Klón és klón között óriási különbség van… Az egyiknél csak húzza a száját az ember a sok szánalmasan lenyúlt ötlet láttán és ordít a játékról, hogy bizonyos fícsöröket csak azért passzíroztak bele, mert a másik sikeres játékban is benne volt. Másoknál viszont – bár ott is egyértelmű az játékelemek kiszipolyozása – azért lehet látni, hogy a fejlesztők megerőltették a fantáziájukat, hogy az agyonhasznált receptet újabb ötletekkel bővítsék. Miután a Playlogic jóvoltából kipróbálhattunk egy exkluzív demót, rögtön lerítt a cuccról, hogy szerencsére a Sparta: Ancient War az utóbbi kategóriába tartozik…
Az oroszok a spájzban tartották…
A Sparta: Ancient Wars fejlesztése már két éve folyik, de eddig nagyon kevés derült ki róla. Se az idei E3-on, se Lipcsében nem mutatták be, arra hivatkozva, hogy még finomítani kell, úgyhogy kicsit meg lepődtünk, amikor a Playlogic végre elküldte nekünk a demót.
A játék eseményei Krisztus előtt 500 és 300 között játszódnak és három különböző népet irányíthatunk, mind különböző képességekkel és erősségekkel. A perzsák a lovak mellett háborús elefántokra és tevékre is ülhetnek a harcmezőn, a spártaiak különösen erős harcosok és kiválóak a közelharcban, az egyiptomiaknak pedig olyan egzotikus egységeik vannak, mint a párducokat harcba küldő papok és mérges gázokat a levegőbe varázsló papnők (vagyis tulajdonképpen ókori vegyi fegyvereket vetnek be…)
A lényeg a részletekben…
A játék egyértelműen az Age of Empire
Ami elsőként szembetűnő volt a béta demót próbálgatva, az talán a fizika, illetve az okos kihasználása. A katonák például a csaták során nem csak sebződnek, hanem különféle környezeti hatások is érik őket. Amikor például ostromgéppel sorozzuk a várfalakat, akkor a visszacsapódó kövek fellökik és sebzik a közelben álló katonákat, akár ellenségről, akár a saját egységeinkről van szó, de ugyanez történik akkor is, ha kőhajító géppel találják el őket.
Amennyiben éppen lovon ülnek, akkor azokról is leesnek, szegény paripák pedig a legtöbbször ott pusztulnak. Másik gonosz trükk, amivel mi, vagy akár az ellen is élni tud, az a kőcsapdák bevetése: ha közelednek a katonák, akkor egy dombról leguruló kősziklák igen káros hatással vannak az egészségi állapotukra, amellett hogy vicces nézni, ahogy fellökik őket a kövek.
No de ha már a hátaslovakat megemlítettük, akkor muszáj megemlíteni azt a kiváló fícsört is, hogy a pacikról leverhetjük az ellenséget, és ha a derék négylábúak túlélik a harcot, akkor gyalogos katonáink felpattanhatnak a hátukra.
Orosz szívvel, lékekkel
A játék grafikája, ha nem is hardverizzasztóan, eget rengetően szép, de azért igen kellemes látványt nyújt: szinte mindenhol élénk színeket, és tűélesen kidolgozott épületeket, egységeket láthatunk. A béta verzió még tartalmazott kisebb-nagyobb hibákat: katonáink útvonalkeresése például egyelőre elég bugos, ugyanis igen durván képesek beakadni egymásba. Ha kijavítják a különféle durva bugokat (ami azért az oroszoknál nem egészen egyértelmű…), akkor egy újabb nagyszerű kis történelmi RTS-t kapunk a kezünk közé – ha hihetünk a fejlesztőknek, akkor még idén év végén…
