Nem nehéz a CI Gamesen fogást találni, de ahogy ők belefészkeltek a középszerűségbe, úgy mi is megtanultuk, hogy nem kell világmegváltó dolgokat várni tőlük, elégedettek lehetünk, ha legalább kínos bugok, kidolgozatlan rendszerek nem rontják a mesterlövészkedés élményét. A Sniper Ghost Warrior Contracts 2-nek is az a legnagyobb pozitívuma, hogy jobb elődjénél; ha valamire, erre el lehet sütni a "korrekt" jelzőt, de én azt már eredménynek érzem, hogy sokkal jobban szórakoztam vele, mint a sorozat bármelyik korábbi részével.
Ha vállalja
Az alapokban nincs nagy újdonság: mesterlövészek vagyunk, a világot járjuk és küldetéseket teljesítünk, amik néha abból állnak, hogy veszélyes célpontokat likvidálunk, máskor meg túszmentést segítünk, elektromos eszközöket deaktiválunk, veszélyes vírust feltöltve akadályozzuk meg a világ elpusztítását. Nyílt világ helyett ezúttal is több, valamelyest nyitott területre látogathatunk el, ahol feladatok egész sora vár minket.
A térképen kijelölt régiók mutatják, hol melyik missziót tudjuk elvégezni, aztán caplathatunk át egy másik pontra, hogy folytassuk a megkezdett munkát. Közben pedig néhol ellenfelek csoportjai állják utunkat, akiket ritkán kerülhetünk el, ilyenkor sokszor a nyílt tűzharc a megoldás. Útközben belefuthatunk extra mellékmissziókba is, küzdhetünk kihívások teljesítéséért, gyűjtögethető tárgyakat kereshetünk; ha csak a fő küldetéseket csináljuk meg, a feladatok kétharmada még teljesítetlen marad.
A bevetések előtt meg kell válogatnunk, mivel indulunk csatába, de ez nem egy nehéz feladat: ha a küldetés azt írja, hogy távoli célpontokra kell lőnünk, az erősebb, de hangosabb puska kell, ha meg azt, hogy behatolás, lopakodás vár ránk, közepes hatótávú, csendesebb stukker is elég. Emellé tehetünk még egy gépfegyvert, egy pisztolyt, és pár kiegészítőt, rendesen felkészülve a kihívásokra.
Az egyik legjobb cucc a drón, ami most tényleg hasznos, pásztázhatjuk a környéket (amíg egy jelzavaró közelébe nem érünk...), de segíthet az automata löveg is, ami távolról intézi el az ellenfeleket, meg persze hasznát vehetjük a gránátoknak is. A többi eszköz nehézségi szinttől függően hasznos, én például a második fokozaton soha nem használtam a Med-Kitet, valamint nem vetettem be a Warning Device-t, ami szól, ha ellenfelek érnek a közelébe (úgyis csak egyszer támadtak hátba).
Nem vagyok én Rambo
A Med-Kitnek már csak azért sem tudtam hasznát venni, mert közelharcban szinte azonnal elvéreztem. Sajnos ezt most sem sikerült jól összerakni, bár legalább több esélyünk van a túlélésre, mint az első Contractsban, és nem olyan gyakoriak az ütközetek, mint korábban. Az ellenfelek hol beakadnak tereptárgyakba, hol irreálisan pontosak (ez egyébként akkor is probléma, ha egy kilométerről lőnek ránk), vagy épp annyira buták, hogy a fűben gubbadva simán elrejtőzhetünk előlük; a gránátoktól nehéz elmenekülni, és simán lehet, hogy mire kimozdulnánk a tűzvonalból, már végünk is van, úgyhogy ha csak lehet, érdemes kerülni a nyílt konfrontációt, ritkán jöhetünk ki belőle jól.
A játékidő nagy részében azért még mindig hason fekve pásztázgatjuk a területet, hogy a távolságot, a szélirányt és a szélerősséget figyelembe véve mérjük be célpontjainkat. Alacsonyabb szinteken egy piros pötty is segít, viszont ez néha megzavarodik, és a lövedék nem oda megy, ahova szeretnénk, az ellenfél kiiktatása helyett falba csapódva, ami, ha nem tudunk elég gyorsan korrigálni, riadót eredményez.
Ahogy a legtöbb hasonló játékban, úgy ebben is tanulmányozhatjuk célpontjaink mozgását, viselkedését, hogy megtaláljuk a tökéletes pillanatot az elsütőbillentyű meghúzására, összezavarhatjuk őket kapcsolószekrények szétlövésével, vagy figyelemelterelő lövedékkel, és ebben rejlik a Sniper Ghost Warrior 2 varázsa: mint mindig, most is jó élmény okosan, taktikázva rózsává formálni azt, ami egykor fej volt (a játék amúgy elég véres, de a Sniper Elite-ből átvett lassított, golyókövető kamera kikapcsolható). Megmosolyogtató, hogy összesen két ellenféltípussal találkozhatunk: az alap katonákat könnyedén leszedhetjük, a páncélosokat robbantással, vagy páncélon áthatoló lövedékkel intézhetjük el, és kész. Vannak még járművek és automata lövegek, de előbbieket jobb elkerülni, utóbbiakat meg leginkább hackeléssel vagy a már említett kapcsolószekrény megsemmisítésével deaktiválhatjuk.
Én alapvetően eredménynek tekintem, hogy a CI Games egy olyan játékot készített, ami nem nagyon bugos (egyszer ragadtam be valahova, ahonnan csak a mentés visszatöltésével jöhettem ki), nem omlik össze, nem csak hogy játszható, de egyenesen élvezetes is. Nincs benne nagy mélység vagy forradalmi ötletek, a története említésre sem érdemes (ugyanakkor a szinkron, illetve Raven és a kontaktja kommunikációja feldobja), a karakterfejlesztés nem túl súlyos és a közelharc hagy kívánnivalót, de pár órán át el lehet vele szórakozni, ha valami könnyedebbre vágynánk - és azt, hogy nem egy AAA játékot kapunk, az ára is tükrözi.
