Minden konzolpremier hoz olyan játékot is, amely a sokkal nagyobb nevek között elsikkad, és csak néhány évvel később kezd el áradozni róla mindenki. A Switch rajtjánál erre a Snipperclips esélyes, amely egy nagyszerű logikai játék, és annak ellenére is sokkal kisebb marketingtámogatást kapott, mint mondjuk a 1-2-Switch, hogy arra a kutya sem fog emlékezni nemhogy öt év, de öt hónap múlva sem.
No de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, hogy mit is tud a csak digitálisan elérhető program. Ahogy a képeken is látszik, egy végtelenül bájos játékról van szó, az viszont talán nem jön le azonnal, hogy mi is lesz a feladatunk. A játék központi részét, a "kampányt" 3×15 pálya alkotja, amelyeket egyedül vagy ketten (csak Joy-Con használható) küzdhetünk le.
Ollóbarátok
Az egyes pályákon mindig kicsit más a feladatunk, de az odavezető út ugyanaz: kreativitás és ollózás. Utóbbi talán magyarázatra szorul: a két vidám papírkarakter egy gombnyomással le tud metszeni a másikból egy-egy darabot, így az bármilyen formát felölthet. A különféle akadályokat ezzel a nyiszatolással tudjuk leküzdeni: ha egy tekegolyót kell szállítani, elég, ha partnerünk fejébe egy mélyedést vágunk, ha pedig fogaskerekekkel kerülünk szembe, a csillagalak lesz a megoldás. De ugyanígy tudunk magunkból (illetve haverunkból) edényt, esernyőt, csavarkulcsot, dugót, tűt és még ki tudja, milyen eszközt, pontosabban alakot formázni.
Az első világban még viszonylag nagy szabadságunk van: itt tanuljuk meg, hogyan lehet mondjuk egymásra állva dolgozni, vagy hogy egy tojással tényleg óvatosan kell bánni, amikor egymásnak adogatjuk (ebből rájöhetünk, hogy a valódi fizikai törvényeknek megfelelően viselkedik a játék világa). Nincs időlimit, akárhány alkalommal újjáépíthetjük magunkat, sehol semmi megkötés (igaz, visszalépés opció sem). A fő problémát eleinte az okozza, hogy még nem tudjuk, a játék mit is akar tőlünk - aztán amikor ez már világos és reflexből megy, a Snipperclips egyre összetettebb alakzatokat, egyre pontosabb metszéseket kíván meg tőlünk. A harmadik világ már főleg folyadékokkal kapcsolatos fejtörőket ad; amíg a löttyöt el kell juttatni valahová, még nevetünk, amikor viszont a vizet terelni kellene, tíz percbe is kerülhet egy-egy pálya teljesítése.
Apró vágás
A körítés nagyszerű; a folyamatosan fintorgó, a vágásokat elégedett nyikkanásokkal fogadó karakterek igazán vidámak. Az igazi - és egyetlen - gond az, hogy a 45 pálya összességében talán négy órát emészt fel. Egyedül kevéssé élvezetes a játék, mert folyamatosan váltogatni kell a két karakter közt. Ezeken túl húsz-egynéhány 2-4 fős pályát is kapunk, de ezek is egyképernyős feladatok mind. Mivel sokszor egyetlen ember hibája is elég egy komplex feladat elrontásához, a kooperatív mód harsány kiabálással jár. Ugyanez mondható el a három, szintén 2-4 fős versus opcióról is: itt hoki, kosárlabda és szumószerűség vár a vállalkozókra. És persze totális káosz, hiszen amint rájön mindenki, hogy a többiek miszlikbe vágása egy működő taktika, a sportnak és a fair play-nek vége szakad.
Sajnos nincs pályaszerkesztő, nincs DLC, nincs extra játéklehetőség - pedig azt a fejlesztők is láthatták, hogy a 45 pálya kevés lesz. Szerencsére az ár legalább kedvező, ráadásul ha extra Joy-Con-párost vesz az ember, ahhoz csaknem ingyen jár a Snipperclips - így pedig tökéletesen megéri. Megérdemelne egy gyors folytatást Snip és Clip kalandja.
