felszerelésekkel indíthatjuk harcba - és persze, ha a trükkösebb, több tanulást igénylő eszközöket választjuk, a jutalom is nagyobb lesz. A pályatervezői kreativitás végig az egekben van, és ez szerencsére a trükkös főellenfelekre is igaz, még akkor is, ha most szigetenként csak egy példánnyal akadhatunk össze.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
Felszerelésünk a kampány végigküzdése, és a millió titok megkeresése során külön fejlődik, és mivel minden egyes fegyvert és különleges manővert (például az új festékből előugrós piruettet) külön bemutat ebben a Splatoon 3, egy kiváló oktatómódként is felfogható. Sőt, néhány megoldása csak itt jelentkezik, például kidülledő szemű halcsirkénk, amelyet hajigálva lőtávon kívüli gépeket is lehet aktiválni, és a ránk halálos lila szőr-miazmát is vele tudjuk eltüntetni.
Függetlenül attól, hogy a Splatoon-veteránok számára a legtöbb dolog ismerős lesz, nagyszerű játék lett a harmadik rész is. Talán nem kiemelkedő, ha csak folytatásként nézzük, de szerintem így is a sorozat legjobb tagja; egyszerűen már nem tud akkorát ütni, már nem tud úgy meglepni, mint a korábbi részek. Egy divatőrült játéktól meglepő, hogy sok tekintetben a tavalyi ruhákat viseli… Szerencsére a részletek tekintetében bőven találunk előrelépéseket, és mind a kampány, mind pedig a multiplayer kifejezetten szórakoztató lett - ha pedig valaki korábban még sosem találkozott a szériával, egyenesen le lesz nyűgözve.
