Nagy érdeklődéssel vetettem bele magamat a SOCOM 4: Special Forces tesztelésébe, hiszen kíváncsi voltam arra, hogy a jól ismert, minden évben milliárdokat hozó franchise-ok mellett mit tud felmutatni ez a sorozat. Nos, kiderült, hogy nem kell félteni a SOCOM-ot, hiszen az első része még 2002-ben jelent meg PlayStation 2-re, tehát a fejlesztő Zipper Interactive-nak már van némi gyakorlata ebben a témakörben.
A játék, ha már egyszer PS3-exkluzív, a legújabb trendeket kihasználva erőteljes Move-támogatással érkezett. Erre is kíváncsiak voltunk, hiszen még mindig nem jelenik meg túl sok „normális" játék (tehát nem tánc, nem ritmus, nem Gyula macska és a kiscserkészek bowlingos kalandjai stb.) Move-ra. De nézzük először a történetet, vagy hogy gyöngyszemeket szórjak el a stílusosság kies ösvényén: lássuk a hadszínteret
Vigyázó szemeteket keletre vessétek
Külön öröm volt számomra, hogy nem egy elcsépelt százszor látott helyet dolgoztak fel ismét, hanem egy igazán hangulatos single player kampányt kaptunk, érdekes és változatos pályákkal. A történet a Malaka-szoros közelében indul, ahol a játékos egy bizonyos Cullen Gray parancsnokot és kicsiny csapatát irányíthatja. Hőseinket a NATO vezényelte ki Indonéziába, hogy kicsit nézzenek rá a körmére a NAGA névre hallgató felkelő csoportnak. A pályák tényleg rendkívül változatosak, nagyvárosban, őserdőkben, kis indonéz falukban, kikötőkben is járhatunk. Egy alkalommal például egy kikötött csatahajó fog ránk tüzelni hatalmas ágyújával, amelynek lövedékeit nem árt elkerülni. Akinek ennyi változatosság sem lenne elég, azoknak eláruljuk: a játék 14 szintje alatt kétfajta küldetéstípussal is találkozhatunk. Túlnyomórészben a már fentebb említett Gray parancsnokot személyesítjük meg, aki inkább az „agresszív tárgyalást" részesíti előnyben, de lehetőségünk lesz a játék elején csatlakozott két dél-koreai ügynök hölgytagját is irányítani, akinek inkább a lopakodás a fő erénye. Kellemes felüdülés volt a sok „mindent felrobbantunk, mindenkit lelövünk" pálya mellett egy kis árnyékról árnyékra való osonás, ráadásul aki figyeli a történetet is, nagyon érdekes infókat tudhat meg egy-egy ilyen lopakodós hallgatózás után. 
Ezekre a szintekre is nagy gondot fordítottak a készítők; külön kiemelném a „láthatóságunkat" jelző kis kijelzőt, ami nagy skálán tud mozogni. Nemcsak két állása van („fényes-sötét"), hanem remekül felismeri a kisebb-nagyobb árnyékokat, fénybeszűrődéseket, lámpafényeket.
De térjünk vissza Clay parancsnokhoz! Taktikai TPS-ről lévén szó, csak rajtunk múlik, milyen taktika szerint rendezzük el embereinket az adott körülményeknek megfelelően. Ennek a kérdésnek nehézségi szinttől függően lesz minél nagyobb szerepe. Míg easy fokozaton akár társaink irányítgatása nélkül is elboldogulunk, nehezebb beállítás esetén már igencsak szükségünk lesz társaink hathatós beavatkozására, akik szerencsére nemcsak bambán figyelik az eseményeket, hanem meg is dolgoznak a pénzükért. A küldetésünk sikereit változatos fegyverarzenálunk is segíteni fogja, amelyek közül a legkorszerűbbek sem hiányoznak. Viszont a dicséretek után sajnos ki kell térnem az egyik negatívumra is: a pályaelemeket egyáltalán nem lehet rombolni. Nem azt szeretném a programtól, hogy minden épületet le lehessen nullázni, de azért az elvárható lenne 2011-ben, hogy egy faláda, legyen az akármennyire nagy, egy elé dobott gránáttól legalább lepődjön meg picit, és ijedtében essen darabokra. Az engine eme hiányosságától eltekintve a grafika szépnek mondható, a textúrák élesek, egyedül a karakterekre eső fényviszonyok, árnyékolások területén lehetett volna még javítani, mert néha elég steril az összhatás.
Mozogjunk kicsit
Azt hittétek, sosem lesz lehetőségetek a nappaliban lefogyni, indonéz felkelőket kaszabolva? Itt az idő! A cikk elején említettem már, hogy a játék bizony Move-val is játszható, sőt akinek van Sharp Shooter puskája, máris megtalálta az igazán hozzávaló programot. Nem mindenki ismerheti ezt a kiegészítőt, úgyhogy elmesélem, hogy oly módon kell elképzelni, hogy tulajdonképpen ez egy igazi puska alakú váz, amelynek csövébe és markolatába bele tudjuk helyezni a Move kontroller mindkét részét, ezáltal egy igazi fegyvert foghatunk a képernyőre, ránk nyitó szeretteink legnagyobb örömére. Ez mind csodás, de hogy a lényegre térjek, lássuk, mit alkottunk, ha a Move-val irányítottuk NATO alakulatunkat. A lövöldözésünk, avagy maga az irányítás reszponzívnak volt mondható, késést, nagyobb pontatlanságot nem tapasztaltunk, amikor a játék első elindítását követően rögvest a Move-os irányítással kezdtünk ismerkedni. Többé-kevésbé sikeresen végig is küzdöttük az első pályát, és bár alapvetően jónak tűnt a kezelés, mégis úgy döntöttünk, hogy a hagyományos gamepados kezelést is kipróbáljuk. Nem tagadom, a váltás után gyakorlatilag god módba kerültünk, annyival könnyedebben, pontosabban és gyorsabban tudtuk irányítani Clay parancsnokot a képernyőn. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Move-os irányítás rossz lenne, egyszerűen mi úgy éreztük, hogy bonyolultabb, körülményesebb az új kezelési módot választani. Ettől függetlenül a játék azzal is teljesen játszható, és mindenképp megsüvegelendő tény, hogy jó végre egy AAA kategóriás játékot is látni, amit 100%-osan játszhatunk Move-val is.
Jönnek a haverok
A játék multiplayer részébe hatalmas mennyiségű munkaórát öltek a fejlesztők. Természetesen megtaláljuk a szokásos, kötelező módokat, mint a capture the flag, illetve csapat-csapat elleni harc, méghozzá jól csengő SOCOM-os nevekkel ellátva. A pályák a single player kampány helyszíneit használják fel, kisebb eltérésekkel. Jól látszik, hogy ezeket a területeket sokemberes csatákra terveztek meg, amit be is tudunk népesíteni, hiszen 32 játékos együttes lövöldözésére is lehetőségünk van. Hat kooperatív pályán foghatunk össze a barátainkkal, ha egyedül nem bírjuk már tovább, ezekben 2-5 játékos vehet részt. A kommunikáció könnyen fog menni, ha legalább egy közös nyelvet beszélünk, beépített mikrofontámogatás segítségével. Erre szükség is lehet, hiszen a coop módban tetszőlegesen egymás után fűzhetjük a rendelkezésünkre álló missziókat, és ilyenkor azért nem árt megbeszélni, hogy mégis akkor ki merre. Multiplayer-karakterünk a mai trendeknek megfelelően XP gyűjtögetésével fejlődik, így szerezvén újabb és újabb feloldható fegyvereket és kiegészítőket.
Végül is
A Zipper csapatának nincs oka szégyenkezni, igazán remek és hangulatos játékot hoztak létre. Ha nem is lesz a SOCOM 4: Special Forces évek múlva is emlegetett klasszikus, a stílus és persze a sorozat rajongóinak bátran merem ajánlani. A fejlesztők ígéreteinek eleget tesz, és bár a világot nem váltották meg, jó kis felüdülést és remek alternatívát adtak nekünk a cikk elején említett dollármilliós franchise-ok helyett/mellett.
