A szerkesztőségben jól tudják a kollégák, hogy javíthatatlan képregényrajongó vagyok, akinek a polcain több tucat Pókember kötet sorakozik. Nem is felejthetik el ezt a srácok, hiszen éppen elégszer emlékeztetem őket, mikor az Insomniac Games-féle Spider-Manre terelődik a szó. A nyomulás megtette a kellő hatást, ugyanis én utazhattam el Prágába, ahol az elsők között tehettem egy próbát a játékkal.
Pókember új ruhája
Már a sajtóesemény helyszínéül szolgáló étterembe belépve kiült a döbbenet az arcunkra, hiszen nem mindennap pattanhatunk be egy olyan liftbe, amiben mindösszesen két gomb található: az egyik a földszinthez tartozott, a másikra viszont a 27-es számot vésték fel. Bizony, a 27. emeleten található, hatalmas terasszal kibővített étteremben, illetve annak gondosan elszeparált egyik helyiségében próbálhattuk ki a Spider-Mant. A szervezők ráadásul még arra is gondoltak, hogy a magyar delegáció hazánk ékes nyelvén ugorhasson neki a kalandnak: minket a lokalizált, magyar felirattal felvértezett verziók vártak hatalmas tévéken - a többieknek cseh felirattal és PS4-es kioszkokkal kellett beérniük.
Külön örültem annak, hogy a játék legelejétől kapcsolódhattunk be az eseményekbe, nem csak bedobtak minket az izgalmak sűrűjébe. Nem titok, már korábban elárulták, hogy a Spider-Man elején Peter még a megszokott vörös-kék pókgúnyában üldözi a bűnt, azonban viszonylag hamar eljutottunk már oda, ahol előkerül az eddigi képeken megvillantott új, fehér pókjeles jelmez. Nem Pókfej ruhacseréje lesz persze az egyetlen markáns eltérés az ismert képregényekkel szemben, hiszen az alkotók komoly hangsúlyt fektettek arra, hogy az évtizedek óta népszerű karaktereket is friss csavarokkal tegyék ismét izgalmassá, illetve újszerűvé. Peter például nem a Hírharsonánál dolgozik fotósként, hanem a tudományos pálya felé orientálódott, egy laborban keresi meg a fonalra valót. Itt hősünk főnökének kiléte jelenti a játék első komolyabb fordulatát, ezt a csavart viszont semmiképp sem szeretném ellőni, tessék meglepődni, mikor eljön ennek az ideje.
A nagyjából kétórás játékidő alatt (ezt követően egy kedves kislány az átvezető videó közepén adta tudtomra, hogy bizony eddig tartott a móka) lehetőségem nyílt a fő sztorivonal mellett kicsit a mellékküldetésekbe és a gyűjtögethető cuccok felkutatásába is beleásnom magam. Ez természetesen még csak a teljes történet egy apró pici szelete, így csak étvágygerjesztőnek volt elég, ebben a tekintetben viszont tökéletesen elvégezte a feladatát. Ugyancsak nem nagy meglepetés, hogy Wilson Fisk, azaz a Vezér rácsok mögé juttatásával kezdődik el a történet, ő a Spider-Man első valódi bossa. Közepes nehézségi fokozaton is komoly kihívást jelent őkelmét lenyomni, mellettem egy srác még mindig az alvilág urával küzdött, mikor a többiek már nagyjából félórával előrébb jártak a sztoriban. Szerencsére ez a rövid idő is elegendő volt ahhoz, hogy Mary Jane felett is átvegyük egy kicsit az irányítást - ő lesz ugyebár a játék másik játszható karaktere. A képregényekkel ellentétben MJ itt nem egy szupermodell, hanem a Hírharsona mindenre elszánt, talpraesett oknyomozó riportere. Vele főleg lopakodnunk kellett, illetve szórakoztató logikai feladatok is megoldásra vártak - utóbbiak nem maradnak ki Pókember hétköznapjaiból sem.
Manhattan egyes régióit például úgy tehetjük láthatóvá a térképen, hogy megbuherálunk pár Oscorp Industries jeladótornyot. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Batman széria frekvenciakeresős minijátékait: az analóg karok tekergetésével állíthatjuk be a kívánt frekvenciahullámot, ha pedig egy kerület összes jeladóját megbütyköltük, akkor az egész terület feltárja titkait, megmutatja az ott elérhető aktivitásokat. Ezekből temérdek bekerül majd a végleges játékba, mi azonban most csak az első párhoz fértünk hozzá: keresgélhettük Peter gimnazista korában elhagyott hátizsákjait (a tatyókban mindig valami ikonikus pókemberes tárgy lapult, ami mesélt kicsit a főhős múltjáról), fényképezhettünk híres épületeket vagy megállíthattuk a város utcáin mindennapos apróbb bűncselekményeket. Minden ilyen aktivitásért pontok járnak, amelyeket érdemes lesz bőszen gyűjtögetni.
Pontok bűvkörében
Ezekért a pontokért oldhatjuk fel a különféle Pókember öltözeteket (25 jelmezhez tartozó helyet láttam most, de simán benne van a pakliban, hogy a kész játékba még ennél is több pókruha bekerül), valamint a harc folyamán hatalmas segítséget jelentő kütyüket is ezek felhasználásával fejleszthetjük. Itt volt egyedül komolyabb félelmem a játékkal kapcsolatban, ugyanis nem biztos, hogy jól sül majd el az, ha a fejlődést ilyen komolyan a gyűjtögethető cuccokhoz és egyéb hasonszőrű aktivitásokhoz kötik. Simán elképzelhető, hogy a játékban előrébb járva már nem lesz olyan jó buli a következő ruháért vagy pókkütyüért még öt épületet keresni, vagy hét újabb táska után kutatni. Márpedig érdemes lesz költeni az új rucikra és technikai újításokra, mert ezek nagyban megkönnyítik a rendfenntartást. Remek megoldás, hogy nem kell a praktikum és a küllem között döntenünk, mivel bár minden ruhához egy külön extra képesség tartozik, ha már feloldottuk az adott jelmezt, akkor szabadon variálhatjuk a kinézeteket és a skilleket. Én például a Vörös Pók ruhában lengedeztem be keresztül és kasul New York utcáit, viszont ezalatt a fehér pókszimbólumos maskara képességét használtam. Persze azért klasszikus fejlődési rendszer is került a Spider-Manbe: a teljesítményünket folyamatosan XP-vel jutalmazza a játék, a szintlépéseket követően pedig új képességekre tehetünk szert.
A Spider-Man harcrendszere viszonylag gyorsan tanulható, professzionális elsajátítása azonban még a műfaj veteránjainak sem lesz gyerekjáték. Peter pókösztöne mindig jelez, ha épp felé tart egy ütés vagy lövedék, ekkor pedig jobban tesszük, ha azonnal kitérünk, mivel Pókembernek elég pár találat, és egyből padlót fog. Nyilván később, a szintlépéseket követően egyre erősebbé válik majd karakterünk, de a játék elején még a legnyüzügébb suhancok és zsebesek is embert próbáló kihívást jelentenek - tekintve, hogy itt Pókember már 8 éve aktívan szuperhősködik, kicsit furcsa ez a megoldás, de azért érthető, hogy miért hozták meg ezt a döntést a fejlesztők. Az alap harci mozdulatokat hálós dobásokkal fűzhetjük látványos láncolatba, sőt pár tereptárgyat is felkaphatunk a pókfonalunkkal, hogy aztán azt jól megpörgetve egyenesen a gazfickók képébe hajítsuk. Utoljára talán a korábban említett Batman sorozat játékaiban élveztem ennyire az összecsapásokat, egyetlen pillanatig sem válik repetitívvé a bunyó. Egyelőre csak a Vezér elleni bossharcot tapasztalhattam meg, de nagyon várom már, nekiugorhassak az E3-as előzetesben megvillantott Baljós Hatos rosszfiúinak.
A környék leglazább hőse
A pazar harcrendszer és az első látásra érdekesnek tűnő történet mellett borítékolhatóan a tökéletes hangulat és a szakértő kezek által gondosan összepattintott környezet lesz az, ami kiemeli a Spider-Mant a hasonló akciójátékok közül. A város utcáit nem agyatlan járókelők hömpölygő tömege tölti fel, a sétáló polgárok lépten-nyomon reagálnak Pókember cselekedeteire, aki ha épp nem hálóhintázik (ez a közlekedési mód is remekül lett adaptálva, nem csodálkoznék, ha valaki hosszú órákat csak önfeledt lengedezéssel töltene el), hanem a betont tapossa, akkor eldumálgat az emberekkel, lepacsizik velük, vagy épp lőnek egy közös szelfit. Humor terén is sikerült pontosan azt hozni, amit az ember bármelyik Pókember képregény olvasása közben tapasztal: a címszereplő sosem felejti el narrálni saját cselekedeteit vagy épp verbálisan is odacsap párat az aktuális gonosznak. Nyilván nem Deadpool-féle teljes elmebajra kell ilyenkor gondolni, de az efféle könnyed humor lesz pont az, ami miatt észre sem vesszük, ha hajnalig toltuk a játékot, és nem csak Pókember kergeti a New York-i galambokat (igen, ilyen mellékküldetés is van), hanem a valódi szárnyasok is elkezdenek turbékolni az ablakunkban.
Azt már csak egy teljes végigjátszás után lehet megmondani, hogy a gyűjtögetéshez kapcsolt fejlődés mennyire csorbítja az élményt, de ha nem lesz ezen a téren túlságosan szigorú a játék, és úgy is megkaphatjuk az áhított ruhákat és kütyüket, hogy csak az átlagos felhasználók számára is befogadható mennyiségű külön aktivitásra kényszerülünk rá (illetve nem fogja a fő történetszál során az utunkat szegni az, ha nem pakoltunk elég pontot a cuccokra), akkor nem igazán látom, hol csúszhatna el Spider-Man. Hosszú ideje várunk egy ennyire összetett Marvel címre, és csak remélni tudom, hogy az elég valószínű siker után a Sony úgy gondolja, érdemes tovább ütni a vasat és újabb Pókember játékokat, sőt netalán más szuperhősöket is leszállít nekünk az Insomniac Games csapata.
Egy jó debreceni?
A magyar felirat szinte hibátlan, csak olyan apróságokba tudnék belekötni, hogy olykor Pókember helyett Spider-Man maradt a főhős neve, viszont például a "pork sausage" fordításaként remekül illett a szövegkörnyezetbe a debreceni. Apróbb grafikai bugok még akadnak (a bevezető első pár másodpercénél úgy receg a játék, mintha komoly kézremegéssel küzdene az operatőr), de ezeket egy day one patch gond nélkül orvosolni tudja. A barátságos és közkedvelt Pókember rajongóinak nem kell sokáig türelemmel várjuk, elvégre a Spider-Man 2018. szeptember 7-én érkezik, kizárólag PlayStation 4 konzolra.
A Spider-Man részletesebb előzetesét, illetve a játék vezető írójával, Jon Paquette-tel készített interjúnkat a 2018/08-as GameStar magazinban olvashatjátok majd.
