Épp most tettem le az Xbox 360 kontrollerjét, de még mindig a reggel letöltött demó hatása alatt állok... A Bioshock teljesen új szintre emelte a túlélő horror (erős hangsúllyal a „horroron"...) műfaját, ez már a demóból is látszik. Hátborzongás és hihetetlen stílusérzék a Silent Hill játékok óta nem jártak ennyire kéz a kézben. Nézzük csak, mit kínált a demó...
Ó, azok a hatvanas évek...
1960-ban járunk... A demóban megadott konkrét évszám végre támpontot nyújt arra vonatkozólag, hogy honnan származik a játék Art Deco stílusa: nem csak „öncélú" ábrázolás, mint a Falloutban. Ha már a Falloutot megemlítettem, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy az átvezető kis fekete fehér filmecskéken, illetve a töltőképernyőkön keresztül szándékosan „kikacsintanak" a készítők erre a klasszikusra.
Lángoló tenger
A demó elején egyelőre ismeretlen hősünkkel a körülöttünk lángoló tengervízben fuldokolva úszkálva indulunk. A Rapture víz alatti bázis enyhén szólva jobb napokat is látott: mindenhonnan betör a víz, és nekünk óvatosan a „partra" kell evickélnünk, ami jelen esetben egy a vízbe mélyedő lépcsőt jelent. Miután kiértünk a szárazra, belépünk egy ajtón, amely rögtön becsukódik mögöttünk és mi egy pillanatra vaksötétben maradunk (brrr...) mielőtt felkapcsolódna a villany. A gazdagon, rendkívüli ízléssel díszített falon csillogó nedvesség elképesztően élethű a shader modell 3.0 alapos kihasználásának köszönhetően: már most látszik, hogy a grafika Xbox 360-on is nagyon, nagyon ütős.
Half Life feeling is bejátszik
Csakúgy, mint a Half Life-ok elején, itt is egy „zárt közlekedés eszközbe", jelen esetben egy speciális liftbe lépünk be. Miközben beindul a gépezet, a bázis részeit láthatjuk, illetve egy furcsa „reklámfilmet" is, amelyben Andrew Ryan professzor kicsit misztikusan felvázolja, hogy miért is alapította a Rapture-t. Mielőtt kikerülnénk innen, végig kell néznünk azt is, ahogy egy nőstény mutáns kibelez egy szerencsétlen fickót. Szerencsére minket nem vett észre a ribanc, viszont egy Atlas nevű fickó annál inkább: miután felvettünk egy rádiót a közelből, ő fogja velünk folyamatosan tartani a kapcsolatot.
Kezdődjék a vérengzés
Talán az eddigi előzetesekből nem is jött át világosan, hogy a Bioshock a paráztatás mellett mennyire kegyetlen és véres játék: erősen idézi számomra a Condemned világát. Igaz, felszeletelni azért nem fogjuk a ránk támadó mutánsokat, de ezt leszámítva mindenféle módon károsítjuk az egészségüket: a pisztolyok és gépfegyverek mellett egy hatalmas csavarkulccsal verjük véresre a fejüket, illetve lángot kilövellő kezünkből alaposan megégetjük testüket.
Igen, a hagyományos fegyverek mellett bal kezünkkel „varázsolni" is tudunk az ADAM nevű anyag hatására. A demóban két ilyen speciális képességet próbálhattunk ki: az első a villámszórás, amellyel leginkább lebéníthatjuk ellenfeleinket (sokkal erősebb hatást kifejtve, ha éppen a vízben állnak), a második az említett lángszóró, amellyel szénné égethetjük őket. A varázslatok manát használnak el, ami eleinte pár lövéstől már le is merül, ezért folyamatosan adagolnunk kell magunkba a kék színű ADAMot.
Itt nem szeretnek minket...
A bázison egyetlen segítőtársunkon kívül senki sem kedveli hősünket: a női, vagy férfi mutánsok különböző eltorzult változatai ahogy meglátnak minket, mindannyian az életünkre törnek, . Az „átlagos" mutánsok mellett találkozni fogunk többek között a Little Sister - Big Daddy kombóval is a demóban: igaz, itt még csak kívülről figyeljük ténykedésüket, ahogy a hatalmas búvárruhás fickó megvédi a kis törékeny mutánslányt a támadásoktól.
Hús-vér ellenfeleink mellett különféle repkedő robotok is azonnal tüzet nyitnak ránk: valószínűleg az őrült professzor Ryan beállításának köszönhetően, aki még mindig él, és többé-kevésbé irányítja a bázist és nincs attól elragadtatva, hogy a rémálommá vált bázisára érkeztünk.
Hamarosan folytatjuk...
Sajnos a demó viszonylag hamar véget ért, de addig is betekintést nyerhettünk abba a rémálomba, amelyben részünk lesz, ha a Rapture-re érkezünk. A játék hangulata, játékmenete, grafikája elsőrangú - a Bioshock egyértelműen a nyár végének legnagyobb durranása, sőt, az is elképzelhető, hogy az év játéka lesz...
