Ha bárki is azt hitte, hogy Eo világa nem néz szembe nagyobb fenyegetéssel a SpellForce 3-ban bemutatott titokzatos kórnál, a Bloodburnnél, az nagyot tévedett. A Grimlore Games RTS és RPG műfajokat keverő játékának önálló kiegészítőjében három évvel járunk a "Purity Wars" néven emlegetett és a varázshasználókkal szemben elkövetett horrorisztikus események után, amikor is úgy tűnik, hogy Nortander végre fellélegezhet, és új időszak veszi kezdetét. Csakhogy nem minden olyan békés, mint amilyennek látszik, két faj ugyanis nem akar beleférni a pantallójába: a törpök birodalmában például lázadások törnek ki, és szövetségeseikre, sőt saját fajtársaikra támadnak, a sötét elfek pedig titokzatos okokból elszívják az emberek lelkét. A királynő seregeinek új vezérre van szüksége, hogy kivizsgálja és megszüntesse ezeket az elharapódzó fenyegetéseket, ez pedig éppenséggel az általunk irányított és részletesen testre szabható, de a múltbeli baklövése miatt önmagában kételkedő tábornok első számú feladata lesz.
Lesz ez még így se
Ahogyan az alapjáték tesztjében is írtuk, "egy szerepjáték sava-borsát a gondosan kivitelezett történetvezetés jelenti", a Grimlore írói pedig a Soul Harvest papírra vetésekor sem hagyták otthon a gógyijukat, így érdekes személyiségekkel (ismerős és új karakterekkel egyaránt), jól eltalált dialógusokkal és egy rideg témákat is boncolgató lore-ral karöltve élhetjük át a legújabb kalandot egy változatosan felépített világban. A kiegészítő mindent tud, amit az alapjáték, és még annál is többet: továbbra is az általunk testre szabott társakkal és képességeikkel együtt vehetjük fel a harcot az adott térkép ellenfeleivel, viszont a szerepjátékos részeket megtörő, szektorfoglalós stratégiai rendszer alapos továbbfejlesztésen esett át, így minden eddiginél részletesebben lényegülhetünk át kalandozó hősből mesteri stratégává. Az irányításunk alá rendelt egységek új mechanikái is komoly előnyt és élvezeti faktort jelentenek a csatában, de az is egyértelműen megdobja a hangulatot, amikor karaktereink a kilenc választható kaszt közül kettőt alkalmazva vesznek részt a bunyóban. Van, aki párduccá és medvévé tud átalakulni, mások egy óriási gólemet tudnak megidézni, de az is előfordulhat, hogy robbanó nyilak csapódnak be a csatamezőn. Élvezetes, ahogy a lehetőségeket variálhatjuk, ráadásul a készségpontokkal és a képességfával még egyedibb lehet az összkép.
Legyetek jók, ha tudtok
Szerencsére a lélekszippantás utáni kutatásunkat csak alkalmanként töri meg kellemetlenség. Ilyen az olykor-olykor belassuló játékmenet, az elhanyagolható mennyiségű bug és legfőképpen az idő megállításának hiánya, ugyanis bár a Soul Harvest nem egy vérbeli stratégia, így túlzásba vitt mikromenedzsmentre sincs szükség a játszása közben, a taktikázáshoz és egységrendezéshez a hatalmas térképen jól jött volna némi gondolkodási idő néha. Szinte minden másban azonban sikerült javítania az alapjátékon: többek között az MI is pallérozottabb lett (magasabb nehézségi fokozatokon alaposan megizzaszthatja az elbizakodott játékost), átláthatóbb és lecsiszoltabb lett a felhasználói felület, a környezet megjelenítése pedig egyenesen elképesztő (a szélben szálló levelek, a fejünk felett elhúzó felhők árnyéka és hasonlók egyszerűen csodálatosak).
Bár a kiegészítő önállóan futtatható, mi mégis azt javasoljuk a visszautalások miatt, hogy pörgessétek végig a SpellForce 3-at (ha még nem tettétek volna), és ha végeztetek vele, azonnal álljatok neki a Soul Harvestnek, mert higgyétek el, ebből ti sem szeretnétek kimaradni.
